fejléc
Gyakori kérdések Belépés Új kérdés Véletlen kérdés
Keresés
Kezdőoldal » Családi kapcsolatok » Egyéb kérdések » Akartál már öngyilkos lenni...

Akartál már öngyilkos lenni és a közelében voltál? Miért gondoltad meg magad? Vagy valaki megakadályozta?

Figyelt kérdés
2010. jún. 7. 21:03
1 2 3 ❯
 1/23 anonim ***** válasza:
64%

Én egyszer 14 éves koromban. Nagyon sajnáltam magam (:D). Még 12 éves koromban találtam a sufniban egy pisztolyt. Mint egy kincset, őrizgettem, aztán amikor 14 évesen öngyilos akartam lenni, írtam levelet a családnak (búcsúlevelet). Szépen elhelyezkedtem a földön (hogy "ideális" testhelyzetben haljak meg) aztán "elsütöttem". Nem működött. :D Szerintem nem is igazi pisztoly volt, hanem valami jelzőpiszoly szerűség. Mindegy végülis, akkor biztos voltam benne, hogy a pisztoly jó, a búcsúlevél jó, meg minden jó, csak az élet nem. Mindegy, nem jött össze. :D

Egyszer 13 évesen meg akartam enni egy kupac izét, igazából a mai napig nem tudom, mi az. A cipősdobozokban szokott lenni ilyen kis tasak, amiben valami kis golyók vannak. Meggyőződésem volt, hogy az valami méreg. De aztán a tesóm elvette, pedig olyan sokáig gyűjtögettem a "nagy napra". :D

2010. jún. 7. 21:10
Hasznos számodra ez a válasz?
 2/23 anonim ***** válasza:
100%
Nekem eszembe jutott 14-15 évesen, amikor a világ "ellenem volt". Aztán megynugodtam. Úgy gondoltam (és gondolom most is), hogy anyukám meg öcsém nagyon fontos a számomra, és nem szeretnék semmiféle fájdalmat okozni nekik. Így végül is, ha egyszerűsítünk, engem a "szeretet" mentett meg.
2010. jún. 7. 21:11
Hasznos számodra ez a válasz?
 3/23 anonim ***** válasza:
100%
SOHA nem tennék ilyet, még a legnagyobb sz*rban se. Pedig már átéltem egyet, s mást. Volt, mikor úgy összevesztünk a férjemmel, hogy elköltöztem és válni akartam. Eszembe jutott, h biztos most sokan öngyilkosok lennének, de aztán arra gondoltam, hogy egy pasi nem ér annyit és még van sok más pasi is rajta kívül. Azóta kibékültünk.
2010. jún. 7. 21:14
Hasznos számodra ez a válasz?
 4/23 anonim ***** válasza:
87%

Amikor édesanyám után a mamám is elhunyt, és emellett még a barátom megcsalt. Apa meg nagyon maga alatt volt. Mondjuk ez érthető...

Enyhén megvagdostam magam, de annyi eszem nem volt, hogy hosszába kéne. Meg egyszer leugrottam a padlásról. De csak részleges inszalagszakadás lett belőle.

Örülök, hogy megúsztam, nem érte volna meg.

2010. jún. 7. 21:15
Hasznos számodra ez a válasz?
 5/23 anonim ***** válasza:
90%
Igen, 24 évesen elég közel jártam hozzá. A családommal amióta az eszemet tudom, elég problémás volt a kapcsolat. Jóbarátok nem nagyon voltak, és párkapcsolatom sem. Úgy éreztem, semmi értelme az életemnek. Az "mentett meg", hogy nem volt elég bátorságom megtenni. Féltem tőle, hogy mi vár "odaát", hátha mégsem valamiféle boldog eszméletlenség, ahol nem érzel ürességet és fájdalmat. Azóta jobb a helyzet, remélem nem kerülök újra hasonló állapotba.
2010. jún. 7. 21:16
Hasznos számodra ez a válasz?
 6/23 anonim ***** válasza:
48%
Nem hosszában kell, hanem keresztben. De inkább sehogy.
2010. jún. 7. 21:17
Hasznos számodra ez a válasz?
 7/23 anonim ***** válasza:
37%
1. Válaszoló! Ha ezt komolyan írod, megszakad a szívem, hogy smájlijellekkel tarkítva erről így írsz. .,( Remélem egy jó poénnak szántad csak. Az élet szent. Aki eldobja, gyáva. Nehéz, küzdelmes sokszor , de talpon lehet maradni. Az embernek vannak hullámhegyek az életében, de "beteges" dolog a halált kívánni.
2010. jún. 7. 21:18
Hasznos számodra ez a válasz?
 8/23 anonim ***** válasza:
90%

Én idén télen... Miután túléltem egy petefészekrákot és a sok szenvedés után végre meggyógyultam, akkor elhagyott a barátom, nagyon csúnyán szakítottunk, rengeteget veszekedtünk és nagyon megalázott... Akkor még nem tudtam, hogy terhes vagyok tőle, azt mondta, hogy takarodjak a gyerekkel együtt, neki nem kell egyikőnk se! Én meg akartam tartani a babát (mert gyilkosságnak tartom az abortuszt), de sajnos 11 hetesen elvetéltem! Utána megfordult a fejemben az öngyilkosság, de rájöttem nagyon gyorsan, hogy nem éri meg! Talpra lehet állni minden sérülésből, amíg itt van nekem a családom, addig nem okozhatok nekik ekkora fájdalmat!

21/L

2010. jún. 7. 21:23
Hasznos számodra ez a válasz?
 9/23 anonim ***** válasza:
100%
Igen, komolyan írtam. Azért raktam mellé hangulatjelet, mert utólag nagyon nevetségesnek tűnik. :) Rengeteget sírtam aznap, mert annyira sajnáltam magam és utólag egy szánalmas kis önző dögnek tartom magam. Bár a mai napig "jogosnak" tartom az aznapi viselkedésemet, de ha az nem csak egy jelzőpisztoly lett volna, akkor nem is tudom/merem elképzelni, hogy milyen helyzetbe hoztam volna a családom. Annyira szánalmas voltam akkor, hogy mindíg mosolyogva gondolok vissza rá. :)
2010. jún. 7. 21:24
Hasznos számodra ez a válasz?
 10/23 anonim ***** válasza:
100%

A párom akart egyszer öngyilkos lenni...nem tudom mi játszódott a fejében, de sosem felejtem el azt amikor a búcsú sorait elolvastam...és ami utána lezajlott bennem:-S Soha senkinek nem kívánok hasonlót...:((

Hála Istennek sikerült megakadályozni a dolgot...rengeteget beszéltünk utána a témáról...habár pszichológusnak tanulok ez még nekem is sok volt a szakmában...

Azóta eltelt egy pár év és most már nagyon boldogok vagyunk.

2010. jún. 7. 21:24
Hasznos számodra ez a válasz?
1 2 3 ❯

Kapcsolódó kérdések:

Családi kapcsolatok főkategória kérdései »
Családi kapcsolatok - Egyéb kérdések kategória kérdései »




Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu

A weboldalon megjelenő anyagok nem minősülnek szerkesztői tartalomnak, előzetes ellenőrzésen nem esnek át, az üzemeltető véleményét nem tükrözik.
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!