Miért nem akartál vagy miért nem akarsz gyereket, és hogyan dolgoztad fel, hogy nem született, vagy mit gondolsz, hogyan dolgoznád fel, ha nem születne?

És te akartál korábban?

Én nagyon régóta akarok, 39 éves vagyok most, de eddig nem jött össze, pedig a világon már mindent kipróbáltam, 4 éve próbálkozunk lombikkal is, de ez sem sikerült. Szervi bajom pedig nincs.

Hogy lehet feldolgozni? Sehogy. Legalábbis én nem tudom. Nincs olyan nap, hogy ne gondolnék arra, hogy mennyire szeretnék babát.

Feladni viszont még nem akarom. Most pedig már az örökbe fogadott babát (is) várjuk több, mint 2 éve (akkor adtuk be a kérelmet.)Szóval, ha valami vigasztal, akkor az, hogy mindenképpen anya leszek, és szeretni fogok egy gyermeket, még ha nem is én hoztam a világra...:)

Azért nem akarok, mert nem hoznak lázba a gyerekek, nem nagyon érdekelnek, nem tetszik az az életforma amit gyerekkel lehet élni, nem érzem hogy szükségem lenne rá. Más életet akarok és nincs kedvem egyeztetni, sosem akarom hogy valaki közém és a párom közé álljon mégha csak képletesen is, nekem ő a legfontosabb. Nekem túl drága az az "ár" amir a gyerekért fizetnék mivel nincs a serpenyő másik végében amit ad, ami jó mert nekem az sem jó, nem tetszik, nem vágyom rá. A második fele gondolom nem azoknak szól akik az első felére válaszoltak, hiszen pont az a célom hogy ne szülessen gyerekem. :D

29N

Nem szeretem őket, idegesítenek, ami másnak cuki, nekem nem. Szóval nekem nem probléma, hogy nincs/nem lesz.

Ha te ennyire szeretnél nem hiszem, hogy tudnál kiegyensúlyozottan élni, mert a vágy benned marad. El lehet tompítani, különböző elfoglaltságokkal, de a vágyad megmarad.

Én fiatal koromban, nem akartam gyereket. Miért sok indokot tudnék....Pl. ne legyen olyan rossz gyerekkora mint nekem, vagy én nem tudom miért, de mindig úgy gondoltam ,hogy én a szülés alatt meg fogok halni.Hülyeség? Lehet, és nem tudom miért volt ilyen érzésem már kislány korom óta. Mindig reménykedtem, hogy nem leszek anyuka. Egyébként a gyerekekkel elvoltam mindig.

Azt mondják, az ember be vonza a dolgokat. Nekem annyira sikerült, hogy hormon beteg lettem, és nagyon elhíztam(ettől is féltem mindig)

Kivizsgálások után közölte az orvos, hogy valószínű nem lehet gyerekem.....Lehet hogy most sokan "megköveznek" De valahol örültem neki. Rendes volt a doki, mert elbeszélgetett velem, és azt mondta, nincs gond, ha nem sikerül természetes módon, majd ha úgy döntünk, lombikbébi, vagy bármi, segítséget kapunk. És hogy nehéz, de ne görcsösen akarjak teherbe esni, mert nem fog sikerülni. Ennek 8 éve.

Egyszer csak bevillant, hogy én nagyon szeretnék mégiscsak gyereket. Honnan? Nem tudom. Megpróbáltam nem göcsösen akarni, de aki ezen túl van, az tudja, hogy ez nem is olyan könnyű. Eldöntöttük a férjemmel, hogy elmegyek orvoshoz, "segítségért".

Vettem egy tesztet.......

Pozitív lett, úgyhogy nem kellett segítség.

Gyönyörű kisfiam van, aki a legtökéletesebb a világon, és nem értem, miért nem akartam hamarabb......

Élet fintora......féltem, nehogy csonka családban kelljen felnőnie.........

Most hagyott itt a férjem 11 év után a 11 hós babámmal.

Szóval visszatérve a kérdésedre, szerintem, ha kivitelezhető a baba projekt, ne görcsösen akard, és sikerülni fog. Egyik ismerősöm 43 évesen szülte az első babáját, neki sem volt könnyű, de sikerült.

Feldolgozni szerintem nem nagyon lehet, csak talán beletörődni.......És az sajnos nem ugyan az.

Fel a fejjel!

Kitartás!