Miért nem akartál vagy miért nem akarsz gyereket, és hogyan dolgoztad fel, hogy nem született, vagy mit gondolsz, hogyan dolgoznád fel, ha nem születne?

Nekem van gyerekem, de nagyon szomoru vagyok, mert egyik legjobb barati hazaspar mindent megtesz mar tobb, mint 10 eve es nincs nekik gyerek. Szerintem nem is lesz, mert mindkettojuknek egeszsegugyi gondjuk van. Tudomasom szerint ez ilyen autoimmun problema es egymas ellen is termelnek anyagot, igy nem tud gyerekuk foganni.

Szerintem lehet teljes eletet elni gyerek nelkul is, de csak annak, aki nem vagyik gyerekre. El kell fogadni, hogy ilyen is van. Nem vagyunk egyformak, mindenkinek masok a tervei es vagyai. De ha valaki vagyik gyerekre, es nincs neki, szerintem eletre szolo szivfajdalom es az ilyen embereknek nem potolja a gyereket egy kutya vagy az allando gurizes a munkaban. Az ilyen ember nem tud teljesen kiegyensulyozott eletet elni, mert ha nem is mondja ki, a beteljesuletlen vagy ott van benne. En mindenkeppen ugy gondolom, hogy jo onismeretre vall, ha valaki nem vallal gyereket ugy, hogy o nem akarja 100%-ig, nem kulso kenyszerre szul, mert mas is szul vagy a ferj elvarja. Szerintem fontos ez, mert ez olyan dontes, amibe senkinek sem szabad beleszolnia es egyebkent is, sok rossz szulo van, akik csak ugy szulok lettek es nem erdekli oket a gyerek. Sokkal jobban jar mindenki, ha csak olyan vallal gyereket, aki tenyleg akarja. Nagyon nagy felelosseg ez.

Tizenöt éves koromban hat gyereket akartam. Tizenhét évesen kezdődött egy hosszú kapcsolatom, a fiú szerette a gyerekeket, akart is, de legföljebb hármat, már azt is sokallta, és persze majd jó sokára. Én még alkudoztam, hogy legyen négy... aztán huszonhárom éves koromban szakítottunk (nem ezért), és egy darabig nem találtam rá a tartós szerelemre.

Aztán lett egy barátom, aki fiatalabb volt nálam, egy darabig amúgy sem lett volna aktuális a gyerektervezés. Amikor szóba került, hogy majd egyszer, kiderült, hogy ő egyáltalán nem akar. És akkor megvizsgáltam az érzéseimet, és döbbenten állapítottam meg, hogy elmúlt bennem a gyerekszülési kedv. Teljesen. Évekig ugye nem volt kivel, nem gondolkoztam rajta egészen addig, nem tudom, hogyan és mikor történt, nem tudom, mitől függ. Most 32 éves vagyok, még mindig együtt ezzel a fiúval, nagyon szeretem, de nem őmiatta mondok le a gyerekekről, hanem egyszerűen nem találom magamban azt a régi vágyat, hogy minél többet, minél előbb, üres ennek az érzésnek a helye... és most már félek is, hogy majd akkor támad fel újra, amikor késő. És félek attól is, hogy unokák nélkül öregszem meg, nem lesznek körülöttem fiatal arcok. Mert különös módon unokákra meg vágyom, ha értelmezhető ez egyáltalán 32 évesen. És nem úgy értem, hogy azért, mert őket nem én szülöm meg. Nem a szüléstől való félelem tart vissza.

Egyelőre tudok enélkül kiegyensúlyozottan élni, hiszen éppen ez a lényeg. Bár ne tudnék. Vagy bár sose akartam volna gyerekeket. Mert így mégiscsak elveszítettem valamit. Néha látok aranyos játékokat, gyerekkönyveket, és olyan jó lenne megvenni valakinek.

Elmesélhetnéd te is a történetedet, kedves Kérdező, te hogyan éled meg, próbálkozol-e még, érdekelne bennünket, ha mondhatom a többiek nevében is :)

Én sem akarok gyereket. Pedig már 26 vagyok.

Visszagondolva, soha nem is voltam gyereket között, így nem is vonzanak.

Másrészt meg annyira bizonytalan a jövő( a Föld bizony el van népesedve és egyéb környezvédelmi problémák). Nekem is még munkám sincs, sem tartós párkapcsolatom.

Olyantól meg nem akarok gyereket, akit nem "szeretek". Mert ilyenre már lehetett volna lehetőségem, bár még pénze is volt.

De akkor inkább magányos napjaimra beszerzek egy csomó kiskutyát, akiket majd nevelhetek.

Sokat nélkülöztünk gyermek korunkban, nem akarom én is ezt adni a gyerekemnek.

Annyi sok más szép dolog van az életben, amivel még le tudom magam foglalni vagy 10 - 20 évig.

Aztán meg kitudja mi lesz. Úgyis egyre többen vannak akik gyermektelenek. Nem hiszem hogy annyira kinéznek majd 20 év múlva, ha nincs gyerekem.

Én mindkét érvelést megértem, 25 voltam mikor terhes lettem a kislányommal, és hát hogy öszinte legyek borzasztóan kivoltam a gyerekektől, kb átmentem a másik oldalra :), éltem a saját fiatal bulizós életemet, de persze megtartottuk a kicsit, és most tudom csak hogy mi maradt volna ki az életemből, és mennyi mindent tud ADNI egy gyerek, persze nem könnyű és lemondásokkal jár, de ezeket át lehet hidalni....

Ja és minket a párommal közelebb hozott egymáshoz, 2 éves odajön átölel és közli apa gyere Te is öleljük anyát, erről ennyit... :)

És néha bulizni is eljutok!!!! Egy gyereket lehet jól is nevelni, és néhány szabadságharcos szingli trendi csajt megnéznék 20-30 év múlva, és megmutatnám nekik mint hagynak ki.