Milyen nyomokat hagy legbelül életünkön át ha?

Uramisten!

Ez durva. Sosem csinálnék ilyet. Igaz, nincs gyerekem. Én ha összebújok a párommal, még a macskagyereket is kizárom a szobából. Pláne ha embergyerekem lenne! Ilyet nem tehet egy szülő. Miért nem szóltál nekik? Már elég nagy voltál akkor.

Jaj, először én sem értettem a kérdést, de aztán olvasva a kommenteket, leesett.

Ilyet az én szüleim is csináltak és mindig nagyon utáltam. Korábban már volt pár ilyen kérdés, ott részletesebben is kifejtettem ezt.

Nem szóltam nekik emiatt, mert elég ciki lett volna szóba hozni, főleg gyerekként. Most, hogy felnőttem se beszélünk a szüleimmel erről a témáról.

Akkoriban pedig inkább én szégyelltem magamat helyettük is. Legszívesebben felkeltem volna az ágyból és kimentem volna a szobából, de nem mertem.

Inkább próbáltam úgy csinálni, mintha aludnék, de persze még utána se tudtam jó ideig elaludni. Nagyon zavart.

Olyan is volt, hogy átmentek egy másik szobába, magukra zárták az ajtót és rögtön nekiálltak a dolognak. A félreérthetetlen zajok persze teljesen áthallatszottak. De ez volt még a jobbik eset, mert legalább nem közvetlenül mellettem, tőlem 1-2 méterre csinálták.

De hála istennek nem lett ettől semmilyen pszichikai problémám. Legalábbis azt hiszem. Én is és a környezetem is normálisnak tart.

Még ugyan nincs gyerekem, de ha lesz, biztos, hogy soha nem fogom előttük, egy szobában velük csinálni.