Van itt még valaki, aki csak azért nem akar (saját) gyereket, mert félti a testét, hogy megváltozik? Rossz értelemben?

Miért, úgy gondolod mindig fiatal és szép leszel?

Akkor is lógni fog mindened és ráncos leszel ha nincsen gyereked.

ma 16:15-nek

Első vagyok, nem, nem ártott... miért lennék én a kérdezővel toleráns?, ha egyszer ezt önző kijelentésnek tartom akkor annak tartom, leírtam a véleményem és ennyi. N+1 pár próbálkozik, hogy gyereke legyen, évekig nem jön össze, ami igazán elkeserítő, naponta találkozom ilyen párokkal, éppen ezért akaszt ki az ilyen kérdés, beszólás, vélemény. Igen önzőnek, irigynek és undorítónak tartom az ilyen embert, még látatlanban is.

Kérdező, ha ez a helyzet, gondolj arra, hogy akkor mennyire büszke lehetnél, ha szülés után is szép alakod lenne! Tényleg nagyrészt edzés és odafigyelés kérdése.

Azoknak szokott lógni mindenük, akik nem túl sportosak már a teherbeesés előtt sem.

Anyám sportolt, 39 évesen szült, a terhesség alatt (most nem számolom magamat, a magzatvizet és a hasból a szülésnél amúgy is távozó dolgokat) 2 kg-ot hízott. A szoptatás alatt pedig az eredeti súlyából fogyott is.

48 kg volt, amikor teherbe esett, 50 a szülés utáni napon és 45 fél évvel a szülés után.

Nem fogyózott, nem edzett a szoptatás alatt, csak ésszel evett.

A melle pedig most kezdett el megereszkedni, 66 évesen!

R. Rékával ne példálózzunk, emberek. Úgy néz ki egy nő, aki gazdag, a munkája az, hogy így nézzen ki és van sok pénze mellműtétre. Ez nem az átlagos nő...

Nem tűnt fel senkinek, hogy a kérdező azt mondta, hogy saját gyereket nem szeretne emiatt jelenleg? Tehát azt el tudja képzelni, hogy legyen. Csak nem saját.

Egyébként én sem akarok gyereket, több okból is.

Jelenleg túl fiatalnak érzem magam hozzá (kicsivel 20 fölött), nincs is olyan kapcsolatom. Nagyon-nagyon nehezen bízom meg az emberekben, jelenleg nem is tudom elképzelni, hogy annyira megbízzak valakiben, hogy szüljek neki. A szoptatástól is idegenkedem, a terhességtől is, van bennem félelem, hogy elhízok, lógós testrészek (bár tudom, ezeken lehet aztán javítani, ill. megelőzni), mindezeken kívül az egészségem miatt is aggódom. Voltak gondjaim a fogaimmal, könnyen begyullad az ínyem, félek, hogy a terhesség során ez elég durván rosszabbodna, állítólag ez elég tipikus probléma terhes nőknél. Mindezek jelenleg érvényesek, nem tartom kizártnak, hogy egyszer elmúlnak, vagy a nagy szerelem miatt ki fogom tudni zárni ezeket a félelmeket.

De van több "gondom " is.

Ami ebben az országban folyik. Itt van a kisebbség. A tévé, az egész világ. Nagyon rossz irányban folynak a dolgok. Pár évig otthon van a gyerek burokban, de aztán kiszabadul közösségbe. És hiába mondják, hogy a nevelésen múlik minden, bizony pubertáskorban sokkal nagyobb a közösség hatása. Félek attól, hogy a gyerekem eltanulja a csúnya szavakat, hogy inni, drogozni fog, cigizni...ezeket nem nagyon tudja a szülő kontrollálni. Vagy ha elmegy bulizni, egy bizonyos kor után el kell engedni, de bárhol történnek dolgok és nem a nevelésen múlik. Simán előfordulhat, hogy kér valaki a pultnál italt, fogja a kezében, valaki ismerős köszön neki, ő félrenéz, hogy visszaköszönjön és máris ott az alkalom, hogy valamit beletegyenek az italba...Lehet, hogy ez már paranoia, szerintem valós veszély. Vagy ha buliból jön haza, suliból, baráttól jön haza, sötétben (télen ez már 5 óra is lehet)...hát bármi történhet. A szülő se tud mindig érte menni, 5-kor még sokan dolgoznak.

Ezektől a dolgoktól tényleg nagyon félek. Hogyan tudnék felnevelni olyan gyereket, aki képes nemet mondani a rossz dolgokra, de emiatt nem közösítik ki, aki jól tanul, nem viszi túlzásba a lázadozást (tudom, nem lehet teljesen elkerülni), aki éretten gondolkodik és jó ember? Ez nagyon nehéz.

Ráadásul a tanulmányaim is olyanok, amik nemzetközi dolgokkal kapcsolatosak. Van egy OKJ-s szakmám, turizmussal kapcsolatos, egyetemen pedig nemzetközi kapcsolatokat tanulok. Vagyis ideális esetben olyan munkám lesz, ami utazással,külföldi utazásokkal telik, vagy legalábbis külföldi munkával (pl.EU, vagy valamiféle külföldi képviselő egy hotelben, idegenvezető). Én ebben vagyok jó, nem tehetek róla, az idegen nyelvekben. 5 idegen nyelven beszélek kb. középfokon, van, amin felsőfokon. Ilyen munka mellett nem hiszem, hogy jó volna bevállalni gyereket...Pláne nem most, ill. a következő pár évben, mert ilyen munkákra nem nagyon vesznek fel gyerekeseket.

Még van egy harmadik faktor is nálam, az anyagiak. Olyan helyről származom, ahová ilyen végzettséggel fölöslegesen mennék haza, mert biztos, hogy nem találnék megfelelő munkát, szóval nekem már Pesten kell maradnom. Ami mit jelent? Önállóan, egyedül kell megkeresnem a házra, autóra valót. Szülőkön nem akarok élősködni, tőlük kérni. A szülő kötelessége annyi, hogy ha a felnőtt gyerek nem talál munkát, akkor kaját és szállást biztosítson (szállás alatt értem a szülői házat, nem albérletet, külön lakást), az esetleges betegséggel kapcsolatos dolgok fizetését. De tandíj, saját hát, ruha, mozi, utazás? Erre keresse meg a gyerek. Ergó itt van előttem néhány rohadt nehéz év. Ebbe szüljek gyereket? Mikor lesz nyugodt életem minden szempontból, amibe már mernék gyereket vállalni? Sokára. Arra meg nem mernék alapozni, hogy hát férj, az ő fizetése elég lesz az albérletre...Mert ha bármi miatt vége a kapcsolatnak, hova megyek a gyerekkel? Csakis haza, ahol meg a szakmámban, de leginkább szinte sehogy nem tudnék elhelyezkedni. Kivéve, ha akkor már lenne munkám, akkor talán menne egyedül is. Talán.

Szóval azért ezen gondolkozzatok el, mert nem olyan egyszerű a kérdés, hogy akar-e valaki gyereket, vagy nem. Ezer és egy oka lehet annak, hogy valaki nem akar gyereket. Nálam is a megélhetés, a munka jellege a fő gond ebben. A szüléstől/szoptatástól/betegségektől/elhízástól való idegenkedésemet megfelelő körülmények közt legyőzhetőnek érzem, de JELENLEG ezek is elég erősen bennem vannak.

Jelenleg a tanulás az első nálam, szeretnék sokmindent elérni, maximalista, ha tetszik, karrierista is vagyok. Idegen nyelvekben vagyok nagyon jó, ezzel esetemben együtt jár a sok utazás, külföldi munka, ha az nem is, mindenesetre nagyon_sok_munka. Egyszerűen sajnos/nem sajnos, nem illik bele a család. Aki ezért elítél, hát rajta.

Az elsőnek még annyit mondanék, hogy azért ez nagyon bunkó hozzászólás volt...Vannak emberek, akik veszettül akarnak gyereket, míg más nem akar. És ezért a gyereket nem akarókat így letámadod? Hogy bezzeg más mennyire akarja, te meg ilyen hülye vagy? Meg rossz ember ezért, meg egyebeket mondanak az ilyenekre. Miért is? Milyen jogon?

Vannak emberek, akik veszettül vágynak saját házra, de anyagiak miatt nehezen, vagy egyáltalán nem érik el. Akkor én most utáljam és kezdjem lehordani azt, akinek lenne pénze saját házra, de nem akar és inkább hazamegy a szüleihez lakni? Ez kb. ugyanaz. Hiába mondjátok, hogy nem ugyanaz, mert de. Az emberek prioritásai különböznek. Van, aki gyereket akar, van, aki saját házat. Egyik sem fontosabb a másiknál. Tessék toleránsnak lenni.