Milyen a párkapcsolatod gyerek nélkül?

És akkor mit mondtok azokról az anyákról, akik megszülik a gyereket (mert hát az élet legnagyobb ajándéka és enélkül nem teljes az élet) majd rájönnek, mégsem ez teszi teljessé az életüket, és mégsem ez teszi boldoggá őket és szépen megválnak a gyerektől. Otthagyják apunak, nagyinak stb... most akkor tényleg ez az élet legnagyobb ajándéka? És tényleg csak ettől lehet nő egy nő?

Gondolom ezt meg elítélitek, pedig hát csak elhitte, hogy ez tényleg az élet legnagyobb ajándéka és a legnagyobb boldogság.

Mellesleg az én nagyanyámat egyáltalán nem tették boldoggá a gyerekei, pedig 3at is szült. Sőt! Vannak olyan barátnőim is, akik csak úgy felnőttek mint a gomba. Ugyan volt anyjuk, de sokat nem tőrödött velük.

Akkor ez megint mi? Legnagyobb boldogság az anyaság?

Szóval igen. El kell fogadni, hogy van olyan, akinek tényleg ez a legnagyobb boldogság, de csak mert nő valaki még nem feltétlenül fogja az anyaság igazán boldoggá tenni. Ez nem aranyszabály. Soha nem is volt. A szabály csak az, hogy ha nő, akkor szüljön... a különbség ma csak annyi a múlt századokhoz képest, hogy a nők megkapták a szabadválasztás jogát. Most már eldönthetik józan ésszel, hogy tényleg kell ez nekik vagy sem. És szerintem jobb, ha belátják még a gyerek előtt, mint a gyerek születése után.

És továbbra is azt modnom, ha egy pár kapcsolata csak a gyerek miatt boldog, akkor az már rég nem boldog. Az igazi gond akkor lesz, ha a gyerekek kirepültek. Erre is hány példa van! Az olyan kapcsolatok, ahol a párok gyerek nélkül is együtt maradtak sokkal kevésbé fulladnak ki, mert azokat tényleg az egymás iránti szeretet és az összetartozás fogja össze, ami szerintem fontosabb egy gyereknél.

Amúgy szerintem mindenre lehetne egyenlő arányban példát találni. Szétnézek a környezetemben és nincs recept. Nincs egyen séma, amire azt mondnám, hogy igen! Ez az átlag. Igen, az átlag az, hogy a párok gyereket vállalnak, természetesen. De az már nem átlag, hogy ettől aztán olyan boldoggá válnak, hogy soha semmi jobbat ne kívánnának az életükbe.

Amúgy én még olyan nőtől, aki tudatosan nem vállalt gyereket azt mondta volna egy gyerekesnek, hogy jajj, de irigyellek ezért vagy azért. Ellenben fordítva hány gyerekes anyuka mondta már nekem! Gondolom ez is a megaboldogság része.

Tudom, hogy sok gyerekes missziós küldetésnek érzi, hogy meggyőzze a nem gyerekeseket arról, hogy de pedig csak és kizárólag... más út nincs... stb, stb... de én ezt nagyon korlátoltnak tartom. Kb mint a vallások többségét is, ami csak mondogat egy mantrát közben meg észre sem veszi, hogy hála égnek, a világ sokkal, de sokkal színesebb annál, mint, hogy csak egyféle képpen lehessen élni.

Ezt kéne elfogadni és akkor szépen lehetne egymás mellett élni.

Ne haragudj kérdező, de tipikus csőlátású anyuka vagy, aki nem képes felfogni, hogy létezik boldog élet a gyereknevelésen kívül is. Képzeld, nem mindenki szeretne gyereket és nemcsak azok gondolhatják így, akik lelkileg sérültek.

Én se szeretnék, ettől függetlenül nagyon is jól érzem magamat, boldog vagyok a férjemmel.

Én nem vettem támadásnak, de az egyértelmű, hogy nem vagy képes elfogadni azt a választ, hogy valakinek nem kell gyerek.

Nem én írtam, hogy azzal valami gond van, akiben nincs meg az ösztön, hanem te. Ezek után ne csodálkozz, ha nem válaszol mindenki kedvesen és megértően.

Nem tudom minek veszekszel itt kérdező még nem vagy anya és igen a gyerek vállalás szép dolog de nem csak cuki babázásból áll hanem kemény fizikai munka, és a gyerek nem arra valló hogy feldobjon egy párkapcsolatott sajna gyakran tönkre megy bele a kapcsolat.

Aki nem akkar gyereket látja az árny oldalt talán mert már látta hogy a növérére hogy hatott a gyerekvállalás.

Bocs, kedves kérdező, de TE támadod azokat, akik leírják a véleményüket a gyerekes és a gyerek nélküli létről oly módon, hogy nekik jobban fekszik a gyerek nélküli élet.

Szerintem JÓ, hogy nem mindenki akar gyereket és nem csak az ösztönök működnek.. mivel a legtöbb ember csak az ösztön miatt vállal gyereket, miközben teljesen alkalmatlan egy gyermek felnevelésére.

De amúgy tényleg baba vagy, hogy véded magad, hogy csak egy kérdést tettél fel, miközben te pocskondiázod és szellemi-testi fogyatékosozod le azokat, akik megvannak gyerek nélkül.

Ilyen gondolkodással neked sem való gyerek.

Mennyi hozzászólás és milyen érdekes hogy egyvalamit mennyire nem emelt ki senki a sok faktor közül. Mi lesz a kedves gyermektelen illetőkkel 65-70 éves kortól felfelé amikor már kb mindenkijük apu anyu nagynéni nagybácsi meghalt, kezdenek lerobbanni, esetleg a nyugdíjból sem futja utazgatásokra nyaralgatásokra. Senki nem néz feléjük, senki nem kérdezi meg őket hogy vannak, csak vegetálnak napról napra magányosan mondjuk 95 éves korukig. Hallja látja hogy a szomszéd nagymamához nagypapához minden héten jönnek az unokák, azok meg készülnek sütögetnek, proramokat csinálnak. Mi lesz az évek múlásával egyre magányosabb karácsonyokkal születés- és névnapokkal? Hozzájuk senki nem fog járni max a postás.

Piszkosul gyorsan megöregszik az ember.