Milyen a párkapcsolatod gyerek nélkül?

mi 10 éve vagyunk együtt, 8 év után vállaltunk gyereket. egyszer csak úgy éreztem, hogy nagyon szeretnék babát :) mondtam férjemnek, aludt rá egyet, kettőt, aztán beleegyezett. azért írom ezzel a szóval mert ő el sem tudta képzelni milyen lehet ha van egy babája :)

tény, hogy más lett a kapcsoltunk. és igen, szex is sokkal ritkábban van, nem azért mert elhanyagolom a férjemet vagy igénytelen lennék, egyszerűen nem úgy működnek a dolgok mint régen, mert mondjuk ha jön a foga és 20 percenként ébred és már 2 napja nem aludtam, bizony a hátam közepére nem kívánom. de persze azért összehozzuk csak nap naponta 2x :)

Ilyen boldogok még soha nem voltunk :)

régebben úgy gondoltam nem szeretnék sose gyereket aztán egyszer beketyegett az órám, most meg el se tudom képzelni milyen lehet gyerek nélkül :)

Mi 8 éve vagyunk együtt, 24 éves vagyok, és nem, nem unalmas... Szerintem az már régen rossz, ha a kapcsolatot egy gyerekkel kell megújítani.

Még nincs itt az ideje, rengeteg dolog bizonytalan, képlékeny, valahogy nem a gyerek van a szemünk előtt, amikor albérletben vagyunk, tanulunk, dolgozunk és így is alig van pénz..

Ez szerintem attól függ, milyen típusok vagytok. De mivel neked megfordult a fejedben, kedves kérdezö, meglehet hogy egy idö után neked is el kezd ketyegni a biológiai órád, és gyerekre vágysz majd. Igen, vannak nök, akiknek nincs ez meg, nem föltétlenül kell gyerekeket szülniük, mondják most, sikeresen, fiatalon, egy jó karierrel, de megkérdezhetetd talán akkor ha 50-esek, nem vagyok biztos, hogy nem bánták meg, hogy nincs családjuk...ha teljesen öszinték...

Én is hosszú kapcsolatban éltem már a párommal, pontosabban 10 év után kezdett ellaposodni minden. Nem csak a kapcsolatunkban, hanem abból a bulizós, utazós életböl amit folytattunk. Nem azért, nagyon változatos volt, de már nem volt elég, nekem nem, már úntam, és akkor érztem úgy hogy most kell egy változás, pontosabban egy gyerek. A páromnak elmondtam, pedig ö se migazán rajongott a gyerekekért és úgy volt vele, ha akarod legyen. Ikreink lettek, ami egyszerre sok, minden percünket és energiánkat igénybe vették, és bizony voltak fárasztó napjaink és éjszakáink, de egy percig se bántam meg, azóta lett igazán teljes az életünk. Igaz máshogyan, de most is úgy élünk ahogy szeretnénk, a gyerekeinkkel együtt. Söt most várom a harmadik babámat,amit életemben nem mertem volna feltételezni magamról, hogy 3 gyerekes anya leszek, és boldogabb vagyok mit valaha.

23:13

ne is törődj vele...ez egy természetes reakció,olyan mint a másság, az emberek nem tudják elfogadni,ha más a véleménye vkinek a yereg témáról.

Igenis lehet teljes életet élni gyerek nélkül-na most akkor engem is lehet lepontozni:).

Az élet értelmét ki-ki másban találja meg,a társadalom által rákényszeritett normák nem mindig a mérvadóak-szerintem...

szia,

azért a gyermek vállalást ne a társadalmi nyomás végkifejletének tituláljuk már!! ...

a kérdésedre válaszolva:

biztosan vannak olyan nők, akiknek teljesen más a hozzá állása ehhez a kérdéshez, mint az átlagnak. én egyáltalán nem ítélem el Őket, mindenkinek szíve joga eldönteni, szeretne e gyermeket vállalni vagy sem. nem kell Őket bántani, ítélkezni felettük, vannak olyan barátnőim, akik így gondolkoznak és annak ellenére, hogy én már anya vagyok megértem Őket és szeretem is!! ehhez azonban kell egy társ is, aki hasonlóan nem szeretne babát, még x idő után sem. akinek ugyan úgy más életforma jön be a babázás helyet!!

én a másik tábort "erősítem" :) 23 éves voltam, amikor megszületett a fiunk, párom 29. stabil munkahelyünk volt/van, saját lakás, biztos anyagi háttérrel. nagyon akartuk Őt, úgy éreztük egy közös kicsivel lesz teljes az életünk. sokat buliztunk, utaztunk, szórakoztunk, ami még a gyerekkel sem változott!! rengeteget megyünk, jön velünk, ugyan azokat a programokat csinálhatjuk, mint előtte :) igaz, már nem a hajnalig tartó partyzás a fontos, de még erre is van példa egy-két havonta. nagyon sok családi programon vagyunk túl, pedig még csak 2 éves a fickó :) imádjuk!! és én úgy érzem, attól a pillanattól kezdtem el élni, amikor Ő megszületett!! :)

Ági

Nagyon a szívemből szóltál.Mi az első pillanattól tudtuk,hogy gyereket szeretnénk.Abbahagytam a tablettát,és azonnal(utólag azt mondom sajnos,és hülye vagyok,hogy nem vártam)megfogant(ak) a gyermeke(i)m.9 hétig örülhettem ennek a csodának,mert elveszítettem.A következő egy évben mindent megtettünk,azért,hogy megpróbáljuk túltenni magunkat ezen.Megszerveztük az esküvőnket,rengeteget utaztunk a világban,rengeteget buliztunk,jártunk színházba.Külső szemlélő számára irígylésre méltó életet éltünk.Az is volt,de...

Mindezt gondolkodás nélkül odaadtam volna,ha megszülethet a gyermekem.

Ezt csak azért mondtam el,mert tényleg nem vagyunk egyformák,és ez így van jól.Valakit az tesz boldoggá,hogy nem kell alkalmazkodnia,gyakorlatilag azt csinál,amit akar,akkor jön-megy,amikor akar,és ő így boldog,akkor ez így van jól.És vagyunk olyanok,akiknek gyermekkel igazán teljes az életük.

Azóta született egy kisfiam,most már fél éves,természetesen ő a legfontosabb a világon,de ettől még nem zárkóztam be a négy fal közé.Ugyanúgy eljárunk itthonról,szórakozunk,kikapcsolodunk,igaz ritkábban,de éppen ezért jobban meg is becsüljük.És idén már hármasban megyünk a tengerhez:)

Az egyetlen,ami hiányzik az életemből,az egy kiadós alvás,mert mindenem,de tényleg mindenem megvan.

kérdező, nagyon egyetértek veled :)

"akinek nincs gyereke, se öröme, se bánata"

ugye mennyire igaz ez a mondás? :)