Mit tegyek? Sírógörcsöt kapok, amit ma megtudtam apámról, nagyon fontos!

Nem igazán értem ezeket az indulatokat.

Mintha itt mindenki többet tudna nálam. Legalábbis ezt hinné.

Hol volt szó a megcsalásról? Arról volt szó, hogy MSN-en írt valaki valamit. Melyik válaszoló tudja, hogy mi történt valójában, és honnan tudja ezt?

Hasonlóképpen ki és honnan veszi, hogy a feleség nem tud semmit? Miért kell rögtön azt feltételezni, hogy az illető hülye és vak, a férfi pedig aljas és mocsok? Ki mondta ezt, hol mondta ezt, mi a bizonyíték erre?

Nekem úgy tűnik, itt egy csomó alaptalan feltételezés forog, indulatokkal fűszerezve.

Valamint a "a ne ítélkezz!" mintha itt az egyik válaszban összemosódna azzal, hogy "ne legyen véleményed, kussolj!". Nekem ez a kettő nem ugyanaz. Ha A nem azt olvassa, amit B leírt, akkor a hiba A készülékében van. Ezt nem lehet B nyakába varrni.

Nagyon nehéz és kényes helyzet!

Két dolgot tehetsz, a harmadik opciót nem tanácsolnám.

Szóval az egyik, amit tehetsz, hogy próbálsz nem tudomást venni a látottakról. Túl lépni rajta. Élni a saját életedet.

A második lehetőség, hogy megpróbálsz beszélni erről apukáddal, tisztázni. És ha úgy is van, ahogyan azt sejteni lehet, ne támadd le. Próbálj megértő lenni, hiszen a hajlamairól tényleg nem tehet. Viszont ha megcsalta édesanyádat, az ugyanolyan csalásnak minősül, mintha nője lenne.

Amit nem ajánlok, hogy édesanyádhoz menj ezzel (első körben semmiképp). Tudom, hogy ez durva, de most még lehet szerencsésebb őt nem beavatni.

Bár tudnék segíteni, de ezt neked kell érezned, hogy mit kell tenned.

A következő kérdésre, amit felteszek, csak akkor válaszolj /magadban magadnak/, ha túl tetted magad az első sokkon. És úgy érzed, hogy tisztábban tudsz gondolkozni: Képes vagy-e édesapádat a hibáival együtt is szeretni? Mi az, amit legbelül érzel a probléma megoldásával kapcsolatban? Te melyiket tartod a jelen helyzetben helyesnek?

Erőt és bölcsességet kívánok ebben a nehéz helyzetben! És tudd, hogy bármi is lesz, az élet megy tovább. Mindent túl lehet élni, és mindenki képes túlélni a legnagyobb megrázkódtatásokat is!

Hányszor mondtam már életem folyamán, hogy:

A TUDATLANSÁG ÁLDÁS!

...és bizony milyen igaz.

Részvét. Én nem tulajdonítanék neki túl nagy jelentőséget mondjuk. Ez van. Nem mindennapi dolog, de hát megesik az ilyen.