Elegem van, elmenjek messzire?

Szia!

Ez egy igen nehéz döntés. Figyelmesen olvastam a kérdésedet. No, igaz még csak 14 vagyok, de érdekelnek az ilyek. Kicsit igaza van az itt elöttem szólónak. A sarkadra kéne állni, de tudom nehéz ott hagyni őket. Segíteni szeretnél rajtuk, de ez igen nehéz dolog. Szerintem próbáld meg, hogy elmész és közbe segíthetsz is rajtuk. Ha nem bírod, menj vissza. Egy jó tanácsot mondok neked. Ne add fel az álmaidat mások miatt. Még fiatal vagy és sok minden előtted áll.

Ez sajnos nálunk is ismerős dolog. Menj inkább el, persze tartsd vele a kapcsolatot, hogy tudd, mikor mi van vele. Sajnos ez az ő választása, az ő élete.

A gyerekeknek nem szabad ebben élniük, nekik más élet van megírva!

Tényleg nem szabad, hogy Te éld ezt az életet is helyette. Ha így marad, tönkre fogsz Te is menni.

Sok lelki erőt és kitartást kívánok! Próbáld meg legyőzni a lelkiismeret furdalásod - tudom, hogy ez a legnehezebb.

figyu, nem hagyhatod ott jó lelkiismerettel nagymamádat, amíg él. Add meg neki, hogy utolsó 1-2 évét ne apáddal kettesben húzza le.

Apádnál meg mindent el kell követni, h. álljon le, nem beszéd által, hanem orvosi segítséget kérjen magának, ez megint nem megy nélküled.

Van az embernek olyan időszaka, mikor kevésbé él magáért, hanem a lelkiismeretéért, és mert szereti azokat akiket segít.

Ha lelépsz soha nem bocsátod meg magadnak-, ha úgy érzed mégis, akkor nyugodtan gyere el, mert te sem fogsz hiányozni senkinek "hálátlanként", (de mivel írtál ide,azt jelenti gondolkodsz)-,nem hiszem, h. így lenne.