Ugye nem vagyok ezzel egyedül? Már lassan feladom.

Anyukádnak igaza van jól látja a dolgokat. Állj a sarkadra és vágd hozzá mindazt amit ide leírtál. Mindketten húzzátok az igát és fáradtak vagytok de ez nem ok a taplóságra és a gorombaságra. Ha ő még a kisujját se mozdította a gyerekért, és minden a segge alá van rakva, akkor honnan tudja hogy kell csinálni? Talán kipróbálhatná egyszer. Vagy elmondhatná és bemutathatná de ezt nem fogja tenni, mert nem tudja hogy kell, valószínűleg valami arrogáns kirohanással elintézi a dolgot. Tényleg ráhagyhatnád a gyereket egy napra.És ha ennyire nem foglalkozik a gyerekkel akkor talán tudatosítani kéne benne hogy a gyerek se fog igazán kötődni hozzá soha. A gyerek meg vasárnap is gyerek az már örökre ott marad. És ha ő nem vigyáz talán lehet hogy tényleg csak egy vasárnapi apuka marad.

Mellesleg: a férjed tipikus példája annak a bizonyosfajta pasinak aki elvárja hogy a felesége mindenben tip-top legyen, pöccre elvégezzen mindent, mosolyogjon és ezért ő nem tesz semmit, az hogy ő milyen nem jut el az agyáig, mert szerinte ő biztos tökéletes és mindent jól csinál. Ilyenkor jön az hogy az ilyen alak folyton zrikálja a társát, mindenben hibát talál, ledarálja, és kinyírja az önbizalmát annak akit voltaképpen tisztelnie és szeretnie kéne. Igaza van annak aki azt írta ez az ember már nem szeret téged. A te dolgod hogy eldöntsd hogy vele maradsz-e de arra nagyon vigyázz hogy ne taposson beléd és ne építsen le mert nincs igaza te ennél sokkal többet érsz és érdemelsz.Ha olyan lehetetlen vagy miért van veled? Miért elégszik meg ennyivel? Mert ezzel a hozzáállással már nem találna mást helyetted aki gondoskodik róla és mindent lenyel. Talán fel kéne világosítani hogy a gyerekkel munka van és hozzátartozik a bőgés is.Egy köszönömöt kinyögni nem nagy fáradság.Az ember könnyen bírálja azt amit nem neki kell csinálnia és az elsőgyerekes apukák gyakran esnek abba a hibába hogy azt hiszik a gyereknevelés nem nagy kunszt.Környezetemben számtalan pasi van aki azt hiszi hogy a gyereknevelés abból áll hogy a kölyök eszik, alszik és néha be kell pelenkázni.

Aztán amikor az egyik munkanélküli lett és otthon maradt enyhén szólva is kiakadt hogy az asszony mennyit gályázik egész nap azzal az egy szem gyerekkel+ 2 fővel, és az egész háztartással. Bocs a hosszú dühös kirohanásért de az ilyen érzéketlen pasasok totál kiverik a biztosítékot.

Üvölt róla hogy tesz a családjára, nem érdekli, nincs benne szeretet mert akiben van az nem ilyen. Csak a hitel miatt melózik, nem érzékelteti hogy a családjáért teszi de neki mindegy azt hiszem, hogy egyedül vagy másokkal osztozik a házon elvégre úgyis unja magát melletted. Na persze biztos jobb neki hogy valaki mindent a segge alá tesz. Talán ha pár napra a mamádhoz költöznél kevésbé lenne "leterhelve" a saját kölykétől.

Szerintem kezdj el fogyizni menni fog semmi cukor, szénhidrát csak délig, este 6 után semmi akár milyen fáradt is vagy egy kicsit kényeztesd magad, és menj el mellette. Ha nem tűnik olyan biztosnak hogy örökre hozzá tartozol és neki akarsz tetszeni egy kicsit felkapja a fejét. De akár mit is fogsz csinálni mert neked kell eldöntened akkor se hagyd annyiban legyél már egy kicsit tökösebb, védd már meg magad.

a baba előtt is ilyen volt?

(én többek közt ezért még össze költözni se voltam hajlandó addig amig be nem bizonyitotta hogy képes a házimunkára,és főzni is,ne cseléd vagyok,igy osztozunk a házimunkán...én csak ezzel együtt merek bevállalni egy gyerkőcöt)

Mikor ilyet olvasok rájövök, hogy Kedvesem nagyon szerencsés. Sok az idióta pali és nehéz jót kifogni. Persze én is így gondolok rá. Szerencsés vagyok hogy megismertem.

Szerintem itt tanácsot lehet adni, de mélységében nem lát bele egyikünk sem a dolgokba, ezt neked kell megvívni. Azt kell tenni ami Neked és gyermekednek jó.

33 Férfi vagyok, sokat dolgozom és egy 18 hónapos kislányom vár minden nap otthon. Mikor haza érek a lakás úszik, sok a mosatlan, de mikor ezt látom boldog vagyok, mert tudom, hogy kedvesem aznap is rengeteget játszott, foglalkozott vele. Kezet mosok, átöltözöm, puszi a lányoknak, esetleg kis játék, majd rendet rakok, megfőzök, hogy másnapra legyen mindkettőnknek, esetleg mindhármunknak ebédje. Majd megfürdetem a kisasszonyt, megetetem és lefekszem vele. Ilyenkor hagyom kedvesem, hogy kikapcsoljon, lazítson.

Én úgy gondolom, hogy a 24/7 ben felügyelni egy gyerekre és mindig toppon lenni, megadni neki a kellő információt, kielégíteni a növekvő igényeit, nem leányálom. Én a 8/5 munkával utol sem érem. Szerintem aki oda figyel a gyerekre, neveli, sokat foglalkozik vele, annak nem sok ideje marad minden másra. Mikor egyedül vagyok otthon vele, akkor én is elkészülök mindennel és a lakás is tipp-topp, de megkérdezném a gyereket, hogy nem hiányzott neki éppen egy kis játék, egy kis mese, egy kis "oktatás"??

Ítélkezni és tanácsokat adni lehet és egyszerű itt, de Te vagy a helyzetben. Mérlegelj. A Te életed is rövid és gyerek mellett még inkább elrepül.

A kérdésedre a válasz: szerintem sokan vannak a Te helyzetedben, de sokan nem. Igyekezni kellene, hogy inkább utóbbi legyen nagyobb arányban. Nem tudom miért gondolják sokan, hogy a férfi-nő kapcsolat egy alárendelt viszony. Vannak kultúrák ahol igen, de itt nem hinném. A porszívót egy férfi is megtudja fogni, elmosogatni is tud, mondjuk jobb ha a mosógépet nem indítja el, mert ott kár is lehet :D, de szerintem vállvetve kell az élet rögös útját járni és ha az egyik éppen nincs toppon, akkor beállni a helyére, mert a következő pillanatban ő fog mellénk állni és segíteni.

Ne haragudj nem volt időm végigolvasni a válaszokat és a kommentjeidet... én egy kicsit szarnék a férjem fejére.

Nem főznék neki, nem vasalnék neki, szóval ilyen alap dolgokat nem csinálnék meg, csinálja ő, ha annyira ért ahhoz, hogy a te munkádat kritizálja. Biztos az ő idejébe belefér, hogy hatfelé főzzön, mosogasson, takarítson a gyerekkel legyen és még magára is jusson idő.

Még, hogy nem akar elkapatni téged?! Pfff... ő lett elkapatva szerintem.

Kezdj el magaddal törődni és a gyerekeddel. talán észbe kap a férjed, hogy igenis baromi sok az amit te otthon megcsinálsz.

Egyszer csak egy kicsit próbálj meg lázadni.

Egy nap amikor korábban hazajön a férjed, vagy mindegy mikor, te már összecsomagolva, felöltözve várnád. Mikor belép az ajtón mondanád, hogy "Szia drágám! Na végre hogy hazaértél, már 4 óra óta várlak. Na akkor én megyek is, Gergőnek ott van a hűtőbe a kaja, neked is ugynaz majd 7-kor vacsizzatok meg puszi! " közbe tennél-vennél pakolnál és ha megkérdezi, "Hova mész?" "Csak aerobicra formába hozom magam" És egyszerűen kimennél. A férjed garantálom köpni-nyelni nem tud majd. Érj haza olyan 8-9 fele és utána jöhet a beszélgetés. Megkérdezed tőle hogy nehéz volt 3 órán keresztül vigyázni a picire? Én ezt csinlálom napi 24ben és add hozzá a hogy takarítok főzök mosok bevásárolok stb.

Azért válik be, mert a gyerekre muszály vigyázni. Nem hiszem hogy olyan elmebeteg tudna lenni hogy otthagyna egy 15 hós kicsit.

Kérlek csináld meg!

(közbe elmész a barátnődhöz vagy akármi)