Kutya vagy gyerek? Melyik mellett döntenél?

Szia!

Kutyust tartanám "magamnál". A fiú megy magától, de természetesen tartanám vele a kapcsolatot, mégis csak a fiam.

20/L

A gyerekem. (Tartani tovább vele a kapcsolatot?) Mármint most akkor a kutya miatt nem lehetne kapcsolatom se a gyerekemmel ? No Wayyyyy !!

A gyerekem a gyerekem, akit én akartam, és ápolgattam, nevelgettem, hogy értelmes felnőtt legyen, akivel mikor felnő is legyen szoros kapcsolatom, bár elengedvén maga utján. Egy kutya hol helyettesíthetné már ezt ? Arról nem is beszélve, hogy ha netántán történik velem valami a gyerekemre még számíthatok is remélhetőleg, míg egy kutyára tuti nem.

36N

Elég fura kérdés egy kategóriába tenni kutyát emberrel.

Ez egy nagyon elméleti kérdés, miért kéne választani?

Nekem egy német juhászom és egy golden retrieverem van, mind a kettő egy éves múlt. A német juhászomat kölyök kora óta nevelem, a goldit gyakorlatilag a haláltól mentettem meg, mert az előző gazdája el akarta altatni, mert nem tudta/akarta megnevelni(nekem érdekes módon sikerült).

Ezek után váljak meg egy kicsi gombócként hozzám került barátomtól, akit(és sok emberrel ellentétben nem azt mondom, hogy amit) neveltem, szerettem, védelmeztem? Vagy váljak meg a másik barátomtól, aki bízik bennem, akit már egyszer megmentettem? Mindketten rengeteget jelentenek számomra és tudom, hogy rájuk mindig számíthatok. Vajon az emberi barátaimra is? Ebben nem vagyok 100%ban biztos.

Gyerekem még nincs, de ha lenne biztos róla is hasonló dolgokat mondanék, de abban biztos vagyok, hogy ha hisztiről van szó a kutyákat választanám. Ha betegség akkor meg miért kellett odavinni a kutyát?

18/L

Nem tudom elképzelni, hogy választhat egyáltalán valaki a gyereke helyett egy kutyát. Azért ez irreális. Az a normális, ha az ember a gyereket (és a családtagjait) szereti a legjobban, aki a véréből van, vagy véréből lett, és a szerelmét! És mi az, hogy "20 éves, megáll a lábán". A legtöbb fiatal ilyenkor még tanul, ha nem, és van annyi szerencséje, hogy dolgozzon, nem hiszem, hogy össze tudott volna gyűjteni annyi pénzt 1-2 év vagy 1-2 hónap alatt, hogy rögtön a maga lábára álljon, lakást finanszírozzon és megéljen belőle.

Én nem vagyok az állatok ellen, de ez nálam "nem lehetne kérdés".

(Elég szánalmas, hogy jobban lepontozták azokat, akik a gyerek mellett döntöttek.)

Úgy látom a százalékokból, hogy jó válasz nincs.

Ha a fiam beteg lenne a kutya miatt, 100% hogy új gazdit keresnék az ebnek.

Ha fiam gondol egyet, és nem kell a "rühes dög", akkor komolyan elgondolkodnék rajta, hogy hogy rontottam el a nevelését.

Szerintem nincs jó válasz a kérdésre.

8 hónapos a lányom, igyekszem majd úgy nevelni, hogy ilyen ne is fordulhasson elő!

Egyszerűen nem tudom elképzelni, hogy "úgyis elmegy majd" felkiáltással kitennétek a gyereketeket a lakásból. A kutya meg úgyis meghal mondjuk 10 éven belül, a gyereketek meg ott lesz. Ja nem, mert egy kutyát választottatok helyette.

20:17: Ezen meg egyszerűen köpni-nyelni sem tudtam. Van jobb dolgod annál, minthogy a haldokló gyerekedet ápolgasd?? Nekem is lenne, pl hogy a makk egészséges gyerekemet neveljem, de ha már beteg, akkor MINDENT megteszek érte, ami lehetséges, hogy a körülményeit megkönnyítsem. Menjen kórházba, amíg meg nem gyógyul?? Tehát ha pl rákos, akkor töltse az élete elkövetkezendő 2-5-10 évét kórházban? Ezt te sem gondolhatod komolyan. Főleg, hogy nem is maradhatna ott, amíg meg nem gyógyul, na meg nyilván nem is akarna azért évekig kórházban lenni, mert az anyja egy érzéketlen tahó s.eggfej, akinek minden fontosabb, mint a gyermeke. Őszintén remélem, hogy még nincs gyereked, és mire lesz, addigra benő egy kicsit a fejed lágya, mert jelen pillanatban rohadtul nem való neked gyerek.

A kérdésre válaszolva, értelemszerűen a GYEREKEMET választanám, 70 évesen is, nemhogy 20, a világ összes kutyájáért cserébe is, mert ő az én gyerekem, és igen, meg tudna állni a saját lábán (ahogy a kutya is szuperül meglenne egy másik, hasonlóan jó gazdival), de én az anyja vagyok, az apja meg az apja, azért vagyunk, hogy támogassuk mindenben, amiben csak tudjuk, és amire az erőnkből (sőt, néha azon felül) telik. És általában rettentő liberálisan kezelek minden problémát, de ebben a témában egyszerűen nincsen másik helyes hozzáállás.