Történt veled olyan, hogy váratlanul, a szemed előtt hunyt el valaki, akit szerettél? (baleset, egészségügyi problémák)

Így konkrétan nem volt ilyen, hála a jó égnek. Viszont tavaly tavasszal épp tanultam itthon, az ablak mellett volt az asztalom és nyitva volt az ablak, mert cigarettáztam közben. Egy idő után feltűnt, hogy már percek óta kiabálnak lent a téren, gondoltam kinézek, mi folyik ott. Na, akkor láttam, hogy a földön fekszik egy felismerhetetlen emberi test, borzalmas látvány volt. Az alattam lakók is kinéztek pont, kérdeztem mi történt, és mondták, hogy a szomszéd házból kiugrott valaki a 9.-ről.

Hát aznap már nem igazán tudtam tanulni, elég rémes volt az egész, pedig nem is ismertem azt a nőt.

Nem láttam, de hallottam. Ez a '80-as évek közepén volt, kb. 3-4 éves lehettem. A kertvárosban laktunk, ahol este elég nagy csend volt. Egyik este pisztolylövéseket hallottunk a közelből, utólag derült ki, hogy tőlünk három házra a férj lelőtte a feleségét és a két gyerekét, majd magával is végzett.

Ezenkívül egy halálesetnek voltam szemtanúja, egy motoros hátulról beleszaladt az előtte lévő kocsiba, aminek következtében szép, nagy ívben fejre esett. Persze azonnal meghalt.

Anyukám itthon halt meg rákban. A pillanatkor még aludtam, apám ébresztett és pár perccel később láttam őt.

Tegnap délután meg kutyasétáltatás közben láttam, hogy valaki rosszul lehetett, mert fekszik a földön. Odamentem, hogy kell-e mentőt hívni vagy tudok-e segíteni, de a hölgy, aki valószínű a fekvő férfi felesége volt annyit mondott, hogy negyedórája várják a mentőt, de nem jön és meghalt a férfi. Valóban hanyatt feküdt és nem mozgott a mellkasa. Mikor visszafelé jöttünk, már le volt takarva.

Az én történetem kísértetiesen hasonlít egy korábbi válaszolóéra:

14 éves voltam, az akkori barátom 16 (ovis korunk óta "jártunk", eleinte csak kézfogás, stb, majd kicsit több, sokkal több volt, mint barátság, 11 éven át) és éjjel vitt haza motoron, egy részeg fiatalokkal teli autó belénk jött, a barátom a helyszínen meghalt, én hetekig voltam kómában (az az érdekes, hogy eleinte még tudatomnál voltam, láttam a barátomat a földön feküdni) és 4-szer műtöttek és a finommozgásomnak lőttek, gyakorlatilag kézzel írni sem tudok (mivel építész akartam lenni, ezért a jövőmet is tönkrevágták), a kocsiban ülők karcolásokkal megúszták. A mai napig nem hevertem ki, nem is azt, hogy láttam meghalni, vagy hogy meghalt, hanem hogy nincs többé, olyan jó ember volt, megérdemelte volna az életet:(

20/L

Nekem a karomban halt meg a barátom én 16 voltam ő 19. 2 éve voltunk nagyon jó barátok, és kb 2 hónappal előtte jöttünk össze. Ő kinn dolgozott és élt Ausztriában a bátyámmal és egy barátjukkal, aznap jöttek haza és a névnapját ünnepeltük. A másik bátyám volt a hibás a balesetben. Részegek voltak. A kedvesem is hibás volt tudom, és eszemben sincs a testvéremre verni a balhét. Mind a ketten hibásak. Mi értünk oda a helyszínre másodszor. a vérében térdelve néztem meg a pulzusát.

Senkinek nem kívánom. Az én szemembe mondták a mentősök, hogy vége. És aztán a bátyámmal én ültem a kórházban, míg ő aludt. Karcolásokkal megúszta. De a lelkünk nyomorék marad örökre. Előtte 2 évvel halt meg apánk és az öcsénk.

Azóta menyasszony vagyok, boldog vagyok a párommal, 3 év telt el de még mindig sokszor eszembe jut. Nem voltam szerelmes, de nagyon szerettem. És szörnyű az a tudat, hogy ő szerelmes volt. Van aki a haláláig szeretett engem. Ilyesztő... és fájó.

Én katona voltam...

Soha el nem felejtem