Történt veled olyan, hogy váratlanul, a szemed előtt hunyt el valaki, akit szerettél? (baleset, egészségügyi problémák)

szeretteim közül szerencsére nem láttam még senkit meghalni, de egyet soha nem fogok elfelejteni, legelső ügyeletemben egy néni 12:00 kor még beszélt velem, rá 10 percre leállt a szive. Szeretni nem szerettem, nem is ismertem annál jobban, de ez volt az első, hogy láttam valakit meghalni. 2 napig voltam leblokálva utána, azóta is ha éjjel ügyelet alatt futás van a folyósón a hideg ráz.

Nem tudnék végignézni a családon belül se hosszú betegség utáni, se gyors halált, engem szerintem évekre kiborítana.

Igen,sajnos a bátyámat vesztettem el 1,5 éve autó balesete volt.

Szerdán pedig a szemem előtt lett öngyilkos egy férfi Bp.-en a 6. kerületben leugrott a ház tetejéről, borzalmas látvány.

Igen,sajnos többet is,munkámból kifolyólag.A legjobban egy gyermek halála viselt meg,és az első haláleset is mély nyomott hagyott bennem.

Édesapám is akkor ment el örökre,mikor vele voltam a kórházba.Akkor padlót fogtam,nagyon sokáig mély ponton voltam,de örülök h az utolsó lélegzetvételénél vele lehettem,nem kellett egyedül elmennie.

Én "csak" holtan találtam anyukámat.

21/L

Én még 13-14 éves koromban láttam a zuglói vasútállomáson feküdni egy férfit a sínek alatt, elgázolta a vonat. Le kellett mindenkinek szállnia a vonatról a baleset miatt, úgy láttam meg a férfit, akkor még élt, mert mozgott. Másnap olvastam a hírekben, hogy meghalt. Ez is nagyon megrázott, ha valamelyik közeli hozzátartozóm halna meg a szemem láttára vagy találnám holtan, nem bírnám ki ép ésszel.

25 N

velem már sajnos történt ilyen...a nagymamám(70 volt), igaz, voltak szívproblémái, de kevéssel halála előtt volt értágításon, az orovos azt mondta, minden rendben lesz, kb 10 évig most nem kell aggódnia. Két éve, nyáron szinte az egész nyarat a dunaparti telkünkön töltöttük, mi ketten, imádtunk ott lenni, nomád körülmények, minden nap Dunában fürdés(imádom, ott nőttem fel), és egyik este, csak ketten voltunk kint, egyik pillanatról a másikra rosszul lett. Beadtam neki a gyógyszereit, hoztam vizes borogatást, de nem segített, hívtam a rokonokat, meg a mentőket, de közben egyedül voltam vele. Nem is volt tudatánál,annyit tudott mondani, hogy nem lát, és fájdalmai vannak. Aztán kiért apum meg a rokonok, a mentők kb fél óra mulva értek oda, próbálták 3/4 órán kersztül újra éleszteni, de sajnos nem sikerült(szerintem mikor odaértek a mentők, akkor már vagy halott volt szegény Mamám, vagy nagyon a halál közeli állapotban járt, akkor már nem beszélt meg semmi). Infarktusa volt, kiderült. Szóval velem ez esett meg, egyrészt sajnos, mert meghalt, másrészt örülök neki, hogy ott lehettem vele, és annak is, hogy nem szenvedett sokat, "csak" kb egy órát. R.I.P.

20/L