Mit csináljak? Nem akar elengednii. Sürgőős /lent/.

Figyelj, arra nem gondoltál még, hogy ide nem csak a te korosztályod jár? Az óvodából már kikerült emberek jó részének a hideg futkározik a hátán ettől a gügyögő stílustól... Ha otthon is így beszélsz, nem csoda, hogy anyukád "kicsi lányának" tart... (amúgy 14 évesen az is vagy)

hát ha az én 14 éves lányom a pasija bulijába óhajtana menni, nem tudnám eldönteni hogy magamat pofozzam, hogy hol rontottam el, vagy őt...

Miért titkolod, hogy van barátod? Miért nem vagy vele őszinte? Így ne csodálkozz azon, ha bizonytalankodik veled kapcsolatban és nem enged el. Egyébként meg félt téged, ami teljesen érthető.

A legtöbb ember itt " tiporni" fog, mert nem értünk veled egyet.

rémes a stílusod. Nagyokat röhögsz az anyukádon, h "kicsi lányának" tart, amikor még ott van a tojáshéj a fenekeden. Na nem mintha a magam 20 évével olyan nagy felnőtt lennék, de emlékszem a 14 éves önmagamra. Én is azt hittem enyém a világ és nagylány vagyok. Azóta nem győzök hálálkodni a szüleimnek, h nem engedtek el bulikba, vagy csak ritkán, és h normális tudtam maradni. Járok bulizni, de kulturált helyre, és nem cigizem, nem iszom le magam. Értelmes embert neveltek belőlem, míg a sok osztálytársam, akivel a szülei nem foglalkoztak, elitta az agyát, vagy fel se vették egyetemre, tengeti az életét, már kiégett....nekem 15 évesen lett először barátom, de az is korai volt, azt sem tudtam mit jelent a szerelem. Nem okoskodni akarok, mert úgysem érted h miről beszélünk itt neked, de hidd el eljön majd az az idő, amikor hálás leszel a szüleidnek a törődésért és a gondoskodásért.

Én elmondtam a tanácsomat, legyél vele őszinte. Utána minden sokkal könnyebb lesz.