A férjetek kedvéért váltanátok vallást?

Ateista vagyok, és semmilyen vallást nem vennék fel senki kedvéért. Vagy jó vagyok így, vagy nem. A gondolataimat nem tudom csak úgy lecserélni, az őszintétlen hit pedig rosszabb, mint az őszinte.

23/L

Nem tenném meg.

Elsönek van igaza

Ez nagyon igaz: az őszintétlen hit pedig rosszabb, mint az őszinte nem hit, vagy más vallásnál való hit.

Egy kicsit folytattam a gondolatot.

Senkit nem lehet akaratán kívül átformálni. Szóval a lány nyilván akarta, bár ha babát vár. Lehet csak azért, hogy ne hagyja el a párja, és aztán apa nélkül nőjön fel a kicsi? Ezt csak ő tudja, és lehet még magának se vallja be.

Vannak vallásos zsidó barátaim, sokat beszélgettem velük a vallásról (izraeliek). Kifejezetten nem térítő vallás, úgy vannak vele, hogy vagy hisz benne valaki, vagy nem. Sőt, betérni is nehéz, mert a zsidóságot leginkább származási alapon nézik.

Előtte nem tudtam, de kiderült, hogy az 1944-ben meghalt nagypapám miatt én is annak számítok, pedig teljesen ateista vagyok.

Még a letelepedéshez sem kérnek vallást. A hébert megkövetelik, de az normális, mert aki ott akar dolgozni, nem árt, ha beszéli az ország nyelvét.

A fickó a gyanúm szerint vagy ultraortodox (bár ők még rá se nézhetnek más nőre, és a feleségükkel nem használhatnak egy fürdőt), vagy simán csak zakkant.

Azzal semmi baj nincs, ha valaki a saját életszemlélete szerint szeretné a gyerekét is nevelni, illetve a saját anyanyelvét továbbadni. De a partnert kategórikusan kényszeríteni.... hááát.

Amúgy a vallásos emberek inkább eleve vallásos partnert keresnek.

A fent említett barátaim is úgy keresnek komoly kapcsolatra lányokat, hogy legalább érdeklődjön a vallás irányába, d emég jobb, ha gyakorolja is. Aki nem vallásos, az megőrül a sok vallási szabálytól. Sábesz idején gyakorlatilag az imádkozáson kívül semmit nem lehet csinálni, még a villanyt felkapcsolni sem. Ebbe felnőttként beleszokni... hát nagyon nem egyszerű mutatvány.