Mit gondoltok erről?

Nekem az a tapasztalatom, ha baj van, akkor csak magunkra, az esküvői tanúinkra (ők a legjobb barátaink ) és anyukámra számíthatunk és senki másra. Nem tudom miért van ez így.

Az emberek sokszor megijednek a komoly problémáktól, de attól is, ha lelki támaszra van szükséged ( egy ismerősöm ezt azzal magyarázta egyszer, hogy fél attól, hogy olyan tanácsot adna, ami esetleg rosszul sül el, és emiatt őt hibáztatnám.. )

Ami a szeretet illeti szerintem nem ciki. Én szeretem a férjem, a kislányunkat a családomat és ezt bárki előtt vállalom. Sok embert kedvelek is, de pont amiatt, mert szükség esetén nem mindig vannak ott, egy pici távolság azért van közöttünk.

Ez szerintem mindenkinél így van.

Létezik egy külső kör, ahol a haverok, a sima barátok vannak, ide tartozhatnak a rokonok is, akikkel nem olyan szoros a kapcsolat. Rájuk ne is számíts, nem állnak olyan közel hozzád, hogy önzetlenül törjék magukat miattad.

Van egy belső kör, de ez sincs meg mindenkinél.

Ennek a körnek a tagjai azok, kikre igazán számíthatsz és akik rád is számíthatnak (már ha normális vagy és nem egy önző állat). Itt vannak általában a szülők, a párod, a párod szülei és 1-1 nagyon közeli barát.

Szóval, a többi embertől soha ne számíts semmire, de azért ha helyzet van, nem árt megkérdezni őket is, mert hátha mégis valamelyikőjüktől jön majd a segítség.