Nagyon el vagyok keseredve, mit tegyek?

Szerintem most olvasd vissza, amit írtál.

Tényleg egy ilyen ember kell neked??? Szerinted egy ilyen ember jó ember? Meg jó szívű?? Iszik, üvölt, ezek szerint még üt és fojtogat is???

Becsüld már magad annyira, hogy páros lábbal rúgod ki, megtanulod szeretni önmagad és keresel magadnak valaki olyat, aki szeret és TISZTEL is!!!

Alkoholproblémák :S

Annyira furcsa nekem, hogy nem látod, amint leírod, hogy mennyire NEM JÓ ember, majd mellé írod, hogy ő jó ember.

Nem tudom le tudjuk-e még írni neked másképp, vagy meggyőzőbben, hogy szabadulj meg tőle, jobbat érdemelsz!!

Igen, szeret téged, de nem őszinte szerelemmel. Te tényleg tökéletes partner vagy számára! Gondolom szépnek és csinosnak tart, ezért féltékeny mindenkire, aki elvehetne tőle! Ezen kívül imádod őt, bármire rá tud venni, és mindent megbocsátasz neki! Ő megtehet bármit! Neki ez a kapcsolat úgy eszményi, ahogyan van: van egy szép barátnője, ő oda megy a haverjaival, ahova akar, arra veri el a pénzét, amire akarja, te kiszolgálod őt, a családod pedig fizeti a hiányzó pénzeit.. Még szép, hogy azt hiszi, találnál nála jobbat! Hiszen ő semmiben sem nyújtja neked azt, amit érdemelnél. Az elvárásaid teljesen normálisak, nem világ körüli utakra vágysz, hanem csak arra, hogy veled foglalkozzon és megbecsüljön. De miért tenné, mikor következmények nélkül élhet úgy, ahogyan neki kényelmesebb? Sokkal jobb neki így.. Azért mondja hogy szeret, mert ezzel maga mellett tud tartani. Valójában éppen ugyanígy "szeretne" bárkit, aki mellett ugyanilyen élete lehet.

Az én exem is hosszú ideig játszotta ezt velem. Szinte minden este a haverokkal mászkált, tőlem pedig elvárta, hogy közben otthon főzzek, mossak, takarítsak, amit aztán persze képtelen volt értékelni. Amit egész délután neki készítettem, nem ette meg, mert elment a haverokkal pizzázni.. A tiszta lakásba becsörtetett sárosan, hajnaltájt, és mikor kikeltem magamból, amiért nem foglalkozik velem, nincs velem, üvöltött és bizonygatta, hogy én milyen sz*r alak vagyok, és az orrom alá dörgölte minden létező és nem létező hibámat, meg hogy örüljek, amiért nem lép le azonnal, hiszen ezer nálam sokkal szebb és jobb csajt találna magának. Én elhittem ezeket. 20 éves voltam.. Így tehát magányosan tengettem életemet, a barátaimtól eltávolodtam, mert féltékeny volt rájuk, és nem hiányoztak a veszekedések miattuk. Egyetemre nem engedett el, mert szerinte a tönkretette volna a kapcsolatunkat, a munkatársaimra pedig féltékeny volt, a lelkiállapotom és a folytonos hajnali balhék miatt folyton késtem, később felmondtam, hogy vele lehessek. Én ott voltam, de ő sehol. Az összes pénzemet elszedte (ami később nagyrészt munkanélküliből állt), mert hogy nézne ki, ha nem közös kasszán lennénk? De persze ő rendelkezett felette, és arra szórta, amire akarta. Soha nem csináltunk semmit, amit én szerettem volna. Az első randik alkalmával még elmentünk ide-oda, de később már annyit sem törődött velem, hogy beszélgessünk, nem hogy esetleg sétálni menjünk valamerre.. A családom korábban nagyon rosszallta, mikor hozzá költöztem, én pedig túl büszke voltam, és nem akartam visszamenekülni. Hogy miért maradtam vele? Neki is voltak jó pillanatai. Mintha két ember élt volna benne. Mikor nem ivott - tehát kb egy héten 2-3 este, és amúgy délelőttönként - akkor mindig elmondta, mennyire imád, figyelmes volt, kedves, és ezerszer elmondta, mennyire nem tudná, mihez kezdene nélkülem, megölné magát, belerokkanna, stb. Mesélt arról, milyen szép életet képzelt el kettőnknek, és hogy hány gyereket szeretne tőlem. Hogy milyen lesz az esküvőnk, és merre fogunk menni utazgatni. (jegyesek voltunk) Persze mindezek nem valósultak meg, mert fontosabbak voltak mindig a haverok. Aztán a kapcsolat közepe felé kezdett el ütni. Mikor a fejére olvastam a bajaimat, a szokásos szövegét megspékelte néhány pofonnal is, később pedig csak még durvább lett. Józan állapotban mindig ígérte, hogy megváltozik.. de sosem tett érte semmit. Még két évet bírtam mellette, ezalatt tönkrementem idegileg-testileg teljesen, és persze ezért is én voltam a hibás. Mert ő nem ebbe a lányba szeretett bele..

Végül visszasírtam magam az otthonomba. Életre szóló leckét kaptam, úgy hiszem. Szerencsésnek mondhatom magam, mert a családom, barátaim visszafogadtak, nélkülük nem tudom, hogyan álltam volna talpra. Évek teltek el azóta, de még mindig nem épültem fel teljesen, kapcsolatom sem volt azóta. Utólag tudom, hogy nagyon-nagyon hülye voltam, tönkretettem az életemet, és talán sohasem tudom kijavítani a hibáimat. De legalább már jó úton haladok.

Nem szeretném, ha te is hasonló sorsra jutnál, csak azért mert naiv és fiatal vagy. Az a férfi, aki mellett nem vagy boldog, nem érdemel meg téged. Tele vagy értékekkel, de nem annak adod őket, aki megbecsülné. Bocsáss meg a hosszú szövegért, de remélem, ha bármi egyezést találsz a saját történeteddel, akkor elgondolkozol rajta.

26L

Kiegészítés: én is sajnáltam, mert jó ember lehetett volna, ha úgy alakul az élete. De nem volt jó gyerekkora.. Egyedül volt, csak én voltam neki, és minden eszközzel meg akart tartani. Mellesleg kívülállók számára ő is isten volt.. csak én ismertem ezt a sötét oldalát:(

Nem a többiek fordítják ellened. Ő ilyen.

Szerintem először barátokat keress, akik mellett megtalálod, milyen jó tulajdonságaid vannak. Később ha eljárkáltok ide-oda, úgyis megismersz egy normális fiút!:)

De esküszöm, ennél az is jobb megoldás, ha bárhonnan (internet pl) összeszedsz egy pasit, akivel eltölthetsz együtt 1-2 hetet, és addig legalább valamennyire elfogadod, hogy vége az előző kapcsolatodnak! A te esetedben bárhogyan, de menekülnöd kell!

26L

Szóval épp úgy magadba fojtasz mindent, ahogyan én tettem. Nagyon hasonlítasz rám.

Tudod mi az egyetlen jó ötlet, ami még eszembe jut?

Ültesd le a gép elé az anyukádat, öcsédet, és olvastasd el velük ezt a fórumot. Ha eddig nem tudtál megnyílni nekik, csak ez segíthet. Ha tisztában vannak a problémával, tudnak segíteni!

26L