Lehet ez?

Mibe szerettél bele? Abba, hogy jóképű és aranyos(nak néz ki)? Nem is ismered! A jóképű és aranyos csak egy nagyon kis része az embernek. Ezt szereted, oké, de mi van a maradék 95%-kal? Az mindegy? Ugyan már! Ez nem szerelem, legalábbis nem a fiúba vagy szerelmes, hanem a szerelem érzésébe, a lehetőségbe, hogy lehetne valami.

Az igazság az, hogy fogalmad sincs, milyen ember, hiszen nem is barátkoztok. Ha nem ismered, kit szeretsz? Azt, akit ELKÉPZELTÉL magadnak, az ő testébe? Remélem, tudod, hogy az álomképed és a fiú két különböző személy... Te az álomképedbe vagy szerelmes.

Ja, és még egy: ha az ember szeret valakit (vagy legalábbis valami hasonlót gondol), akkor minden körülmények között tiszteli a másik akaratát, azt is, ha a másik nem akar semmit.

Bizony elfog múlni. Én nem voltam fiúzós, de volt aki tetszett ekkora kicsit nagyobb koromban, és hű de sírtam otthon magamban, és hogy csak barátok lehessünk .....

Most meg mosolygok rajta, és persze, hogy elmúlt, és lett másik ilyen, de akkor már tudtam, hgy nem vész elfog múlni.

Ha már 2O vagy és nincs barátod akkor az már komolyabb sérülés lehet számodra, ez még akármilyen nehéznek tűnik, normális és hidd el nincs itt a világ vége. Majd ahogy nőssz, rájössz, hogy hogy is lehettem ilyen, tényleg nem is ismertem, hgy szerethettem bele ? Változni fog a nézeted, a belsőkért fogsz szeretni, persze akkor is érhet csalódás, de leszel még boldog is a szerelemben !!!!! Jajj de kicsi vagy még, higgyél nekünk !