Megbocsátanád a férjednek/feleségednek a "majdnem" félrelépést?

Kérdezd meg.

Tudod biztosan nagyon hasznos munkád van és elismerésre méltó, de ha a saját életeddel nem foglalkozol (magaddal, meg a férjeddel, és azzal ő mit szeretne) akkor az magától nem fog menni összeomlik, ha nem törődsz vele.

A helyedben elkezdenék foglalkozni magammal. A súlyfölösleg nem igazán számít, de mellette azért legyél ápolt.

A férjed meg eddig mindig hozzád jött haza, ha néha félre is lépett, attól még biztos szeret téged. Ismertem férfit, aki a szexuális fantáziái miatt tartott szeretőt, akivel olyanokat csinált, amiket a feleségével nem tudott volna megtenni (pl orális szex, zavarta a tudat, hogy azzal a szájjal amivel a gyerekeit csókolja, vagy őt magát, azzal a nemi szervét is a szájába vegye)

Az abszolút hímsoviniszta felfogással ellentétben én azt mondanám, dobd a pasit, és utána fogyj le, csinosítsd ki magad, ne pedig egy ilyen hazug alakért. Akit csak ezzel lehet megtartani, azért nem érdemes fáradni.

Ha szeret, akkor először közli a problémáit veled kapcsolatban - már ha van neki - nem pedig elviseli őket, és inkább keres egy szeretőt.. A sikeres kapcsolat (egyik) alapköve a kommunikáció. Ő nem őszinte veled. Ha ezek után kiderül, hogy a hátad mögött még elégedetlenkedik is, és nem ad rá lehetőséget, hogy javíts a helyzeten.. Én a helyedben nagyon kinyitnám a szemem, hogy kiderítsem az igazságot.

Nem hinném, hogy hímsoviniszta hozzáállás lenne az, hogyha nem foglalkozik magával és a házastársával akkor az előbb utóbb tönkremegy a kapcsolata, ez mindkét nemre igaz

Egyébként is nőként írtam ez.

Én is nő vagyok, és szerintem pedig hímsovinizmus. Mintha egy férfinál teljesen elfogadható lenne, ha megcsalja a párját..

Nyilván tönkremehet attól a kapcsolat, ha az egyik fél elhanyagolja magát, vagy a partnerét, de erről azért értesítenie kellene őt a másik félnek, nem? Ha leül vele, és közli, hogy mit szeretne változtatni a kapcsolaton a férj, akkor a nő talán tud tenni valamit, ha pedig nem, akkor sem hibáztathatja a másik felet, ha kilép a kapcsolatból. De az, hogyha mondjuk félrelép, gerinctelenség és undorító dolog, amire nincs mentség. Ha már eljutott addig, hogy másra van szüksége, akkor tegye ezt úgy, hogy szakít az előző partnerével.

Én úgy gondolom, hogy ez elég jellemtelen tett ahhoz, hogy a nő ezek után - még ha hibázott is - ne bízzon többé a férfiban, és ne akarjon továbbra is vele maradni, és harcba szállni érte a szeretővel.

Persze mindez elméleti kérdés, hiszen a kérdező nem írta, hogy elhanyagolta volna magát vagy a párját, és nem is biztos a félrelépés (csak elég valószínű..)

De mégis milyen aljas dolog hagyni a nőt, hogy biztonságban érezze magát, és közben félrelépni fűvel-fával?!

Döntsd el mi a fontos:

Engem ha egy másik pasi miatt dobtak az első kérdésem az volt hogy miben jobb nálam az ő?

Mi az amivel több?

Lehet hogy a másik nő jobban figyel magára, ezt azzal tudod semlegesíteni hogy lefogysz, fested a hajad stb.

Add meg a férfinak amire szüksége van, és akkor nem megy máshova

De válaszra válaszolva:

Ha fontos nekem és szeretem, megbocsátanám, és megpróbálnám elérni(mint ahogy korábban írtam) hogy ne jussunk el odáig újra hogy másra van szüksége

(persze rosszul esne és nem duzzognék sokáig látványosan, mert azzal kontraproduktív hatást érnék el )

1. A "majdnem" az nem létezik, valójában nem történt semmi. Úgyhogy nincs mit megbocsátani.

2. Az én e-mail fiókomban viszont ne kotorásszon senki. Vagy bízik bennem, vagy nem. Ha nem, akkor nincs értelme folytatnunk. Örülj neki, hogy nem ő teszi fel a kérdést, hogy megbocsássa-e, hogy kételkedtél benne.