Szoktátok néha úgy érezni (ha megnézitek az eddigi életeteket) hogy lúzerek vagytok?
Hogy bármibe fogtok semmi sem jön össze az életben? (Mindegy hogy rajtad múlik-e vagy külső okok miatt.)
Egyáltalán lehet lúzer az, aki be meri vallani önmagának?
Én is tipikusan olyan lúzer vagyok, mint a kérdező:D állandóan annak érzem magamat, azon okokból mint a kérdező (csak én nem hadarok, hanem lassan mondom el amit akarok), de u.ez. Ezen változtatni kellene.
nincs lakás, nincs munkahely, nincs normális párkapcsolat, csak a lúzer pasik buknak rám. Tehát én is lúzer vagyok:D
Remélem nem örökre. Sajnos nagyrészt ebben én vagyok a hibás!
Ja és lány vagyok!
Azért ne szaladjunk ennyire előre!
Először is, és ez talán baráti tanács is lehetne sorstársaim számára, lehetőség szerint nem táplálom magamban ezt a fajta gondolkodásmódot. Mint ahogy az egyik hozzászóló, a vallási dolgokról írt, van Jézusnak valami oyan mondata, hogy vigyázz hogyan gondolkozol, mert a gondolataid befolyásolják az életed. Nem vagyok vallásos, de ebben van valami. Másfelől, Libba Bray Lázadó Angyalok c.könyvében olvastam egy szintén nagy igazságot (vagy legalábbis elgondolkoztató) miszerint Meg kell tanulnunk kiiktatni a kellemetlen gondolatokat, és sohasem foglalkozni velük. Máskülönben életünk végéig azt kiáltoznánk, hogy "Miért?", telesírnánk a zsebkendőnket, és semmire sem jutnánk.
Másodszor pedig, amíg az ember egyedül van addig talán nem is baj ha a felsorolt dolgok egy része hiányzik. Pl.ha most hirtelen kapnék egy lakást, élhetnék benne kb 15-20évet úgy, hogy kenyeres pajtásom lenne az egóm. Utána már rohadtul nem számít nagy dolognak, amennyiben nincs kinek továbbadni. Beszélgettem öregekkel sokat, sok okos dolgot tanultam már tőlük, és az is igaz, hogy akkor már (idősen) a szeretet, a gondoskodás, a valahova tartozás érzése (és persze az egészség) az egyedüli érték. És ez így van jól. Ki a francot érdekel, hol dobom föl a pacskert, (saját kecóban, vagy pl. idősek otthonában) amíg van aki (barát, ápoló, nővér, pap, stb...) fogja a kezem a halálos ágyon. Meg így (hogy nem hagyok itthon semmit) könnyeb pl.külföldre menni. Én pl.úgy tervezem hogy idén nyáron már ott kell lennem. Hogyan, hova, stb, még passz, de tanulom az angolt, beszélgetek olyanokkal akik kint vannak, információkat gyűjtök, szóval készülődök. De ez a jövö. Tehát misztérium. Vagy bejön vagy nem. Amit írtam az a jelenre vonatkozik. Nem jó- vagy rosszindulatból kimondott szavak, hanem tények. Az önámítás pedig érdektelen, és oktalan. Köszönöm a hozzászólásokat, és hogy megosztottátok velem Ti hogy vagytok ezzel. Eredményes, és boldog életet kívánok mindenkinek!
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!