Szoktátok néha úgy érezni (ha megnézitek az eddigi életeteket) hogy lúzerek vagytok?
Hogy bármibe fogtok semmi sem jön össze az életben? (Mindegy hogy rajtad múlik-e vagy külső okok miatt.)
Egyáltalán lehet lúzer az, aki be meri vallani önmagának?
Mindig felnéztem másokra, tiszteltem olyan embereket, akikről mindig kiderült, hogy nem érdemlik meg. Én csak éltem a kis semmitmondó életemet, lúzerkedtem, mint mindig. Egyik este egy szórakozóhelyen odajött hozzám három kislány (kb gimisek), hogy régóta figyelnek engem és én vagyok a "példaképük", nem beszélgetek velük?
Jót nevettem, de komolyan gondolták. Sose gondold magad lúzernek, mert lehet, hogy olyanok irigykednek a látszólag semmilyen életre, akikről nem is gondolnád. Emeled fel a fejed, ordítsd bele a világba, hogy kőkemény király arc vagy és magasról tegyél mások véleményére.
"Külső okok miatt pláne nem, szvsz ha valaki azt mondja, ez meg az külső okok miatt nem jött csak össze, az nem meri bevallani magának, hogy ő a hibás vagy gyenge..."
Ezt azert megcafolnam. Nekem pl. volt egy sulyos autobalesetem. Elotte le volt fixalva a munkahelyem, de koltozes kozben tortent es mikor munka alltam volna, mondtak, hogy sajnos nem tudnak igy alkalmazni (par hetig a baleset utan nem tudtam vezetni, amugy nem sofor lett volna a munkam meg a munkaba el tudtam volna jutni). De tudnek mas peldakat is mondani az eletembol erre. Mennyire bosszanto, mikor nem sajat hibadbol tortennek ilyen dolgok!
20:20-as! Örülök,hogy ilyen "fordulatot vett" az életed :)!!
Emberek,sosem tudhatjátok,ki figyel rátok! Kedves kérdező,ne csüggedj,ki tudja,milyen pozitív változás történhet az éledben. Nekem mondjuk a hit nagyon sokat segített. Hogy Istenre bíztam magam. Menő arcból lettem ugymond lúzer. Mármint viselkedésben,azelőtt a figyelem központjában voltam mindig,egy nagyszájú,hangos lány,akit senki sem érdekelt,a saját szülei,testvérei,barátai sem,senki ember. Persze voltak jó tulajdonságaim is,de.. Aztán megtértem. És elkezdődött a változás. Nem volt könnyű,sokszor megalázó helyzetbe kerültem,lenéztek az emberek,jelentéktelenné váltam. S nem is tudtam ebből kikerülni,akármennyire harcoltam ellene.De erre szükségem volt,mert csak igy tudtam megtanulni dolgokat,amiket velem másképp nem lehetett megtanítani. Nagyon kemény dió voltam. Végül már akartam a változást,és örülök,hogy lehetséges volt! Nem bánom,hogy nehéz volt akkor. Kaptam egy uj esélyt. Érzem visszatérni az erőt magamba,egy teljesen uj emberként. Legcsodálatosabb,hogy elkezdtek érdekelni az emberek,a gondjaik,szeretek velük lenni :).Ez olyan csodás érzés! Megváltoztam!! Persze nem vagyok most sem a tökély,de mennyivel jobb már igy is :)
Biztosan volt többször is, de egyre konkrétan emlékszem:
Ültem a bíróság folyosóján a padon. Mellettem az ügyvédem. Vártunk a bíróra a válóperes tárgyalásom előtt. Megláttam a folyosó végén az akkor még férjemet. Végigfutott az agyamon, hogy ez az ember mekkora lúzer...
A következő gondolatom az volt, hogy én is az vagyok, mert ezt nem vettem észre korábban.
Na ilyen "aha, lúzer" érzésbő három tutira volt. :-)
Látod?
Van aki azt mondja, nem volt még szerelmes sosem...én meg néha azt, hogy jóból is megárt a sok. :-)
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!