Vajon én is lehetek jó anya majd?

Ha ezen jár az eszed, azt jelenti, hogy teljesen normális vagy!

Szerintem mindenkinek vannak kétségei, csak a hülyék biztosak a dolgukban.

Éés persze menni fog! Olyan természetes lesz, mintha mindig is ezt csináltad volna!

Lehetsz, de csak akkor, ha ezen sikerül túllépned.

Ne azért vállalj gyermeket, mert juj de jó buli babázni a barátnő kisbabájával, mert egy gyerekkel feladatok is járnak, komoly feladatok, amiket nem háríthatsz másra, ha közben megunnád. Meg ne is azért, mert ezzel akarod a párod megfogni, vagy mert "csak úgy jön, és az Úr azt parancsolja, hogy akkor szüld is meg".

Csak akkor vállald, ha úgy érzed, hogy készen állsz egy új emberke létrehozására, akihez van elég anyagi háttered, hogy boldog életet biztosíts számára, egy stabil partnered, akiben látod az erős apaképet, és elég élettapasztalatod, amit átadhatsz neki.

kerits egy picibabát,és vigyázz rá ...te rájössz hogy nem nagy ördőngősség,a szülők meg örülnek hogy van egy kis szabadidejük

(amugy nem csak a hülyék nem félnek ettől,öcsém akkor született mikor 14 éves voltam,etettem,fürdettem,öltöztettem, 5 napos korától,pár hónaposan orvoshoz vittem,nem félek hogy "jujj,leejtem/éheztetetm,túl meleg a tápszer és hasonlók",mert kb 4 éves koráig többet foglalkoztam vele mint anyánk)

23/N

nyugi,mire odakerülsz,nem lesz baj

mi épp azt beszéltük anyuval nemrég, hogy ez a szülés is olyan dolog, hogy tényleg borzalmas fájdalom.

Azt mondta, ahhoz tudná hasonlítani, mint mikor nagyon görcsöl a hasad, és menned kell vécére, csak attól ezerszer erősebb fájdalom. De valahol mégis csak egy "édes" fájdalom, mert van, aki utána vállal még egy gyereket, vagy még kettőt. Tehát, ha annyira szörnyű dolog lenne, akkor nem szülne senki még egy gyereket, tehát szépsége is van annak azért:)

22L

persze hogy lehetsz.

már eleve a kérdés feltevése lelkiismeretességre vall, az meg nem túl rossz dolog.

Ha ilyeneken gondolkozol, az már jó jel. Lelkiismeretes vagy.

Tudod én 23 voltam már mikor volt unokaöcsém, és gondoltam ajjaj, az rendben fél órára, hogy eljátszok vele, de aztán annyi elég is. Hogy leszek én így anya? Pedig akartam, de még nem akkor. 29-en lettem anyuka, és persze, hogy megtudom ügyesen csinálni segítség nélkül férjemmel a dolgokat. Nem mondom van, hogy fárasztó, de túl lenni a fáradt időszakokon, csak erősíti az ember önbizalmát, hogy de jó, hogy mégis megtudom csinálni. ne aggódj, jó anya leszel, ne siettesd !