Most, hogy anya lettem valami véget ért. Bepánikoltam, akkor most már soha többé nem lehetek szerelmes?

Valamilyen szinten kicsit természetes az érzés, sajnos. Mondd mennyi idős vagy? Kiélted magad a házasság és gyerek előtt?

Mellesleg a szigorúbb véleményem az, hogy nem tudom elhinni, hogy egyes embereknek nem elég az, ami van. Főleg, ha panaszra nincs is oka. A leírtak alapján örülhetnél, hogy van férjed, aki gondoskodik rólatok, beteljesedett az, amit akartatok, lett egy gyereketek. Gondolj bele abba, mennyire szerencsés vagy. Hány nő panaszkodik arról, hogy a férje nem foglalkozik velük. Esetleg egy házaspárnak nem lehet gyermeke. Örülj annak, amid van és becsüld meg.

Egy-két nap és el fogod felejteni ezt az álmot! Ne tulajdoníts neki nagy jelentőséget. Koncentrálj másra és kimegy a fejedből! Nyugi!

26/N

Nem igazán értem, hogy miért ne lehetnél boldog.

A szerelem valaminek a kezdete. (Jó esetben.)

Ha szerelmes voltál a férjedbe, akkor szerintem minden oké, természetszerűleg nem lehet ugyanazt az érzést ugyanazzal az emberrel újra és újra átélni, hiszen abban benne volt az ismeretlenség varázsa is. Ettől még fellángolhat köztetek a szerelem, de a kezdeteket vele nem élheted át még egyszer.

De ha az emléket megőrzöd tisztán, megcsalástól, félrelépéstől, válástól, egyebektől mentesen, akkor életed végéig jó szívvel emlékezhetsz rá, és ez szerintem sokkal nagyobb érték, mint a kezdeti szerelem hajszolása, mindig más férfival.

Látom, jó sokat írtam, remélem, nem hiába. :)

Igen, sok ember k.rvajó dolgában nem tudja már mihez kezdjen magával.

Szerintem próbálj meg a szerető, normális és hűséges férjedről álmodozni. Lehetsz boldog, találd meg vele a boldogságot. Most hogy már a baba megvan, újra lehet egymással is foglalkozni, felszítani a tüzet. Ne tespedj és kényelmesedj bele a kapcsolatba, és ne csak várj és elvárj dolgokat, hanem te is adj, te is fektess bele energiát.

Sok nő beleesik abba a hibába hogy elkezd álmodozni és várja a sült galambot. Aztán jön a lovag, a szerelem, házasság, baba, minden amiről addig álmodott. Utána meg már az sem elég, megint mást akar, megint elkezd álmodozni, aztán csinál valami hülyeséget és arra eszmél, hogy 35 éves elmúlt, gyerekét egyedül neveli és nem kell már a kutyának sem.

Egy kicsit több felelősség, és elégedettség azzal ami van, aki van, pláne hogy leírásod alapján aki van, az nagyon is jó férj. Becsüld meg, szeresd, és álmodj vele.

Hány éves vagy? Miért akartál gyereket, igazán akrtad, vagy csak mert esküvő után lassan "kell"? Lehet, hogy túl fiatal vagy és éretlen még a családra, gyereknevelésre, még hiányzik a kaland, szeretnél szerelmes lenni újra stb.

De mindezekkel együtt azt mondom, hogy ha így is van, már nem érdemes kilépni a házasságból, főleg ha jó a kapcsolatotok, akkor ne kockáztass!

Nahát véletlenül én is a Vastag Csabáról álmodtam,amióta megismertem,azóta én is ezt érzem..

másfél éve vagyunk együtt a vőlegényemmel,de már nem érzem a szerelmet,csak úgy vagyunk egymás mellett.

Én is cívódok,nem tudom mi lenne a helyes döntés.

Szerelemből vagy a férjeddel,vagy csak szereted,mint embert,mert nem mindegy.