Tényleg "ősanya" lennék? A gyerekem rabszolgája?

13 hónapos lányom van.Az éjszakákat nagyon sokáig végig aludta.De mikor el kezdett fogzani,akkor nagyon sűrűn kelt.Vagyis inkább mikor a rágófogai jöttek,akkor ébredt sűrűn.4 rágófog jön egyszerre és nem akarnak gyorsan kibújni,csak növekednek szépen lassan.Emiatt van,hogy 5x is fel kel és ilyenkor igen hangos tud lenni a leányzó.Én nem vagyok az a tipikus önostorozó anyuka,aki inkább egész éjjel fent van,csak hogy ne cicin aludjon el a gyereke.Szoktam gondolni a férjemre,aki van,hogy csak későn tud elaludni és korán kel.Mióta a kis hölgy sokat van ébren éjszaka,így ő is hulla,mert felébred rá.Ezért én cicire rakom és már alszik is.Van mikor 2 perc,van mikor 20 perc,de csendben,ordítás nélkül.És van mikor én előbb bealszom.

A nagyinál szilveszterkor ott hagytam volna a lányomat,hogy nyugis éjszakája legyen,mert hivatalosak voltunk a sógoromékhoz,de párom mondta,hogy nélküle nem szilveszterezik,így a lányom is bulizott.De leginkább azért nem "engedte" mert este cicin alszik el. Nekem a mai napig nem nyűg,ha a lányom cicizni akar.Rendesen eszik,rendesen alszik éjjel-nappal(kivéve most) Jó súlyban van és van hogy napi 5x is szopizik.

Nem vagyok a fenekében egész nap.MEg tudom csinálni a dolgomat mellette,tudok géphez ülni,mert eljátszik magában ha akar.Nem sminkelem magam minden nap,de ha megyek valahova,akkor nem slamposan.Felöltözök normálisan,minimális smink,ahogy régen is tettem és kész.Akinek meg nem tetszik,hogy farmerban és sportcipőben mozdulok ki a miniszoknya-tűsarkú helyett,annak nem kell rám néznie.

Szóval aki ilyen esetben ősanyának nevezi az olyan szülőt,aki nem passzolja le állandóan a gyerekét,az nézzen magába.Ja és kikérem magamnak,hogy bárki is ezzel a jelzővel illessen!

Anyám fél éves koromig szoptatott, mert akkor nagyszülőkhöz utaztunk és a két napos tápszerezés (nagymamám finoman szólva nem volt a higiénia mintaképe, azt a villát adta nekünk, amivel előtte egy hónapig a macskáknak szedte a kaját, WC az udvarban, stb) után nem voltam hajlandó visszaállni az anyatejre/szopásra.

Nekem még nincs gyerekem, de amit az apja vagy a nagyszülők is meg tudnak tenni (pl. pelenkázás), azt ők is megtehetik. A szoptatás tényleg az anyához köti a gyereket, ezt más nem tudja megtenni helyette. Ha este nem lenne rá szükség, akkor ebben az esetben én is odaadnám a nagyszülőknek - illetve így szeretném csinálni, ha odakerülök.

A szoptatási időszakban szerintem adott, hogy "a gyerek rabszolgája" az anyuka, mert emiatt se lehet hosszabb időre magára hagyni.

Amit én nem tartok jó hozzáállásnak - ez nem a kérdezőre vonatkozik, a környezetemben láttam ilyet -, ha a gyereket egyáltalán nem adja ki a kezéből az anya. Ott a nagyszülők ajánlgatták, hogy menjen el a pár moziba, két órát megvan szoptatás nélkül a gyerek, ők otthon maradnak vele.

Még ilyenbe sem ment bele az anyuka, 6 éves koráig a gyerekkel csak a saját apja (a gyereké) maradhatott egyedül, senki más. Az anya ott állt felette és meg se érinthették a rokonok, barátok. Sajnos a gyerek szociálisan el is van maradva, hála az aranykalitkának :(

Szerintem is igazad van! Én is belefutottam itt olyanokba akik szó szerint lehülyézték azokat az anyukákat akik nem passzintották le nagyszülőnek a gyereket egy kis pihi vagy kufirc kedvéért....és jöttek az okosságok, hogy nem szabad hogy a gyerek nagyon anyás legyen, meg legyen a mamával is, stb. Ez csodaszép, de itt most (és ott is) egy babáról beszélünk (csecsemő, kisbaba, kinek hogy tetszik), akinek igenis szüksége van az anyjára.

Én is az a típus vagyok, akinek a gyereke fontosabb mint egy vacsi kettesben vagy egy kis kufirc. Persze nem vagyunk egyformák, láttam már karón varjút, és olyan anyát is aki a pár hós gyerekét lepasszintotta mondván hogy nincs mellette élete, ilyen is van.

Nem szabad keverni a szezont a fazonnal: egy baba, ha nincs éjjelre leadva mamának, még teljesen normálisan fog fejlődni, és az anyukája sem lesz rabszolga, max egy olyan anya akinek a gyerek fontosabb mint a magán- vagy nemi élete. EZÉRT leszünk anyák. Legalábbis a gyerekek érdeke ez lenne.

A "jót akarsz a gyerekednek csak nem jól" - minden gyermeknek más a jó. az éjszakai szoptatással az égvilágon nincs semmi baj egy bizonyos kor után leszoknak róla, mert ez a természetes folyamat. Rengeteg minden van egy babánál, amibe nem kell beavatkozni, mert a természetes idegrendszer- és biorizmusfejlődés megteszi, és erőszakmentesen. Azzal én sem értek egyet amikor egy ovis kotú gyerek az anyja mellét tapogatja a metrón is, mert megszokta hogy éjjel ha álmos "cicikézik" (már maga a szó is szörnyű, másik kérdésben olvastam) de egy 6 hónapos baba még pici. ERbben a korban még lehet hogy a gyomra olyan, hogy éjjel is kell a tápanyag neki. Nem egyformák a kisbabák, ezt nem tudom mikor fogja megérteni minden anyuka!

Egyébként én azkra sem hallgatok soha, akik tankönyvi meg statisztikai "érvekkel" támasztják alá amit mondanak. Én nem vagyok egy tipikus tankönyv-anyuka, mindent annak megfelelően teszek amiről azt látom hogy a kisbabám igénye.

Az meg hogy most hány hónapos korig mondjuk egy emberkére hogy csecsemő, meg kisded, stb., most őszintén, mi a fenén változtat? :) Azért mert a nagykönyvben x időtől már nem baba akkor attól a naptól máshogy kezeljük? Én biztosan nem, én nem a nagykönyvet, hanem a gyerekem szükségleteit figyelem.

Dehogy vagy rabszolga! Az en gyerekem meg ket eves koraban is javaban szopizott ejszaka is, de ettol nem ereztem magam rabszolganak, pedig nekem meg nagyszuloktol sincs semmilyen segitsegem, mert egy kontinenssel keletebbre elnek.

Minden embernek mas a felfogasa a nevelesrol meg eleve mas az elethelyzete, van, aki kevesebbet tud elviselni vagy akar elviselni, mig mas tobbet bevallal. Csak azokkal van a problema, akik mas allaspontjat keptelenek elfogadni. Ha valaki 6 honaposan a nagyira bizza a gyereket ejszakara, bizza, ha meg valaki 3 evesen sem hagyja nala, az is ertheto. Nem vagyunk egyformak. Nincs ezzel semmi baj. :) Abszolut rendben vagy, ne torodj senki rosszindulatu megjegyzesevel ennek kapcsan.

Két gyerekem van, és már megtanultam, hogy ne érdekeljen, ki mit mond, úgy csináljam, ahogy én helyesnek érzem. :)

A gyerekpszichomókusok szerint egy éves koráig a kicsinek az anyja mellett a helye, a legszűkebb családi körben, nem lehet "lepasszolni". Erre én azt mondom, hogy a nagytöbbség tényleg ilyen, de gyereke válogatja. :)

A legjobbat teszed, úgy alakítod a dolgokat, hogy a gyerek érdekeit maximálisan figyelembe veszed, neki akarod a legjobbat.

Az ilyen címkézéssel, hogy ősanya, szuperanyu, és egyéb ostobaságok: ne foglalkozz.

Nem leszel a gyereked "rabszolgája", de szerintem az anyaság azért 99%-ban arról szól, hogy ott egy kis élet, akinek a legjobbat akarjuk, és ezt akkor így fogjuk gondolni, ha a kis élet már elmúlt 40, és őszül vagy kopaszodik. :) Még évekig ki kell szolgálni, az ő igénye lesz az első, és az ő jóléte a legfontosabb.

NORMÁLIS ESETBEN.

Akinek ez teher és rabszolgaság, annak ne legyen gyereke, mert baromira nem fogja élvezni, és az a nagyszülőknek szült egy gyereket, akik koránt sem biztos, hogy kérték is ezt a "megtiszteltetést". :)

30 vagyok, borotválom a lábam, és komolyabb sminkkészlettel rendelkezem, mint egy főállású maszkmester, a ruhatáram nagysága pedig vetekszik az operaház jelmeztárával.

Viszont két kézzel túrom a kertet, ha kell, hogy vegyszermentes zöldség kerüljön az asztalra, és agyvérzést kapok, ha képes valaki kólával kínálni a gyereket.

Nem tudom, ettől ősanya vagyok-e vagy sem, szerintem csak "nő". :)

http://www.gyakorikerdesek.hu/csaladi-kapcsolatok__egyeb-ker..

ha ez volt az a kérdés sztem az utolsó választ neked szánták, olvasd el sztem semmi bántó nincs benne