Hány éves kor az amikor már kínos, ha a szülők tartják el a gyereket?

"ma 17:18"

És ki nézi az anyját "fejős tehénnek"? Legalábbis honnan tudod? Léteznek olyanok, akik ezt megtehetik. Sőt, képzeld, léteznek olyan szülők, akik nem tanulhattak fiatalként, ezért mindent megtesznek, hogy a gyerekeik tanulhassanak és kibontakoztathassák a tehetségüket. Pl. nekem ilyen szüleim vannak. És ha én szülő leszek, ezt szeretném továbbadni. Bízom benne, hogy lesz miből, mivel időben tanultam, nem váltottam aprópénzre azt az időt, amikor a legfogékonyabb az agyam.

Szerintem akkor ciki, ha már el tudná tartani magát, de nem teszi. Függ a sulitól is, de attól is, hogy mikor talál valaki munkát.

Én most végzek az egyetemmel, 23 vagyok, és nem tudom, mikor fogok munkát találni, hogy ne anyámék tartsanak el. :S Hiába szeretnék elköltözni, ha nem tudok, mert nincs miből. És hiába keresek munkát, egyszerűen semmi nincs...

"Egy egyetem nem olyan megterhelő, hogy ne lehessen mellette dolgozni valamit"

Azért van olyan egyetem ahol keményen kell dolgozni a túlélésért (napi 6-8 óra az egyetemen aztán 6-8 óra tanulás). Attól, hogy valaki elvégez egy szakot levelezőn, ami ugye követelményben naggggyon messze van egy nappali tagozat követelményeitől, még ne gondolja, hogy minden egyetem mellett lehet dolgozni. Vannak akik azért alszanak napi 4-6 órát, mert a napjuk többi részét az egyetemen, vagy otthon tanulással töltik.

unokahugi.2oéves.egyetenista.eltartja.nagát.3helyen.dolgozik.diákhitel.nélkül.nappalin.osztondijas.senki.se.tudja.segiteni.tolnácsol,gyerekrevigyáz,diáknunkázik.és.nég.igy.is.kitűnő.tanulo

az.nen.indok.h.tanul.valaki

bocsi.szar.a.gépen

Szerintem meg hülye a kérdés!Mert ez sok mindentől függ!Én pl 17 éves korom óta dolgozom és mindig is magamat tartottam el,amim van azt csak is magamnak köszönhetem.Én pl 2 éve nem találok munkát és nem azért mert nem akarok dolgozni,csak egyszerüen nincs semmi.Pedig elmennék még utcát söpörni is,hozzáteszem 2 szakmám van és érettségim.

Sajnos engem most a szüleim segíttenek!De hozzá teszem,én azért már valamit raktam le az asztalra!Most 28 vagyok!17 éves koromtól dolgozok,vagyis amig volt munkám,tehát nekem volt aktív 10 évem,ami mellett tanultam is.De az megint más tészta ha valaki mondjuk 26 éves és még életében nem dolgozott.Szoval ez szerintem helyzet függő is.Mert van helyzet amikor ha ciki ha nem az ember bizony segittségre szorul!

A válasz írója 65%-ban hasznos válaszokat ad.

A válasz megírásának időpontja: ma 17:42

Unokahugi... És te hol tartasz nagyon okos?

"a.páznányon.ani.nagyon.kenény"

Pázmány és Pázmány közt van ám némi különbség...

Én irigylem azokat, akik 24-26 évesen saját lakással rendelkeznek, és megbízható munkahelyük van.. Szerintem mindenki erre hajt, de akinek ez bejött, annak örülnie kellene ahelyett, hogy fikázza a többit, akinek nem úgy alakult az élete.

26 vagyok, érettségi és szakma után dolgoztam pár évet, albérletben éltem, de a szakmámmal képtelen voltam olyan állást találni, amit huzamosabb ideig csinálhatok és fenn tudom tartani magam belőle. 24 évesen haza kellett költöznöm, és most egyszerre csinálok egy infós felsőfokú szakképzést + egy természettudományi egyetemi szakot, mindkettő eléggé igénybe veszi az embert. Az, hogy eltartatom magam, relatív.. lakbért nem kell fizetnem, és alkalmi melókból, szoctámból, ösztöndíjból össze tudok annyi pénzt kaparni, hogy finanszírozzam a kiadásaimat.

Hálás vagyok a családomnak, amiért türelmes, igaz, mikor dolgoztam, akkor támogattam én is őket, ahogyan tudtam.

Így lesz ez a jövőben is, várhatóan jól fogok keresni azzal, amit tanulok, és segíthetem őket, ami úgy veszem észre - nem az itteni hozzászólások alapján, hanem úgy általában - ma már egyre inkább nem divat.

Sokkal könnyebb lenne rövid távon, ha elhelyezkednék egy gyárban három műszakban, és élhetnék egyik napról a másikra. Én ezt választottam..

Mellesleg az, aki úgy önállósodik, hogy a szülők segítik, szerintem semmivel sem jobb pl. az én helyzetemnél. A velem egykorú ismerőseim sorba kapják a házakat, kocsikat apucitól.. Ez velem nem fog megtörténni. Persze ismerek ellenpéldát is: egy barátom pár év alatt középfokú végzettséggel összedolgozott magának egy házat, becsületes úton, értelmiségi munkával. Hát az ilyen embereket abszolút elismerem! De nem mindenki él meg a jég hátán, és ez nem akarat kérdése!

17:55-ös vagyok:

Ja, és mellesleg én is 16 éves korom óta dolgozom.. de a jelenlegi helyzetben már nem olyan egyszerű tanulás mellett.

Pázmányról annyit, hogy jártam én is oda, társadalomtudományira, elég gyér volt.. A jogi kar már nehezebb, de amellett is simán lehet dolgozni! Vagy csak nagyon jó fejű ismerőseim vannak..