Mit szoltok ahhoz, ha valaki foglalkozas alapjan valaszt part?

Szerintem - a kommenteket olvasva - nem arról van szó, hogy foglalkozás alapján választanak az emberek párt, hanem inkább érdeklődési kör alapján. Aki orvos, nyílván olyan párt akar, aki jártas az orvosi témákban... a mérnök is hasonlóan. De ettől még lehet egy sebésznek nőgyógyász társa, vagy egy építőmérnöknek, kertészmérnök társa.

Ez ugyanolyan minthogy, tudjuk, hogy pl olyan társat akarunk, aki társaság lény, vagy inkább olyat, aki otthonülős.

Szerintem semmi baj nincs ezzel. Legalább vannak emberek, akik meg tudják határozni, kivel akarják leélni az életüket, nem pedig ágyról ágyra járnak, hogy mindenkit kipróbáljanak.

igen, de aki konkrét szakmára hajt, az már túloz. mondjuk orvos általában nem áll szóba mással, csal orvossal, talán még a jogászok is ilyenek, de ez talán annak is betudható, hogy nálunk nem 3 v. 5 év az egyetem, hanem sokkal több, és emiatt kb csak a saját köreikben mozognak még ha bulizni mennek, akkor is.

én ennyire nem vagyok ráizgulva egy konkrét szakmára, de azt már fiatalabb koromban is tudtam, hogy nekem műszaki vagy gazdasági beállítottságú ember kell.

egy bölcsésszel unatkoznék, valamint éhen is halnánk :D

ebből gondolom kiderült, h én humán beállítottságú vagyok. életem párja pedig infós-közgazdász.

iszonyat sokat tanulok tőle, és ő is tőlem. megmutathatjuk egymásnak, hogy hogyan látjuk a világot a saját szemszögünkből, egyszóval kiegészítjük egymást.

mondjuk én egy orvossal vagy jogásszal már nem tudnám magam olyan jól érezni, hiába magas presztízsű a szakmájuk, ők már nagyon fenn hordják az orrukat, tisztelet a kivételnek.

Csak azt szeretem, amikor az orvosok, jogászok, közgazdászok elájulnak a szakmájuktól, közben meg Dunát lehetne rekeszteni mindegyikből. Az unokatestvérem jogásznak tanult, summa cum laudéval végzett és az egyik legjobb ügyvédi irodában gyakornok. Mégsincs egy forint tartaléka (közel a 30-hoz), a szüleivel él és semmit nem képes önállóan elvégezni. Persze elvárásai vannak. Nem hajlandó egy "csak érettségivel rendelkező" lánnyal összejönni, hiába értelmes és kedves. Ennyit erről...

Azt pedig szintén elég rossz indoknak tartom, hogy azért kell ugyanolyan végzettségű párt választani, hogy megértsen xy folyamatokat...Jó "izgalmas" kapcsolat lehet az ilyen, ahol csak a munkáról és a saját szakterületükről tudnak beszélni egymással a felek.

Úgyhogy nekem nem szimpatikus, amikor valaki ilyen elvekhez ragaszkodik.

Mindezt úgy mondom, hogy én is egyetemet végeztem, de eszembe sem jutna ilyen szempontok alapján párt választani.

Érdekes ez a kérdés. Nem tagadom, bennem is van egy ilyen hajlam. Mindig is reál érdeklődésű férfit képzeltem magam mellé (férjnek). Igazából hülyeség, de azt nem tudom elképzelni, hogy pl. bölcsésszel járjak. Tudom, ez hülye általánosítás, és elképzelhetőnek tartom, hogy ha beleszeretnék valakibe, nem zavarna a foglalkozása.

Ugyanez van a nem diplomás férfiakkal. Mivel jómagam a 2. diplomámat szerzem meg lassan, illetve doktorizok, nem kifejezetten ők a célközönség, ezt is bevallom. Ugyanakkor nem gondolnám, hogy ha egyszer találkoznék egy minden tekintetben megfelelő férfival, akiről kiderülne, hogy nem végzett fősulit/egyetemet, valószínűleg nem érdekelne a dolog.

De ilyen még nem volt velem. Persze ki tudja, lehet, lesz egyszer.

Nehéz ez a kérdés, mert így visszaolvasva nem tűnik túl szimpatikusnak, amit írtam, pedig nem vagyok egy beképzelt, sznob alak. De szerintem valahol érthető, hogy mindenki hasonló iskolázottságú embert keres, hiszen hasonló a hasonlónak örül. Ettől függetlenül bizonyára működhet egy olyan kapcsolat is, ahol más a felek végzettsége, csak szerintem ritka az ilyen.

26/N