Ha kinn élnél külföldön, akkor szereznél munkát a testvérednek, ha nagyon nagy kakiban van?

Hogy a testvéred a szemedre hányja, az a jellemére vall, én nem tennék ilyent. A segítésben viszont nem tudom, felmerült-e benned, hogy esetleg nem is TUD segtíeni???

Attól is függ, hol lakik, nagyobb település, átjárnak-e pl. magyarból sokan, van-e ott munka, vannak-e olyan kapcsolatai, hogy segíteni tud. Én nagyon nehezen értem el azt a kevesest is, amit, és azt tudom tanácsolni, amit én tettem, hogy ilyen helyzetben határozottnak kell lenni és a kesergés helyett CSAK a megoldással foglalkozni. Pl. nem utalgatni, messziről megközelíteni a dolgot, hogy aztán (BÁRKI IS!) kitérhessen a válasz elől. Nekem nagyon sokan mondtak nemet, még pl. a sógorom is, akinek férfi munkát segítettem előtte szerezni ugyanitt (az több van). (Jellemtől függ, hogy visszakapod-e ugyanazt a segítséget, ez van, majd kapok máshonnan lehetőséget.)

A helyedben a legközelebbi találkozáskor vagy akár telefonon kerek perec rákérdeznék, tudna-e segíteni, konkrétan felkészülve, elmondva, amiket elvállalnál. Ezzel a hozzáállással lehet, hogy máshogy néz rád. Nem biztos, hogy segít is (nem ismerem a jellemét), akkor továbbmennék és máshol keresgélnék. Ezzel a hozzáállással előbb-utóbb találsz, plána, ha nem köt család akárhová, tehát bárhol külföldön. A másik, hogy arra gondoltál-e már, hogy te miben segíthetnél a tesódnak? ezt is megkérdezheted, amíg úgyis munkanélküli vagy és telik az idődből...

Egyébként mindegy, hogy mosogatás vagy vécépucolás, legalábbis én mindkettőt csináltam már egy másik országban (szintén külf.), az időbeosztás, óraszám, bejelentés - inkább ilyenek fontosabbak szerintem.

Nem akarlak megbántani, de ez egy típikus, magyarból még ki nem mozdult ember látásmódja, amiről írsz. "...még mosogatni is elmennék ott kinnt" - miért, egy érettségivel és perfekt nyelvtudással még a mosogatásnál több is felmerült benned???

Típikus, Magyarban azt hiszik, hogy itt csak dől a munka. Tudod, felsőfokú végzettséggel és a tanult nyelv nagyon jó szintű tudásával nem találtam a lakhelyemen, itt külföldön, messze a nagyobb városoktól SEMMILYEN munkát 2003-tól 2008-ig. (Utána gyerekem született.) Takarítás, konyhalány, varrodai munka - ezeket a jelentkezéseimet sorra visszautasították, a 3 szakmámról nem is beszélve. Nem is csoda, ha a faluban a nők 80%-a munkanélküli, ugye?

Azért írom, h típikus magyar hozzáállás, mert pl. a tesóm, aki csak az üzletekben járt Magyaron kívül, azt hiszi, hogy itt egy kis faluban "kávéházak" vannak, ahol kellemesen ellibeg egész nap a magyar pincérnő csinosan felöltözve, munka csak az italok-sütik kiszolgálása, és ezt a munkát csak úgy osztogatják, mert szerinte az itt lakók ilyesmit el sem vállalnak, talán a Holdon asszisztensek valahol. :)