"Gyerek után tegeződünk. " Igazságos ez így?

Én sem tegezem anyósomat és apósomat. Ennek ellenére nagyon közvetlen kapcsolatban vagyok velük. Ők konzervatívak ilyen téren, pedig még fiatalok. Anyósom nyáron lesz 48, még 44 éves sem volt amikor megismertem. Nem mondom, hogy nem jól esett volna, ha felajánlják, de ha nem hát nem. Már így szoktam meg, nem is tudnám most elkezdeni tegezni őket. De ez, hogy gyerekhez kötik, hát köszönöm szépen, inkább utána is maradnék a magázódásnál.

A férjem apukámat tegezi (a mi családunk tegeződős) és a keresztnevén szólítja, hát ez sem volt anyósoméknak túl szimpatikus. Anyumat nem tegezi, mert ő már nem fiatal, és azt én sem szerettem volna, na meg hát én sem tegezhetem az ő jóval fiatalabb szüleit. A másik kardinális probléma nálunk, hogy ők szeretnék az anyuka, apuka megszólítást (illetve, hogy a férjem is így szólítsa az én szüleimet), de mivel én mindig a keresztnevükön szólítottam őket (+néni, bácsi) nem áll rá a szám, erőltetni meg nem tudom. Én így is tisztelem és nagyon szeretem őket, hogy a keresztnevükön szólítom őket. Egyébként tényleg nagyon jó a kapcsolatunk, aminek nagyon örülök.

Szerintem ne törődj vele, ne menj bele a hülyeségeikbe. Mindegy, hogy tegeződés vagy magázódás, a (kölcsönös)tisztelet (lenne) a fontos!

Itt külf-ön az egész rokonságban mindenki tegez mindenkit, ez a szokás, kivéve ugye anyósomékat. De: ahogy Magyaro-on is, itt is csak ha mondja az idősebb! Ezt megismerkedésünkkor tisztáztam a férjemmel. Anyósomékat+nagymamákat kivéve az egész rokonság mondta, hogy tegezzem, ők nem mondták nekem se és a lányuk férjének se. Utóbbit abból venni észre, hogy kerüli a megszólítást, és ha mégis, zavart és rájuk se néz, elsietve egy-egy szó...stb. Én úgy döntöttem, magázom őket, legyenek boldogok tőle, az én életemen nem oszt nem szoroz. Így kicsit furcsán jön le, amikor férjem 92 éves nagymamáját a 8 éves gyerek tegezi én meg magázom, ennél furcsább majd csak az lesz, ha az én gyerekem tegezi (?). Most úgy gondolom, hogy nem így fogjuk nevelni, tehát magázza, de még meglátjuk...

Az elsőnek is igaza van, de figyelembe kell venni, h vannak ilyen távolságtartó emberek. Ezekkel unkatársként is csak magázódni lehet. Ettől még ne romoljon meg a viszony, ez legvalószínűbben csak ilyen hülye megszokás náluk, ki lehet bírni.

Nem szólva arról, hogy 70-80 éve még a saját szülőt is magázni kellett...

Ezt mindig az idősebb dönti el, mikortól tegezteti magát. Nem sértésnek szánták,attól szerethetnek.

Gondolom, az a logika, hogy akkor társak lesztek a szülők halmazában.

Én magázom a szüleimet, mindig is magáztam, meg a nagyszülőket is , szerintem ez szép.

Velem azért magáztatták anyósomék is magukat(holott a gyerekük tegezte) mert furcsa lett volna velük per tu-ban lenni a sajátjaimmal nem.

Viszont a gyerekeim mindenkit tegeznek, addigra mamáék modernizálódtak. Én soha nem mondanám az apámnak, hogy"Te"

Olyan lenne, mintha ruha nélkül látnám. Csak azért írom ezt, hogy apósodéknak nyilván ez a természetes, nem akar rosszat.