Megtehetem azt, hogy többet nem viszem át anyóshoz a gyerekeket?

Ne mániákuskodj anyóson, hogy mit figyel, próbáld meg elengedni, ne agyalni a hülyeségein. A gyerekeket pedig vigye át a férjed, ha akar velük lenni. Ha akar ha nem, egy mamának már nem könnyű vigyázni a gyerekre, ha elfoglalt az anyós, ha nem, ezt vedd számításba. Ezt te még lehet nem éled át, mert nem tartassz ott. Én sok nagyit látok akik mondjuk megcsinálják, segítenek , de utána csak nyögnek, ha nem is a gyereküknek. Nem kell mástól várni a segítséget, próbáld magatok csinálni, főleg ha azt a fél órát nem értékeled. Nekem fél órám sincs egy percem sincs és férjemnek sem, mert nincs senkink már sajnos. Mi aztán tudjuk, mit jelentene fél óra a gyerekek nélkül. A kicsit is próbáld értékelni !

Értem, hogy ti nem szeretitek egymást, de a gyereknek attól még szeretheti a nagyit és fordítva, ha csak kevesebbet is látják egymást. A gyerekedtől is elveszel valamit ilyenkor.

Annyira szeretném itt anyósok véleményét is olvasni.

Mert mi is egy anyós???Az, aki felnevelte azt az embert akit mi a legjobban szeretünk!És az az anyós is volt valamikor meny, hiszen ő is férjhez ment, ergó, jobbik esetben neki is volt anyósa.Nem a közellenséget kell látni benne, hanem azt, akivel ha kiépítünk egy jó kapcsolatot, akkor rengeteget segíthet, azt pedig el kell fogadi, hogy minden anyának a gyermeke az első!

Én anyós vagyok!

Kétszer voltam férjnél, és mindkét anyósommal nagyon jól kijöttem, sajnos már meghaltak.

Kedves fiatalok! Elfelejtitek, hogy az anyós is ember, saját élete van. Nehogy már a menye mondja meg, hogy hogyan ossza be az idejét. Miért kéne, hogy az unoka legyen az első? Azért mert te igy gondolod? Saját élete van, úgy alakitja ahogy ő akarja. Valószinű hogy azért utál téged, mert te utálod őt.

Az egyik fiamnak volt egy barátnője, aki ki tudni miért utált engem. Amikor jött azt főztem amit ő kért, azt a süteményt sütöttem amit ő szeretett. A vitáikban annak adtam igazat, akinek tényleg igaza volt, és ez nem feltétlen a gyerekem volt. Ettől függetlenül egy idő után képes lett volna köszönés nélkül elmenni mellettem.

Szerencsére a mostani mennyemmel jól kijövünk egymással. Még nincs unokám, de már nagyon várom hogy legyen. De ez nem jelenti azt, hogy az én életem megszünik az unoka megszületésével, és mindent mindig neki rendelek alá.

Jól beszélsz anyós !

Bizony nem kell elvárni anyósoktól sokat, meg szülőktől sem. Rengeteg szülő ezt gondolja ám. Azt, hogy néha a nagyik vigyáznak a gyerekre nem is fogják fel segítségnek, tehát semmi köszönöm pl. Pedig ha tudnátok micsoda segítség az nektek, és micsoda teher az neki, de vállalja, mert akarja az unokát. Majd lesztek anyósok és mamák, hátha visszakapjátok amit adtok !

Empátia !