Mimózalelkű, sértődékeny a párom, hogyan kezeljem? Nem lehet vele szinte semmiről beszélni.
Ő 30+/F, én 25/N. Mindenen képes megsértődni, meg elgondolkozni a kapcsolatunkon. 2x egy dolgot nem lehet vele megbeszélni, mert "már megbeszéltük, és nem fogok vitatkozni". Ha nekem nem tetszik vmi, azt már elhallgatom, mert majdnem szakítás lett belőle, amikor elmondtam neki. Most volt egy apró félmondatom neki, hogy egyeseknek (ismerősöknek) milyen jó, együtt vannak (mi nem élünk együtt, s egy darabig nem is fogunk, ezt kijelentette, mert erre is, arra is várni kell), erre rögtön jött a válasz megfelelő hangsúllyal, hogy "talán neked nem jó?" Mondom, de jó, mindegy. Erre szintén megsértődött, kérdeztem, hogy mi volt vele ma, akkor legyen az is mindegy, és elköszönt. Gyorsan utánaírtam sms-ben, hogy félre ne értse, nem elégedetlenkedem ővele, csak nagyon hiányzik, ezért mondtam azt, amit. Nem válaszolt. Anyut hívtam, ő kétségbe van esve, hogy mit csináltam már megint, tudom jól, hogy nem szabad vele elégedetlenkednem, most meg hogy magyarázkodtam is, még rosszabb, kamasznak fog gondolni. Na itt elszakadt a cérna bennem, és elköszöntem anyutól is. Nagyon szeretem a páromat, de már egyre nehezebben bírom, hogy semmit se mondhatok, még ennyit se, hogy hiányzik, és szeretnék vele lenni, mert akkor itt van ez, hogy már megbeszéltük, hogy NEM, és nem nyitok vitát, és megsértődök rajta, ha még egyszer felhozod. Anyu meg még meg is érti ezt az egészet. Ha nem szeretném ennyire, nem tudom, mi lenne. De már így is alig bírom ezt elviselni. Viszont azt sem tudnám elviselni, ha elhagyna.
Mit csináljak szerintetek? Le kell magam hűteni, mert anyu szerint is el fogom rontani ezt a kapcsolatot.
válasza:
válasza:Átéltem a tiédhez hasonló helyzetet, kb. másfél évvel ezelőtt, de megvallom őszintén, hogy szerencsére csak 1 hónapot bírtam abban a kapcsolatban. Ezt az esetet kivéve mindegyik exemet jó embernek tartom, de ha visszagondolok rá, inkább undor fog el.
Szakítottam, annak ellenére hogy nagyon vágytam egy komoly kapcsolatra. Sokat kellett rá várni ezt követően, pontosan egy évet (mert pont akkoriban kevés emberrel találkoztam), de rá már megérte várni. Megértő, toleráns, szeret és én is őt. Még néha én vagyok a sértődékenyebb, de akkor eszembe jut a régi ex és elhesegetem az esetleges kétségeket.
Azt javaslom menekülj! Nekem annak idején anyukám támogatott a szakítás kérdésében, de csak mert elmondtam, hogy mennyire szenvedek mellette (észérvekkel alátámasztva).
Remélem, hogy nem fölöslegesen írtam le ezeket, mert nem szeretném, h bárki is hasonló féreg miatt idegroncs lenne.
(Szerintem a lelked mélyén te magad is utálod, csak nem mered bevallani)
L/22
válasza:Nekem is volt ilyen pasim, bár én elég jól bírtam, kb másfél évig mellette, bár akkor még sokkal fiatalabb voltam, nem értettem a pontos problémát. Alacsony önbizalom híján a pasi állandó visszaigazolásokat vár el tőled, ráadásul folyton azt várja egy-egy (ok nélküli vagy bagatell) megsértődésével, hogy te menj oda hozzá békülni, hisz ilyenkor fontos embernek érzi majd magát.
Az Ég óvjon meg az ilyen embertől!! Szerencsétlen flótás.
Fanni 26
válasza: válasza: válasza:tegnap 07:07 vagyok
utolsónál a pont!
válasza:párom is ilyen VOLT...
3 évig birtam,próbáltam nem olyat mondani,amivel bánthatnám a kis lelkivilágát...
aztán kiakadtam...
hangosabbik határozottabb énem előszedtem és leüvöltöttem a fejét,hogy viselkedjen már FELNŐTT FÉRFI módjára, mert ha 3 éves kislányra vágynék,akkor szülnék egyet...
3 napig csak pislogott,de olyan hatása lett,hogy nah...
Én egy 24 éves lány vagyok, ugyanazzal a problémával, mint az első hozzászóló! 2 éve tart a kapcsolatom a párommal, aki szintén mindenre besértődik, makacskodik. Sokszor hetekig nem néz felém, mert játsza a sértődöttet, nekem meg fogalmam sincs, hogy kezeljem. Állandóan a szakítással dobálózik, mindent rám hárít, pedig tisztelem, szeretem, mindig mellette álltam, úgy érzem, igazi társ vagyok. Ha felhívom, hogy beszéljünk, akkor az a válasz, hogy majd, meg hogy nem ér rá gondolkodni, stb stb. Ha nem hívom, kivárom, amíg ő keres, addigra eltelik 2-3 hét és idegileg kifeszülök a bizonytalanságtól, hogy most akkor mi van/ mi lesz velünk! A 2 év alatt 2szer hagyott el, mind a kétszer ő jött vissza. De kell neki egy hónap, hogy rájöjjön, még mindig szeret....én meg visszafogadom, mert talán jobb lesz! Miért van az, hogy ha annyira akarom helyrehozni és próbálkozni, nem tudom sehogy, semmilyen módszerrel. Ha keresem az a baj, ha nem akkor meg az...
Mit tanácsoltok??? Sajnos 2 éve még mindig nem tudok mit kezdeni a sértődékenységével!!! Próbáltam szépen beszélni, higgadtan: a válasz mindig: Nem tudom....
26 éves felnőtt emberről van szó...aki sajnos egyáltalán nem viselkedik férfi módjára. Nem lehet megoldás, hogy hetekig nem tudjuk eldönteni, hogy mit akarunk és mit érzünk....
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!