Mimózalelkű, sértődékeny a párom, hogyan kezeljem? Nem lehet vele szinte semmiről beszélni.

bocs, de az nem normális egy kapcsolatban, ha nem mondhatod el neki, h szereted és hiányzik!

mégis hogy gondolod, mi lesz a kapcsolat jövője, ha nem tudtok kb semmit értelmesen megbeszélni, megvitatni?

kihasználja, h kegyetlenkedhet veled, te meg még ígyis szaladsz utána mint a pincsikutya.

a döntést rád bízom, ez az én véleményem, de az hótziher, hogy én nem élnék így.

30 évesen hogy lehet ilyen éretlen érzelmileg, hogy elmenekül a problémák nem is megoldása, hanem ÁTBESZÉLÉSE elől?????

Másik: ha az összeköltözésre várni kell, akkor mikor lesz baba? vagy neked ráér? mert ha igen, akkor nem akarok beleszólni:$

De sztem ez így nagyon nem stimmel.. :(

Nekem az előző kapcsolatom volt ilyen, és most így utólag visszagondolva hálát adok az égnek, hogy vége lett!

Ez a tökéletes érzelmi zsarolás mintaképe szerintem, soha többet nem lennék egy ilyen fickóval.

Ha egyedül akartam lenni kicsit az volt a baj, hogy mert biztos nem is szeretem, ha nem volt kedvem minden hétvégén buliba menni az volt, hogy én nem szeretem a barátait, és nem vagyok hajlandó elfogadni őket.Ha mégis elmentem vele akkor az volt a baj, hogy olyan képet vágok egész este,hogy lesüt rólam, hogy utálok ott lenni, holott nekem nincsen szükségem péntek éjszaka is meg szombat éjszaka is arra, hogy egy kis kocsmában üljek, ahol nincsen levegő a füsttől.

Ha nem ültem a lányokhoz oda, akkor hogy miért nem ülök oda, biztos rosszul esik nekik(szerintem rohadtul nem érdekelte őket, és nem volt közös témánk).

Ha valami rosszul esett tőle és látszott rajtam, még ő volt megsértve, hogy milyen bunkó vagyok, hogy megsértődöm.

A lényeg mindig az volt, hogy mindig én voltam a rossz, és akinek változnia kell, és beilleszkedni.

Állandó lelkiismeret furdalásom volt, és a végére már úgy megváltoztam, az ő kedvéért, hogy nem ismertem magamra.

(Az ő falujában laktunk náluk)

Ha valami csinos ruhát vettem föl esetleg kicsit nagyobb kivágással akkor az volt a baj.Ha kifestettem magam akkor az, hogy minek, mert teljesen fölösleges, meg rossz íze van, és utálja rajtam a festéket.

STB,STB,STB...

Szóval ezt még fokozhatnám a végtelenségig.

Szerencsére szakított velem, mert ő nem bírta tovább, hál istennek.Bár akkor belebetegedtem, de most már örülök.És azóta találtam egy nagyon normális férfit, aki elfogad úgy ahogy vagyok, és neki nem extrém, hogy 6 fülbevalóm van :D, meg "hogy nézek ki"...

Nagyon szeretem.

Én a helyedben kidobnám a francba, mert azt veszem ki a szavaidból, hogy te is magadban keresed a hibát, és emiatt állandó lelkiismeret furdalásod van, holott nem csináltál semmi rosszat.Az ilyen fickóktól a legnehezebb megszabadulni érzelmileg.

Ja, még egy dolog én is mindent megbeszéltem anyukámmal anno, de végül az egésu ellenem fordult, és a szememre vetette az egészet, hogy "ő megmondta, hogy...."

Úgyhogy anyunak soha többet semmit párkapcsolat témában.Szerintem nem rá tartozik!Inkább akkor már barátnővel.

23L

"Mimózalelkű, sértődékeny a párom"

Nincs mimózalelkű vagy sértődékeny nő. Ez szabály. Hanem olyan kapcsolat van, amiben a nő így viselkedik. Ez akkor áll elő, ha a kapcsolat a szétesés szélén áll, a nő elégedetlensége miatt.

Nagyon röviden: a férfinak a nő szemében van bizonyos "értéke" (vonzereje). Ha ez bizonyos szint fölött van, a nő ezzel a férfival hajlandó járni. Ha e szint alá megy, akkor a nő szakít. Ha csak kicsivel van a kritikus érték fölött, akkor a nő folyton besértődik, "elgondolkodik", "nem tudja, mit érez igazán", "olyan furcsán érzi magát", "ma nem jó a kedve" és a többi hülyeség. Ha erősen meghaladja a férfi értéke a kritikus értéket, akkor a nő nem besértődik, hanem reggel úgy ébreszt, hogy kész a reggelid, nap közben pedig folyton mosolyog, és amikor hazamész munkából, akkor nem hisztizik és veszekszik, hanem ágyba bújik veled.

Az nem megoldás, hogy te kész tényként kezeled, hogy a nőd "mimózalelkű". Egy nő sosem mimózalelkű önmagában, mimózalelkű ellenben a férfival, ha elégedetlen vele.

Ahogy te sem önmagadban vagy pincsikutya, pincsikutya vagy ellenben az általad nagyon vágyott nővel szemben. Sajnos a viszonyotok aszimmetrikus, neked ő jobban kell, mint te neki.

Alapvetően három dolog történhet. Vagy szenvedsz tovább a nőd terrorja alatt, ami elég alávaló helyzet. Vagy összeszeded magad és fokozod a fériként képviselt értékedet (pl.: jobban fizető munkahelyet találsz, új vállalkozásba fogsz, önálló lakást veszel, vagy más hasonló módon javítod a státusodat, ebbe beletartozik az is, hogy határozottabban viselkedsz, a nővel is, és az ágyban is), és akkor a nőd várhatóan megszelídül (hacsak nincs a láthatáron már rég egy másik férfi), vagy a 3. lehetőség, hogy egy idő után szétesik a kapcsolatotok, mert vagy te nem bírod tovább, vagy ő unja végleg meg.

ma 01:20

Na bazz, elküldöm ezt a doktori disszertációt, erre most látom, hogy összekevertem a nemeket. Mert a barátod viselkedése alapján valahogy az rögzült bennem, hogy egy kényes primadonnáról olvasok, akiről kétségbeesett hódolója ír :)))

Szóval amit írtam, igaz lenne, ha te lennél a férfi. De nem így van, mint látom.

Hát így fordítva súlyosabb, mert a férfiak máshogy működnek. Alapvetően egy kekeckedő barom a "párod", lehet, hogy az a baja, hogy alacsony az önbizalma, és mindent rosszindulatúan értelemez (pl. mindent támadásnak vagy sértésnek vesz), ezzel az a baj, hogy az ilyen emberrel nem nagyon lehet érzelmileg jól kapcsolódni. Nagy kérdés, hogyan lehetne felépíteni a bizalmat ilyen helyzetben, kérdezz erről valami pszichológust, állandóan ilyen problémákkal keresik őket.

A rosszabbik variáció, hogy egy manipulatív kis mitugrásszal van dolgod, ekkor nem biztos, hogy okos dolog rá pazarolni az életedet.