Ki a hibás, ha egy 33 éves férfi az anyjával lakik?

Senki sem HIBÁS!

Ha nekik ez így jó, akkor az az ő dolguk...

Hibáról, hibásságról akkor beszélhetünk, ha valaki rosszul érzi magát ebben a helyzetben.

Sohanem a sztenderdektől való eltérés, a fősodortól való különbözés az elsődleges hibafaktor, hanem az, amikor valaki úgy érzi, hogy károsodik, szenved, sérül egy adott szituációban.

Az itt felvázolt élethelyzetben nyilván az új alapok lefektetése lenne célszerű. Ha pl a fiatalember szeretne önállósodni, tegye meg, ha az anyuka szeretne kevesebbet gondoskodni a fiáról, akkor tegyen aszerint.

De hiba, ha mindenki elégedetlen egy szituációval és senki nem lép ki belőle.

Itt nem a sztenderdtől való eltérésről van szó, főleg h ma ez szinte megszokott jelenség.

Ez egy egészségtelen szülő gyermek kapcsolat, tele vannak ezekkel a pszichológia tankönyvek. Szimbiózisban élnek, egy birtokló anya és egy életképtelen gyerek. Természetesen az anya állította elő a helyzetet, nyilván túlféltette, óvta a kisfiát, akitől cserébe "csak" azt várja, h érzelmi támasza legyen, az első nő az életében. A férfinak ezért nincs barátnője! Általános az egyedül v. rossz párkapcsolatban élő anyáknál ez a viselkedés, akik életének egyetlen értelme a gyereküknek való kapcsolat. Ha jön az ezt veszélyeztető barátnő, belőlük kesz a borzalmas anyós aki nem "ilyet" szánt a kisfiának. Senki nem fog tetszeni neki, látszólagosan is csak azt fogja elfogadni, aki behódol és hajlandó a második lenni "Zolika" életében.

Egy normálisan nevelkedett felnőtt embernek igénye lenne arra, h különköltözzön, de az így nevelteknek nem. Ha jön valaki aki fontosabbá tud válni, mint az anyja, felnyitja a szemét, akkor megszűnik ez a kóros kapcsolat, ha nem, akkor agglegény marad, mert önmagában nem fog feléledni benne a normális élet utáni vágy.