Ki a hibás, ha egy 33 éves férfi az anyjával lakik?

Zolika majd ugyanígy fog bánni a feleségével, és majd nem érti, miért megy tönkre a házassága. Egyértelműen az anya hibája. Zolika azért teheti meg ezt, mert az anya erre nevelte. Anyuci egyszer nem főzne egy hétig, rögtön megtanulna segíteni otthon.

Sok ember azt hiszi, hogy a majomszeretet többet ér annál, hogy okosan szeretünk valakit.

"Viszont bulikban meg úgy elő tudja adni magát, mintha nagyon nagymenő, jómódú független férfi lenne."

Most nem azért, de a leírtak alapján tényleg az.

Ez így ahogy van, gáz...

Ha a srác segítene a házimunkában, inkább ő vásárolna be, befizetné a csekkeket és megszerelné ami elromlott, akkor normálisnak tartanám a szitut. (Még úgy is hogy nem ad haza pénzt, mert előbb-utóbb úgyis ő örökli, és ha az anyjának is van elég jövedelme, akkor a hazaadás annyira nem lényeges, de azért fizesse a srác a csekkeket...)

Még ha van is elég pénze saját lakásra, ha az anyját nem zavarja és őt sem zavarja az anyja, akkor valóban gazdaságosabb együtt lakni, amíg nincs saját családja. Mellesleg azt a pénzt, amit saját lakása fenntartására költene, így félre tudja tenni a családalapításhoz...

Viszont így, hogy semmit nem tesz keresztbe otthon, így gáz.

Feltehetőleg az anyja nevelte ilyenné.

És az édesapjával mi van? Vagy egyedül van amúgy az anyja? Mert akkor lehetséges, hogy még az is egy ok, hogy édesanyja túlságosan ragaszkodik valakihez, pár hiányában a gyerekéhez...!

A srácnak nagyon kényelmes lehet a helyzet, mert akinek van rá pénze, nem lakik 33 évesen az anyjával, ha nem muszáj, hanem inkább csajozik (na nem úgy értve, de inkább a lányok simogatására vágyik és nem anyuciéra...).

30éves nőként szenvedek attól, hogy anyámmal élek. De nekem sajnos még nincs meg az anyagi keret a saját lakáshoz. Viszont aktívan tevékenykedek itthon. És ha majd egyszer sikerül elköltöznöm, akkor haza fogok járni megcsinálni anyámnak/ anyám helyett ezt-azt a házban/kertben.

Mit mondjak, irigylem a srácot a lehetőségei miatt. Kár, hogy nem tud élni vele!

Én meg azt bírom nagyon amikor valaki 18 meg volt már itt 14 éves is aki előadja magát, hogy ő már pár év és költözik el otthonról. Csak nem gondolnak bele, hogy bármi történhet ami miatt mégse fog tudni. Akkor magáról is meglesz majd a véleménye? Én 24 éves lány vagyok itthon lakok. Ha lenne barátom akivel összeköltözhetnénk megtenném. De nincs igy csak egyedül tudnék elköltözni. De egyedül nem fogok, mert idegileg elég gyenge vagyok és emiatt sokszor szoktam rosszul lenni. És csak pár éve van ez. 18-20 évesen még én se gondoltam volna, hogy ez lesz. Kívülről semmi nem látszik senki nem tudja ezt. Csak azt láthatják, hogy 24 éves és még otthon lakik.

A másik, hogy nem segít be otthon semmit. Na most nálam nincs ilyen én sok mindenben segítek. De azt se tudhatjuk, hogy ez a férfi akar-e segíteni egyáltalán? Ismerek ilyen anyákat, hogy még ha akarná a fia segíteni nem engedik. Nem látunk ebbe bele és én nem írnék ilyeneket, hogy megvan az ilyen emberekről a véleményem. Mert nem ismerjük a részleteket.

A mi utcákban is van ilyen "pár". A fiatalember most 301 éves. Az anyuka 35 évesen szülte,a fia lett élete egyetlen értelme. Emiatt természetesen a házassága is tönkrement.

Az anya állandóan tudatosította a fiában,hogy mennyire szereti,csak érte él,feláldozza magát érte stb. Amikor a fiú 19 évesen lányokkal kezdett barátkozni,az anyja mindegyikben talált hibát. A fiú 23 évesen eljegyzett egy lányt,az anyja tiltakozása ellenére. Mivel az anya állandóan sértegette a lányt,a fiú bejelentette,hogy esküvő után különköltöznek. Az anya cirkuszokat rendezett. Hálátlannak nevezte a fiát,majd amikor ez sem használt,öngyilkosságot követett el. Beszedett gyógyszereket,bár nem sokat. Úgy intézte ,hogy a fia időben rátaláljon. A fiúnak lelkiismeret-furdalása lett, belegyezett,hogy otthon lakjanak. Erre viszont a menyasszony nem volt hajlandó,így nem házasodtak össze.

A fiú azóta sem keres másik nőt magának.

Talán az ismerősödnél is hasonló a helyzet.

Az ő anyja is csak magának köszönheti,hogy így nevelte a gyerekét.

En rengeteg ilyen esetet ismerek es mindegyiknel azt hiszi az anya, hogy a vilag legjobb anyja, nem veszi eszre, hogy a gyereke eletkeptelen es/vagy kihasznalja es mindegyiknek Tomika, Petike, Zolika stb a neve 30-40 evesen.

Nem normalis dolog egyik reszrol sem, de az anyja nevelte igy valoszinuleg. Persze nem most rontotta el, hanem mar gyerekkoraban. Most meg nem kell csodalkozni, ha nem tud megallni a sajat laban. Nekem is volt 30 eves ismerosom, aki nem tudott egy szendvicset sem kesziteni maganak es megkerdezte, hogy a mikrot hogy kell hasznalni. De vannak durvabb dolgok is. Azonban egy biztos: ezzel csak art a gyerekenek, nem pedig hasznal. Nem elhetunk burokban, ez az ember felnott, sajat csaladja kellene, hogy legyen. Es ha az anyja meghal, megall a vilag szamara?

"Ki a hibás, ha egy 33 éves férfi az anyjával lakik?"

Az, aki szerint egy olyan történetben, (ami két emberen múlik és mindegyiknek megfelel) hibást keres.

Ha így jó nekik, akkor kinek mi köze hozzá. Nem helyeslem a nevezett "Zolika" életvitelét, de azzal sem tudok egyetérteni, hogyha valaki nem a széles körben elterjedt norma szerint él, akkor az már rögtön csak "szánalmas", "hülye" és egyéb, kizárólag negatív jelzővel illetett ember lehet. Szerintem szerte e világon senki semmiért nem elmarasztalandó és mindenki bármit tehet; amíg azzal nem okoz kárt senkinek. Ha a mutterja ezt nem nehezményezi, akkor gondolom nem kötelező a srácnak azért másképp csinálni, hogy megfeleljen az ismerősöknek, pl a kérdezőnek...