Most akkor rossz apa vagyok?

Igen. Én olyan mérges voltam amikor kiskoromban sarokba állítottak, hogy csak na.

Sosem felejtem el, hugom is a sarokba állításért beszélt először csúnyán anyuval :D Mondta neki anya, hogy mosmár kijöhet, erre földhöz vágta magát és kijelentette, hogy nem megyek ki b*zmeg :D Nem tudom mennyit kellett még utána sarokban lennie, de az tuti, hogy többet nem mondott ilyen csúnyát :D Ezt is az egyik óvodatársától tanulta :D

dehogy vagy ettől rossz apa...

öcsém amikor született,én már nagy voltam...

elkpatták,mint ti a fiad...

rengetegszer volt,hogy fogták,elvitték a nagyiékhoz vagy betették hozzám (akkor már 15 voltam) és elmentek pár órára,mert nem birták a nyivákolását...pedig imádják,de a dackorszak elviselhetetlen...

de állitja anya,én rosszabb voltam...

engem az ovónők vittek anya után amelóhelyére ugy üvöltöttem,a szomszéd meg rendőrt is hivott,hogy nem normális ennyit üvöltve sirni egy gyereknek,engem biztos kinoznak:D (pedig csak épp nem verhettem agyon a csirkát vagy unokatesóm...)

nyugi,pár év és kinövi

Szerencsére nem törvényszerű, hogy a másik gyerek is ilyen legyen. Ha viszont ő ennyire elviselhetetlen, érdemes lenne gyermek pszihológus véleményét is kikérni. Talán hiperaktív, és azt úgy tudom lehet valami módon kezelni.

Ne legyen lelkiismeret furdalásod, én anya létemre is szívesen eljártam kikapcsolódni gyerek nélkül a párommal, ha volt őket kire hagyni. véleményem szerint ez nem bűn. Nálunk viszont mióta felnőttek, néha több gondot jelentenek, illetve más jellegűt. Valóban igaz a mondás: Kis gyerek kis gond, nagy gyerek nagy gond.

Szerintem csak az első gyerekkel ilyen nehéz.. A második nem feltétlen lesz ugyanilyen, no meg ott lesz a tesója, akivel püfölhetik egymást:(

A fiad tényleg nincs tudatában, hogy amit csinál, az rossz. Teljesen másképp fogja még fel a dolgokat.. Számára ez csak játék, talán így akarja kiharcolni a figyelmedet.

Szerintem sokat nem tudsz vele tenni. Talán ha nem csak rászólnátok, hanem megpróbálnátok valami mással lefoglalni.. Ami ugyanolyan jó játék, mint a rosszalkodás.

Nem hiszem, hogy ezért rossz apa lennél:) De ne engedj a csalódásnak, amiért a fiad nem olyan, mint elképzelted. Ez természetes dolog, minden gyerek átmegy ezen az időszakon, és sokan viselkednek ugyanígy. El fog múlni, de addig is sok türelem kell hozzá! Ne engedd, hogy a pillanatnyi események eltávolítsanak tőle!

Amúgy néha kitehetnéd a lábad egy kis pihenőre, és ez ugyanígy megilleti a feleségedet is: gondolom ő is kezd beleőszülni az idegeskedésbe. Kipihenve máris könnyebb szembenézni a nehézségekkel..

Én a helyedben fognék egy csomó dackorszakról szóló könyvet és leírást (nem feltétlen fognak segíteni, sőt...) és eltűnnék otthonról egy jópár órára, ha lehet.

Így a fejed is kitisztul, de arra is rájössz, hogy mi zajlik a kisgyerekedben és talán kicsit jobban tudod kezelni is a dolgot, meg elviselni is.

Aztán ugyanezt megtehetitek a pároddal kettesben... Valakire rábízzátok a babákat és egy kellemes nyugodt helyen átbeszélitek a dolgokat.

Mivel a dackorszag lényege, hogy a gyerek próbálgatja mit szabad és mit nem, így a következetes hozzáálás szerintem rengeteget segíthet, ezért mindenképp fontos, hogy átbeszéljétek.

Mondjuk most kivételesen tipikus rossz hozzászóló voltam, mert se gyerekem, se ilyen végzettségem mégis belepofázok... :/

De szerintem ez hogy átbeszéljétek nyugodtan, hogy mit engedtek, mit nem, meg egyáltalán hogyan kezelitek a hisztit, az tényleg nagyon fontos, mert ha mindketten(!!!) egyformán és következetesen viselkedtek, akkor a gyerek megunja...

Szia!

Ha nem ismerném a páromat annyira, azt hinném, hogy te ő vagy, mert ő is 30, 2 fiúnk van, a nagyobb egy ördögfióka, bár ő már 4 múlt és rángatja :)

Örülnék, ha ő is így megfogalmazná az érzéseit (mindennel kapcsolatban), de ő csak a sporthíreket olvassa a neten, meg az idióta körleveleket nézegeti :)

Nekünk is az a bajunk a naggyal, hogy minden játékban bevadul, bármit játszunk vele, mindig vadulás a vége és egy csomószor rá kell szólni, hogy ne tiszta erőből csináljon dolgokat, hanem finoman. Sajnos már a kicsi is kezdi átvenni a stílusát, dobálja a játékokat, ok nélkül hisztizik, stb.

Rengeteg türelem kell hozzájuk, az tuti, de iszonyú nehéz türelmesnek maradni.

Nekem is mindig ezt mondják, hogy legyek velük türelmes és úgy utálom, mert olyanok mondják, akik nincsenek velük a nap 24 órájában.

Napi 2 órát valószínűleg én is türelmes tudnék lenni velük, főleg akkor, ha azt a 2 órát majdnem teljesen velük tölthetném és nem kellene mellettük főzni, takarítani, tanulni, edzeni és persze csinosnak maradni.

Próbáld ki, hogy minden nap 1 órát rászánsz, amit csak vele töltesz kettesben és csináljatok valami igazán férfias dolgot, amit az anyukájával nem tud. Ebben az órában erőszakold meg magad és legyél türelmes, bármi is történik (5 évvel ezelőtt még azt mondtam volna, hogy szívj egy spanglit előtte) :)

Amúgy a pároddal jó a kapcsolatotok?

Sajnos mi elég sokat veszekszünk és szerintem emiatt feszültek a fiaink is :(