Meddig van még visszaút és mikor kell már véget vetni egy kapcsolatnak?

szép estét!

Én új vagyok itt, de a témában nem.

3 gyerekem van, 23, 15, és 8 éves fiúk. A legkisebb fiam gyönyörű, autista kisgyerek, akik az apja is , és a családunk minden tagja imád.

A férjemmel több éve folyamatosan problémáink vannak, nem is kicsik...Kezdetben hatalmas volt a szerelem, - most is azt vallom, ő volt életem igazi szerelme- de az évek alatt - és igen, változnak az emberek, és nem feltétlen a nehéz élethelyzet miatt( autizmus)-és ez a változás néha annyira mássá teheti az addig egymásnak élő párokat, hogy tökéletesen elviselhetetlenek lesznek egymás számára. És az én helyzetemben nem sok esély van a változtatásra, hiszen az autista kisfiamnak lételeme az állandóság...Így én áldozom fel magam, de ezt senkinek nem kívánom...A gyerekeimnek van apja, látják a "férfimintát", de ez nem minden esetben jó...A párom nem iszik, nem ver minket, dolgozik, és gondoskodik a családjáról, de higyjétek el, van lelki "terror" is.

Amikor a társad életcéljai fényévekre vannak a tiédtől, amikor a gondolkodásotok homlokegyenest különbözik, amikor naponta érezteti veled, mennyire más vagy, mint amit ő szeretne, amikor azt érzed, hová tűnt, akibe beleszerettem...Hát nem tudom, a gyerekeknek ( akik nálunk lassan felnőttek) jó-e, ha ezt megtapasztalják.

Igen, akkor kell(enne) lépni, amikor még nem gyülemlik fel annyi sérelem, hogy csak a rosszra lehessen emlékezni. Amikor még van remény a toleranciára.Mert eljön az az idő, amikor az okozott sebek úgy megsokasodnak, hogy csak arra fogsz emlékezni. Ezt nem szabadna megvárni.

Fáj, hogy ezt kellett írnom, de azt tanácsolom, nem mindenáron, és nem a magad teljes feladása árán kell megmenteni egy kapcsolatot, mert előbb-utóbb megbosszulja magát az önfeláldozás. ( én is depressziós vagyok, gyógyszert szedek) Én is küzdöttem magunkért, kértem a páromat, jöjjön el velem család-terápiára, de ő nem így gondolja.( neki egy orvos ne mondja meg, mit kell csinálnia..) Szóval próbálok emberhez méltóan élni, összetartani a családunkat, jó anya lenni, - és még jó feleség is próbálok, a fentiek ellenére is- de boldog az nem vagyok.

Remélem tanulságos volt a véleményem.

Jó éjt!