Akartok gyereket?

Igen! Ma kezdtem a 32. hetet.

Miért? Mert ő a szerelmünk gyümölcse. A hab a tortán. :)

Kíváncsian várom, milyen lesz a kisfiúnk. Mit adtunk át neki, mit örökölt tőlünk, szemszín, hajszín, gesztusok, arckifejezések... Kettőnkből lett egy új személy.

Továbbadtunk magunkból valami maradandót. :) Ahogy nő, egyre többet adhatunk neki, és egyre többet kapunk tőle. Jót, rosszat, mindent.

Nem!

Tudom, le leszek pontozva, mert milyen gonosz vagyok, de felnőtt ember vagyok, és végiggondoltam. Nem vagyok az a lelki alkat, aki alkalmas egy gyerek felnevelésére, nem vagyok "anyatípus", ugyanakkor pedig az életmódom, életkörülményeim sem teszik lehetővé. Ez van. Ha ésszel átgondolom, bizony jobb, ha nekem nincsen gyerkőcöm.

Lehet lehurrogni, de jelen pillanatban én több okból félek tőle. Egyrészt kb. havi ötvenből élünk a párommal, nekem nincs munkaviszonyom, eddig is csak hónapokra tudtam elmenni dolgozni és nem sok remény van, hogy összejöjjön egy-két év folyamatos. Mostanság még arra sincs sok remény, hogy a közeljövőben lesz munkám és most úgy néz ki a páromé is bizonytalan lesz. A környéken nincs sok lehetőség, egy gyerekkel meg kijárni külföldre dolgozni elég necces lenne (a családból nincs aki segíteni tudna).

Meg aztán, bár benne vagyok a korban, nem érzem magam anya típusnak, kicsit félek, hogy ügyetlen, vagy rossz anya lennék.

De a leginkább az első a gond, hogy most olyan az anyagi helyzetünk, amilyen.

Mielőtt valaki belökné a sablondumát, hogy ha mindenki így gondolkozna, kihalna az emberiség, és előjönne a saját szívszorító történetével, hogy ő bezzeg milyen nehéz körülmények között nevelte fel a hat gyerekét és lám, mégis..., azt mondom, mindenki saját maga érzi a saját életének a nehézségeit.

Mindenesetre úgy 35 éves korom körül-alatt mindenképpen szeretnék szülni, mert minden félelmem ellenére nem szeretném, ha kimaradna az életemből egy saját gyerek.

Én 26 éves vagyok, és régóta nem volt kapcsolatom, és nincs is sok esélyem rá. Az okokat inkább nem részletezném, de nem hiszek az utcán belebotlok álmaim lovagjába című eposzban.

Anyám mélyen vallásos és határozottan tiltja, hogy házasságon kívül legyen gyermekem valamilyen úton-módon...

Persze ha 30 fölött leszek talán elgondolkodik rajta, mert már most meg van ijedve, hogy se férjem se gyerekem, biztos valami baj van velem:)

majd vagy 10 év múlva szeretnék,addigra talán benő a fejem lágya,és nem csak arra fogok vágyni hogy kettesben nyugalomban kényelmesen éldegéljünk,hanem egy sivitozó rendetlen gyerek is felbolygassa a nyugis életünket...párom támogatja a 10 éves tervet:D

23/N (párom 25/F)

Én szeretnék. 3o alatt legalább kettőt, de jó lenne, ha beleférne a három. PErsze ezek csak álmok egyelőre még a párom egyetemista addig nem nagyon kellene bevállalni:) ja és persze még esküvőnk se volt. De tervezzük:D

Én szeretem a gyermekeket és hangos zsivajjal képzelem el a házamat...1o év múlva:D

2o-L