Miért nem akarsz gyereket? Lányok válaszára lennék kíváncsi, akik nem akarnak valamiért!?

Én 16 éves koromban elhatároztam, hogy majd 25 évesen fogok szülni. 21 vagyok most és egyre jobban megy el a kedvem tőle. Főleg, hogy most a belvárosban lakunk és látom a "kultúrát"... Én ilyen magyar közegbe tuti hogy semmi pénzért nem szülnék. Meg amúgy is, a szocpolt eltörölték, gyes és gyed elég alacsony.

Befogadtam most egy kölyökkutyát, van vele elég gond (főleg szobatisztaság) elég ő nekem, meg a másik 9 éves.

Ők legalább soha nem mondják majd a szemembe, -Utállak!- , ha nem engedem el őket 14 évesen egy buliba, nem fogják rámb@szni az ajtót, és még sorolhatnám.

Szerintem mielőtt gyereket vállalsz, nézd meg ezt:

http://www.youtube.com/watch?v=gE5yINOn4N4&feature=related

és a kommenteket is.

Többek közt ez az egyik ok a sok közül, amiket már sokan leírtak.

Én azért nem akarok gyereket, mert nem hiányzik az életemből és mert szeretem a függetlenséget.

26 L

22 vagyok, és nem akarok gyereket. Soha nem is akartam, nem szeretem őket.

Félek a terhességtől. A szüléstől méginkább. Ha meg isszülném, nem tudnám szeretni, mert biztos vagyok benne, hogy őt hibáztatnám azért, mert megváltozott a mostani kényelmes életem. Nem akarok nélkülözni. Önző vagyok.

A párom viszont akar, és ebből talán később bajok lesznek... :S

Lassan 5 eves kerdes, de én is szeretnek ra válaszolni:)

En igazabol Sosem csíptem a kölyköket (meg a rokonjaimet sem), mar 12-13 eves koromban mondogattam édesanyámnak, hogy én Sosem fogok vállalni gyereket. Lehet én alapbol igy vagyok beprogramozva, lehet, hogy azert, mert láttam mit tett nehany novel az anyasag. A tarsadalom is nagyon erolteti ezt a gyerekszules dolgot, de en nem banom, ha emiatt 'kivulallonak' fog tekinteni nehany ember. Egy biztos: én hiszek benne, hogy én gyermektelenül fogok meghalni, es ezen a gondolkodasmodon az Atyaisten sem tud változtatni.:)

17/l

-Szeretem a kényelmes életemet úgy ahogy van, szeretem a függetlenséget, szabadságot, a csendet, a nyugalmat, hogy foglalkozhatok a hobbimmal és a többi szabadidős tevékenységemmel amennyit csak szeretnék (munkaidőt leszámítva), az otthonom rendjét, nincs kedvem minden áldott nap takarítani a gyerek után, mert x évig nem fogja fel hogy mit akarok tőle (pakoljon el ha széthagyja a játékait)

-Nem szeretném, hogy a férjemmel való szoros kapcsolatom háttérbe szoruljon egy gyerek miatt (ez gyerekvállalás esetén elkerülhetetlen, még ha átmenetileg is), sokan bele is buknak ebbe, elég ha csak a környezetemben körülnézek és máris látom, de néhányukkal beszéltem is erről

-szeretem a munkám. Nem hű de nagy karrier, nem is keresek vele sokat, egyszerűen csak szeretem, és nem akarok kimaradni

-szeretek délig aludni hétvégenként, szabadnapokon, gyerek mellett ezt nem igazán lehet megvalósítani

-nem vagyok igazán társasági ember, ritkán járok el, de ha menni akarok (akarunk valahová, akkor nem akarom, hogy tervezgetni kelljen ki tud/nem tud vigyázni a gyerekre, vagy épp pont akkor beteg a gyerek és nem mehetünk, ami pl egy rock koncert esetében gáz, mert nem elhanyagolható összegbe kerülnek a jegyek stb stb), + egy gyereknek szüksége lenne szocializációra ovin, iskolán kívül is, de nekem nincs kedvem minden hétvégén játszótérre, játszóházba elmászni, a férjemnek sincs

- egyre jobban érzem, hogy alkalmatlan lennék anyának, türelmetlen vagyok, rühellem ha gyerek üvölt, sír a közelemben, ha csak dacos és hisztériázik azt pláne. Ilyenkor legszívesebben képen törölném, hogy legyen valódi oka visítani.

-nem vagyunk a férjemmel eleresztve anyagilag, de nem is nyomorgunk, egy gyerek viszont rengeteg pénz (ha nem teszkós parizerrel akarja etetni az ember), idő, energia, és ami pénzünk megmarad a kötelező kiadások után, azt szeretjük magunkra költeni, félretenni, spórolni

-Évek óta erősődik bennem az érzés, hogy nem hiányzik az életemből a gyerek, nem vágyom rá. 32/N