Miért van az, hogy a hűtlenség témakörében az emberek ilyen kockafejűek? Vagy fekete, vagy fehér, mi?

Én nem tartom megbocsáthatatlannak, de jobb esetben is évek kellenének hogy elfogadjam, többet nem teszi meg.... Hogy miért?? Mert én úgy képzelem el ezt a megcsalást (magamból akarok kiindulni, de még sose csaltam meg senkit) hogy én azt azért tenném, mert a párom nem lenne elég, nem is bánnám ha kiderülne, és nem érdekelne mit gondol...Csak járnánk, mert még nem szakítottunk.. akár kényelemből, vagy csak azért mert egyszerűen egyikőnk se mondta ki hogy szakítunk. És ha megcsalna valaki, én is erre gondolnék, hogy ennyire nem jelentettem semmit... Nekem ugyanis senki ne magyarázza el, hogy ezt csak úgy megtesszük, mi emberek... Ahhoz hogy én ilyen helyzetbe kerüljek, emberek közé kell menni... Keresni kell/várni kell egy helyes srácra...El kell jutni egy szexeléshez alkalmas helyre... És ez még csak a folyamat fele, ennyi idő alatt 10* átgondolhatná mindenki mit is tesz.

Mellékesként, amikor jönnek azzal a megcsalók, hogy jajj berúgtak... Na én ezt saját tapasztalatból nem hiszem el. Én próbáltam elég 1-2 alkalommal lerészegült állapotban szexelni a párommal, de totálisan kudarcba fulladt. Kb lehetetlen. Szóval akinek ez összejön, annyira nem is részeg :)

Nem olvastam el a válaszokat.

Abban biztos vagyok, hogy aki azt meri állítani, hogy szereti azt akit megcsalt, az hazudik, ha komolyan elhiszi ezt, akkor még magának is. Ennyi.

"Szegény 12:59-es! Látod mit kap aki másként gondolkozik?Mások szemében mi vagyunk a különcök.Jófej vagy, jó tudni, hogy ketten is vagyunk, akik kicsit másként látják."

Pacsizzatok össze,"értékes" emberek vagytok. :)

köszi kérdező, és a "kedves"utolsónak is.

No,kérdezte valaki,hogy mi volt,mikor megcsaltam,volt-e gáz köztünk. Igen,volt,nehéz időszak sok-sok veszekedéssel,és sehogy sem jutottunk egyről a kettőre. Elmentem bulizni,kicsit többet ittam, összekavarodtam egy másik sráccal. (nem volt szex,csak smaci.Igen,én utolsó ribanc:D)

Hazamentem,elmondtam,nehéz volt,de a szakítás szóba sem került,mert tudtuk,hogy nem egymást nem szeretjük,az adott helyzetet nem tudjuk megoldani,de a probléma eltörpült amellett,hogy elveszíthetjük a másikat. Ez kb. két év után(1 év együttélés) volt, ezt annak üzenem,aki szerint az elején lehet túllépni rajta.Mikor ő kacsintott félre feltettem neki azt a kérdést,hogy szeret-e még,azt mondta,h nem tudja,összezavarodott. Mondtam,hogy rendben akkor legyen vége,elköltöztem otthonról egy hónapra,hogy tisztába jöjjön magával. Nem a megcsalás miatt,az érzelmei miatt. Aztán pár nap múlva ismét "randizni" kezdtünk,és szebb lett,mint előtte. Annyi történt,hogy nem tettünk a kapcsolatunkért,hagytuk ellaposodni.

Mai napig úgy gondolom,hogy kár lett volna veszni hagyni,és nem hinném,hogy hazudunk egymásnak. Sokkal nyíltabbak vagyunk,mint valaha,és azért vagyunk együtt,mert szeretjük egymást,nem azért,mert félünk kilépni, félünk a magánytól,vagy az elhagyástól..

Na,mindegy,kérdező,én is örülök,hogy valaki érti miről beszélek...

17:51

Khm, úgy érzem akinek több esze van, még a félrelépés, megcsalás ELŐTT tesz azért, hogy a kapcsolat ne laposodjon el. Azért úgy mégiscsak jobb.