Miért van az, hogy a hűtlenség témakörében az emberek ilyen kockafejűek? Vagy fekete, vagy fehér, mi?

úgy beszélsz a megcsalásról, mintha az csak úgy "véletlen", "valahogy megtörténne". az emberi lény (már a többsége) nem egy zsák liszt, hogy csak úgy történjenek vele a dolgok.

én nem vagyok álszent szerintem, aki nyitott kapcsolatban (= a párja tudtával van másokkal is) akar élni, tegye. de egy mitsem sejtő embert becsapni, nagyon durva dolog.

Akik szerint halálos bűn...Nem vettétek észre,hogy sem a kérdező,sem mondjuk én(12.59) egy szóval nem írtuk,hogy a megcsalás jó,és támogatni való dolog...Azt hiszem ő is leírta,hogy normális párkapcsolatban él. Ez nem erről szól,hanem épp arról,hogy mérlegel,ha ilyen szituba kerül,és nem hangoztatja a jól bevált,"te mocskos,szemét ösztönállat" szöveget..EZ miért baj?

OKé az,hogy prűd és álszent egy magánvélemény,nincs jogunk ítélkezni afelett,aki így tartja helyesnek,de akkor az az ember se ítélkezzen, felettem.Szerintem a lényeg nem is a prűdségen,inkább a fekete-fehér látásban van...

Mérlegel? Mégis mit? Ha valakiben vakon megbízom (márpedig egy kapcsolatnak csak így van értelme) és ő elárul azzal,hogy mással hempereg,akkor az ember nem mérlegel,hanem szenved,nagyon! Mérlegelni mit lehet ilyen esetben? Azt,hogy jól keres és ha kirúgom nem jut fodrászra? Nevetséges. Az,hogy hány gyerek van? Ha emiatt feszültség van a szülők között,akkor kár is a gyerekeket számolni és miattuk együtt maradni.

Mérlegelni,hogy vajon szerelemből tette vagy vágyból? Nálam ez mindegy.Ha elképzelem,hogy mást csókolt és mással szeretkezett,az olyan durva kép,amit nem tudok elfelejteni és engedni,hogy csináljunk úgy,mintha nem történt volna semmi.

Bánt téged,hogy elítélnek,amiért nem vagy képes hűséges maradni? Ez a te szegénységi bizonyítványod és a ti dolgotok a pároddal,hogy ezt ő lenyeli-e neked.

Nekem a teljes önbizalmamat lerombolná, ha megcsalna a párom. Állandóan azon agyalnék, hogy miért tette, miben voltam rossz, miért nem voltam elég, hogy a másik biztosan jobb volt, szebb volt, izgalmasabb volt. Azon agyalnék, hogy mikor teszi meg legközelebb. Az érintése sem esne jól, mert örökké ott lenne a lelki szemeim előtt a kép, hogy mást is pont igy simogatott, ölelt. Olyan dühkitörést kapnék, hogy ihaj, és kizárt, hogy engedném neki, hogy még egyszer hozzám érjen.

ezek után mit mérlegeljek?

12:59 és Kérdező!

Mindenkinek jogában áll megbocsátani a megcsalást, de nem kell megbotránkozni azon, h sokan nem tartják megbocsáthatónak. Ti ilyen lazák vagytok, de szerintem ez nem így működik. Írni bárki írhatja, h jó párkapcsolatban él, az is, aki még életében nem látott pasit/nőt. Persze nem tisztem ítélkezni felettetek, azt csináltok, ami jól esik, csak ne hülyézzetek le másokat.

Kedves Kérdező!

Megbocsátani és elfelejteni két különböző fogalom. Ha engem megcsalnának, elképzelhető, hogy megbocsátanám. Esetleg találnék okot rá, amivel mentegethetem őt magam előtt.. De mivel elfelejteni nem tudom, ezért soha nem tudnék ismét bízni benne. Hiszen mindenféle előjel nélkül - értsd, anélkül hogy jelezte volna nekem, hogy problémája van, vagy hogy észrevettem volna rajta akármit - képes volt félrelépni.

Számomra felfoghatatlan, hogyan lehet ugyanabban az emberben még egyszer vakon megbízni.. én erre nem lennék képes. Csalódnék benne, mert ő nem az az ember, akit úgy gondoltam, ismerek. Hiszen olyan dolgot tett, amit el sem tudtam volna róla képzelni.. Ebben az esetben gondolkodás nélkül szakítanék, és ha sírnék, azzal nem a páromat siratnám, hanem azt a kitalált képet, ami bennem élt róla, és akiről kiderült, nem létezik.

Fordított estben pedig.. azt írtad, nem tudhatja az ember, történik-e ilyen. Szerintem egy meggondolt embernél ilyen nem fordulhat elő. Ha én nem akarok leesni egy fáról, akkor nem mászom fel rá. Mikor párkapcsolatban élek, egyszerűen nem vonz más. Ami azt illeti, párkapcsolaton kívül is alaposan meggondolom, viszonyt kezdjek-e valakivel.. Nálam egy hosszú folyamat eredménye az, ha valakivel az ágyban kötünk ki. Tehát ha a párom mellett még csak rá is pillantanék másra, akkor is rengeteg alkalom van még, mikor visszafordulhatok.

Tegyük fel, hogy mégis megtörténik a dolog. Ebben az esetben összetörnék, amiért átvágtam azt az embert aki szeret és bízik bennem. Valószínűleg másnap összepakolnék, és indoklás nélkül elhagynám. Talán el sem mondanám neki, mert nem akarnék fájdalmat okozni.. Hiszen egyedül én vagyok a hibás, és bizonyítottnak látnám, hogy bár én stabilnak hittem az érzelmeimet, akkor sem szeretem annyira a páromat, ahogyan megérdemelné. Az biztos, hogy képtelen lennék mellette maradni azután, hogy fájdalmat okoztam neki.

Ez az én személyes véleményem, amit nem kötelező osztani.