Miért van az, hogy a hűtlenség témakörében az emberek ilyen kockafejűek? Vagy fekete, vagy fehér, mi?

Nézz már körbe az oldalon, hányan törnek össze, mert megcsalták őket.

Vagy az életben, hányan lesznek öngyilkosok, mert a párjuk félrelépett.

De nem, nem halálos bűn...

Ha valaki megcsalja a párját, akkor annak vagy a kapcsolatában vannak problémák, vagy önmagával.

Vagy egyszerűen nem monogám típus.

Hogy ezt ki hogy veszi, az egyénfüggő. Vannak olyan párok, akik inkább nyitott kapcsolatban élnek, mert nekik ez így jó. Nincs is ezzel semmi baj, amíg másokat nem bántanak meg vele.

Viszont ha valaki megcsalja a párját, holott az még szereti, bízik benne, hűséges hozzá, az tényleg nem szép dolog, még akkor sem, ha problémák vannak a kapcsolatban. Főleg ha nem egyszer történik meg, mondjuk egy rosszabb időszakban egy botlás, hanem folyamatosan. Ezt én elég tisztességtelennek érzem.

Én inkább a kommunikáció és a problémák megoldásának, vagy ha nem megy, akkor a lezárás híve vagyok, mint hogy titokban másnál keressem a boldogságot, a saját sikertelen életem megoldását.

Nem értem miért lennék ezért álszent, vagy prűd?

Szerintem a kérdező arra gondolt,fekete-fehér címszó alatt,hogy,aki csalt meg valakit,az csak gonosz és gerinctelen ember lehet az itt lévő válaszokból ez jön le..Ők nem ismernek olyat,hogy megbocsátás,megbeszélés...Ez amúgy engem is zavar kicsit,de nem foglalkozom vele.

Én is csaltam már meg,engem is csaltak már meg. Mindketten tudunk a félrelépésekről,de túlléptünk rajta,ugyanis a kapcsolatunk többet ért egy kósza esténél,annál,hogy gondolkodás nélkül véget vessünk neki...Lám,házasok vagyunk,babát várunk és szeretjük egymást,nem mélázunk azon,hogy mi volt x évvel ezelőtt...

Annak meg,aki azt írta,hogy hányan lesznek öngyilkosok emiatt...Hát nem tudom,de szerintem annak az embernek igen komoly problémái vannak,aki emiatt vetne véget az életének. Valószínűleg a kapcsolatot is érzelmi zsarolással tudta fenntartani addig..."ha elhagysz,megölöm magam..."Szerintem ez kevésbé megbocsájtható viselkedés,amúgy meg soha nem függtem úgy senkitől,hogy ha nem kellek neki így összetörjek...

te meg ezt nem érted. nem történhet meg olyan, hogy hűtlen leszek. mert ez egy döntés kérdése. én is látok egy csomó vonzó pasast az utcán, társaságban találkozom vele. De képes vagyok eldönteni, hogy csak azért sem kerülök még beszélgetés szintjén sem közelebb hozzá. Nem faggatom, nem évődök vele, nem kezdeményezek baráti társaságon kívül találkozót vele, stb. Ilyenkor mindig a férjemre gondolok, hogy mennyi mindent megtesz értem, hogy milyen gyönyörű pillanataink vannak és képes vagyok lezárni magamban a kísértést, elszigetelni. ennyi. Aztán hazamegyek és hálát adok az égnek, hogy a férjem ott van, mosolyog rám, hozzábújhatok és hogy nem tettem semmit a másik pasival. Ennyi. Nyilván akinek nem boldog a házassága, annak nehezebb ezt megállnia. De ez egy döntés kérdése. Olyan nincs, hogy véletlenül,akaratom ellenére kezdek vele évődni, vagy érdeklődök részletesen az élete és érzései iránt, és véletlenül az ágyában kötök ki.

Akik azt mondják itt, hogy ez elfogadhatatlan, azok hasonlóképp élik meg. Nem fog velük előfordulni, mert tudatosan úgy alakítják az életüket és kapcsolataikat, hogy ilyesmi ne fordulhasson elő (ha pl. egy kapcsolatnak annyi, akkor előbb kilépnek belőle és csak utána esnek neki az új embernek).

Ha meg te azért siránkozol, hogy miért itéljük el a hűtleneket, és miért vagyunk kategórikusak.. hát te nem ugyanúgy viselkedsz, amikor minket álszentnek és prűdnek titulálsz anélkül, hogy ismernél?

Amúgy meg... annyira hálistennek még nem erkölcstelen és értéktelen ez a világ, hogy az elfogadható legyen az értékrendek szerint, hogy becsapjuk, megrövidítjük, bántjuk azt, akit állítólag szeretünk!

Valóban hablatyolsz.Látszik,hogy szerelmes sem voltál soha.A hűség pedig valóban döntés kérdése és intelligenciáé.Az lenne szerinted a normális,hogy mindenki félredughat,aztán majd megbocsátjuk?Védekezésképp nem kerülünk senkihez igazán közel lelkileg,nehogy összetörjön?Szép élet,nem mondom,csak szart sem ér.Lehet álszentnek nevezni,aki képes uralkodni magán és nem csábul el,mert igenis tudhatom.Lehet vágyni valamire és lehet tisztességesen élni.Részemről a megcsalás kizárt.Mert egy dugásért nem dobok oda semmit,amiben jól érzem magam.Ha pedig a kapcsolat rossz,akkor már úgyis mindegy és nem a megcsalás miatt fognak szétmenni.

Aki pedig megcsal,azt nem tudom "fehérként" tekinteni,mert elárult.Egyén kérdése,hogy ki tudja ezt megbocsátani vagy ki nézi el például anyagi érdekből,mert a válással rosszul járna,de én nem tartozom közéjük.

Ezzel az erővel azt is elfogadhatom és tarthatom megbocsájthatónak, ha mások halálra vernek idős embereket, azért, hogy a pár ezer forintjukat elvegyék. Milyen álszent vagyok, amiért nem értem meg, hogy ők valójában csak megélheti bűnőzők!? Bár dolgozni nem mennek el (lehet, hogy akarnak de nem tudnak), de azt megfelelőnek találják, hogy így jussanak pénzhez, hiszen ők szegények nyomorgnak és nincs mit enniük.

ne haragudj, Kérdező (és te sem, aki a Kérdezővel egy állásponton vagy), de nem fogom ezt sem elfogadhatónak és követendőnek tartani! mindig van más megoldás! ezzel az erővel én akár este betörhetnék egy nálam gazdagabbhoz és megölhetném, mert nekem kell az lcd tévéje, hisz nekem az jár! mert milyen már, hogy ha neki van, akkor nekem nincs!

ugyanmár, gyerekek!