Önöknél* közös kassza van?

Én nem tudom elképzelni a külön kasszás dolgot. Miért jó az, ha még a gyerek ajándékára is úgy dobják össze a pénzt a házastársak mint a haverok? Nekem ez olyan furcsa.

Még nem vagyunk házasok a párommal, egyenlőre külön számlánk van, de teljesen közös kasszán vagyunk, teljesen változó, hogy ki fizet, mert minden pénzünk a másiké is.

Számunkra egyértelmű, hogy nem kell kuncsorogni a másiknál, ha tudom, hogy valamire szükség van és nálam van épp annyi, akkor én fizetek, ha a páromnál, akkor Ő.

De ha összeházasodunk, akkor Ő is úgy szeretné, ahogy én. Közös számlánk lesz, amiről bármelyikünk, bármikor le tud venni, meg lesz egy másik, ahova tesszük a félre tett pénzünket.

Engem az sem zavar, ha a párom belenyúl a tárcámba és Őt sem, ha én belenyúlok az övébe. Csak annyi számít, hogy szóljunk róla a másiknak. Ne a boltba jöjjön rá egyikünk se, hogy nincs nála egy forint sem.

Hogy tesztek félre egy közös célért? Mondjuk kitaláljátok, hogy saját házat akartok építeni. Akkor nem utaljátok egy számlára, hogy félre legyen téve? Vagy akkor is számolni fogjátok, hogy kinek hány százalékos részesedése van az új lakásban?

Nekem ez olyan furcsa.. mintha nem is házasság lenne, hanem üzleti vállalkozás.

Mikor összeköltöztünk albérletbe, akkor külön kasszán voltunk. Felesben bedobtuk a közösbe a rezsit, a havi kajára szánt összeget durván számolva, hogy extra kiadásokra is maradjon, a maradékból pedig mindenki azt csinált amit akart. azaz arra költötte. Szerencsére mindketten hasonlóan gondolkodunk anyagi téren, tehát mindketten spóroltunk is rendszeresen a saját kis maradék pénzünkből. Így mikor már eljutott a kapcsolatunk arra a szintre, hogy tudtuk, hogy a másik a tökéletes a számunkra, akkor vettünk közösen lakást, és onnan kezdve vége a külön kasszának.

Azóta mindkettőnk számlájáról utalunk rezsit, veszünk le pénzt a kiadásokra, és ha valamelyikőnknek valamire kell pénz, akkor vesz ki az itthoniból. Persze nem szó nélkül, meg szoktuk beszélni, de nem engedélyt kérünk a másiktól.

Úgy érzem a könnyebb összecsiszolódás érdekében hasznos volt eleinte a külön kassza.Viszont már így közös lakásnál, házasságban élve, nem tudnám elkébzelni, hogy külön kasszán legyünk.

Nálunk az én fizumból fizetjük a lakáshitelt és a rezsit, aztán pár nap múlva érkezik a párom fizuja, abból pedig élünk. Hazaadja a pénzt, belekerül a "köcsögbe" :D külön számlánk van, de szerintem mégis közös kassza.

Ami felmerül bennem kérdésként a felezősöknél, az az, hogy mi van akkor, ha az egyik fél pl. 70 ezerrel többet keres,mint a másik... akkor már nem igazságos az, hogy mindegyikük a kiadás felét állja, nem? A kisebb pénzűnek nyilván kevesebb marad költőpénznek, utána meg lehet, hogy kunyerálnia kell a másiktól.

Én egyedül nevelem a gyerekem, úgyhogy nincs kivel osztoznom. De egy meglepő történetet elmesélek: barátnőm és a férje három gyermeket nevelnek. Külön kasszán éltek, a mindennapokban egészen jól ellavíroztak. Amikor azonban gondba kerültek minden borult és majdnem válásig jutottak miatta. Egy negyedik teherbeesés után közösen egyetértve döntöttek az abortusz mellett. A papirokat el is intézték, de amikor azt a 30 ezres csekket be kellett volna fizetni egyikük sem volt hajlandó. A feleség szerintem joggal elvárhatta volna, hogy ha már testileg ő szenvedi végig az egészet (és persze lelkileg is őt viseli meg ez jobban), akkor a férje legalább fizessen. A férj pedig, mint egy kívülálló ragaszkodott a korábbi megállapodásukhoz, hogy az egészségügyi kiadásaikat mindenki magának állja. Csak persze itt nem egy torokcukorkáról volt szó...

Végül a feleség kifizette, de amikor hazament összepakolta a gyerekeket és elköltözött. Hónapokba tellt mire újra kibékültek...