Lelkileg-testileg tönkretesz az állástalanság. Ugye nem vagyok ezzel egyedül?
Olyan rossz, hogy míg a férjem dolgozik, én csak "ülök itthon".
Persze cserébe én végzek minden házimunkát, de akkor is egyre értéktelenebbnek érzem magam, sokszor rám tör a sírhatnék, hisz akarok dolgozni, de bárhová telefonálok, vagy küldök önéletrajzot, sehová sem kellek érettségivel, még gyárba sem vettek fel összeszerelőnek.
Ne írjátok, hogy végezzek el valamilyen iskolát, mert rettentően szeretném, de erre most nincs pénzünk, először munka kell, hogy tudjunk mit enni és gyereket vállalni, mert ez így nem élet.
Olyan egyedül érzem magam, pedig biztos más is így van ezzel, de mikor utazom a buszon, nem látni az emberek arcán, nekem pedig ott is sírhatnékom van, hogy lám, más jön haza munkából, én pedig "csak" bevásárolni voltam.
28 éves vagyok, olyan igazságtalan, hogy azok a fiatalok sem kapnak munkát, akiknek valóban szándéka, hogy dolgozzanak!
Vagy csak én vagyok ennyire elkeseredett?
járd végig a környéket, nézd meg a kirakatokat, hátha van felvétel.
ha van a környéken tesco, auchan, lidl, aldi vagy más nagyobb üzletlánc, akkor menj be, és kérdezd meg, hogy pénztárba, árufeltöltőnek jelentkezhetsz-e.
vigyél önéletrajzot, öltözz fel csinosan.
tele van a net álláshirdetéssel, ahova csak egy kicsit is megfelelsz, küldd el a CV-det.
próbálj meg mindent, időd van rá!
hajrá!
Sajnálom, hiszen az én munkahelyemen nem becsülik meg az állásukat sokan. Kiíratják magukat táppénzre, ill.ha benn vannak, úgy dolgoznak, hogy a másik biztos hozzáférjen a melójukhoz.... Sokan protekciósok és ráadásul lógnak amennyit nem szégyellnek :-((((
Engem anno tisztességes eljárás után vettek fel, azaz kipróbálták a tudásomat, amin azóta is csodálkozom, hiszen egyébként a protekcióskodás van.....
A válasz megírásának időpontja: ma 10:40
A hitel már sok évvel ezelőtt is egy ordas nagy baromság volt. Ez is ugyan arra vezethető vissza amit már írtam. A társadalom belehajszolja az embert abba hogy legyen gyereke, háza, kocsija. És az ember meg akar felelni ennek az elvárásnak, de mivel önerejéből nem tud, ezért felvesz hitelt és jól megszopj@. Itt is ez a helyzet. Ezért van ennyi depressziós ember ebben az országban, mert mindenki meg akar felelni mindennek, csak az ember rájön hogy nem tud. Ezért lesz depressziós.
10:13-as... : "Úgy veszem észre, főleg a nők a munkanélküliek...."
Én (30/N), pl szeretnék majd gyereket, ha egyszer sikerül lakást vennem, és párom is lesz. Na de hol van ez még?! Tehát a munkaadó szempontjából olyan vagyok, mint aki nem akar gyereket, mert rengeteg év, míg összegyűlik valami biztos alap.
Kb már én is ott tartok hogy valami "gyermektelenségi szerződést" is aláírnék...
Sajnos az a baj, hogy a legtöbb nő, ha bekerül egy megbízható munkahelyre, 4 hónap után bejelenti hogy terhes. Persze bizonyos szempontból őket is meg lehet érteni. Csak az a baj, hogy az ő hatásukra alakul ki a munkaadókban az a szemlélet, hogy 30 körüli nőket, akiknek nincs gyerekük, fel se vegyenek, mert úgyis biztos elmegy szülni... haha.
Nem is folytatom, értitek, gondolom...
A válasz írója 72%-ban hasznos válaszokat ad.
A válasz megírásának időpontja: ma 10:48
Ha nincs köze a társadalmi nyomásnak, akkor miért vágyik mindenki saját ingatlanra? Ha nem érdekelné az egyént hogy mit gondol a többség, akkor élete végéig el tudna éldegélni egy albérletben. De az albérlet már-már káromkodás és degradáló jelző, és csak az ér valamit, aki az élete végén fel tud mutatni egy házat. Pedig ez nem igaz.
"Abba nem is gondolsz bele,hogy ebbe a többség nem most hanem sok évvel ezelőtt ugrott bele?Magyarázd már el nekem,hogy te fel lennél készülve arra,hogy 45.000 a törlesztő amikor felveszed,és pár év múlva 204.000??????"
Azért nem gondolok ebbe bele, mert én a 45.000-es hitelt sem vettem volna fel.Sőt, még olyat sem, amit csak 5.000.-el kéne törleszteni.Soha nem tudhatjuk, hogy 1, 2 ,5, 10 év múlva mi lesz velünk, akkor hogyan is mernék bevállalni akármilyen hitelt???Sehogy.A múltkor az egyik hivatalban mondta az ügyintéző, hogy biztosan nincs is olyan ember, akinek valamilyen hitele ne lenne.Hát pedig nekünk nincsen semmilyen.
34/N
10:21-es, "Nekem sajnos csak 8 általánosom, és egy okj-s van, mégis mindig is volt állásom."
Látod, te vagy az élő példa, hogy nem az egyetem számít!
Kevesebb sulival, aki értelmes és megbízható ember, sokkal könnyebben talál állást manapság, mert vele szemben kevesebb az előítélet.
Bizonyos szempontból igaz az is, hogy az ember adja el magát. Igen.
Csak 1-2 évig, ha az ember hiába keres, akkor nehéz az állásinterjún a magabiztos határozott személyiséget adni, mégha valaki az is.
Engem a legtöbb helyre behívnak, mert tényleg oda jelentkezek, ami tetszik és amit el tudnék végezni. De ha sokkörös interjú van, abba én is belefáradok, mert sajnos lelkileg már tök gyenge vagyok, ezt be kell vallanom. :(
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2025, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!