Én vagyok önző?! Anyukám tönkreteszi az álmaimat.
Ez egy hosszú történet lesz... 24 éves lány vagyok az esküvőmre készülődök, de lehet még meg is gondolom magam... Nincs túl jó anyagi helyzetünk, sem nekem és a páromnak, sem a szüleimnek. Anno, mikor bejelentettük, hogy szeretnénk összeházasodni, anyuék vettek egy lakást svájci frank alapú törlesztőrészletre a saját nevükre. Azt mesélték be, hogy a miénk lesz, a törlesztőrészletet állják, csak a fenntartási költségeket kell állnunk, így úgy éreztem valamilyen formában biztosítva van a jövőnk (anno figyelmeztettem őket, hogy egyedül ilyen lakást mi nem tudunk fenntartani). Sajnos a törlesztőrészlet azóta a duplájára emelkedett, amit súlyosbít édesanyám folyamatosan durvuló alkoholizmusa.
Én főiskolába jártam vidéken így ideiglenesen albérlők laktak a lakásban, az albérleti díjat sokszor sajnos ki sem fizették, több hónap ingyenélés után is csak nagy nehezen tudtuk kirakni az utcára...
Most viszont közeledik az esküvő tervezett időpontja, és szeretném elkezdeni közös életünket párommal. Anyu azonban kijelentette: majdnem 100 rugót ki kell fizetnünk a lakásra havonta, ha mindenképp be akarunk költözni. Így is sok pénzükbe volt az én iskolám és vagy meg tudjuk fizetni, vagy ne is álmodjunk az egészről (ezt több lépcsőfok megelőzte: ingyen - havi 35 - havi 60, ez már az, amennyit a jelenlegi albérlő is kifizet, nekünk ennél jóval többet kell...), ő több pénzt nem hajlandó áldozni ránk.
Én nem mondtam határozott nemet, megértem, hogy ezt a pénzt már nehéz, sőt idegileg is megterhelő előteremteni... de megmondtam, hogy nem tudom garantálni, hogy mindig minden körülmények között meglesz ez a mennyiség. erre teljesen kifordult magából, még fenyegetőzött is...
Kérdésem, hogy önző vagyok? Valóban támogattak az iskolában, de zömiben diákhitelből tartottam fenn magam, amit szintén fizetnem kell most, hogy befejeztem az iskolát. A támogatásuk 90%-a visszavándorolt a zsebükbe (kell vacsorára címszó alatt - ami zömiben az asztalon felkínált alkoholválasztékból állt), és később, amikor dolgozni kezdtem az iskola mellett, akkor is többet fizettem haza, mint amennyit egy különálló életre félretehettem volna.
Igazságtalannak tartom, hogy az "ajándékunkért" hirtelen fizetnünk kell, és hogy mindezt lelkileg rám terheli, valamint hogy szó nélkül hónapokig hagyott totálisan idegeneket élni a lakásban, és most a saját lányát meg inkább be sem engedi, minthogy ezt kockáztassa (nem azt mondtam, h semmit nem fizetnénk, csak h nem biztos, h az egészet ki tudjuk fizetni)
félek odaköltözni, mert attól tartok, hogy a nagy nehezen előteremtett szükséges összeg anyu kívánsága révén egyszercsak megint emelkedik... Akkor hova költözzek a férjemmel? idehaza? ilyen állapotba rángassam bele a szerelmem? párom szüleihez? valahogy nem bírnám, tudván én mit élek át itthon...
félreértés ne essék, két állásom is van, szóval folyamatosan dolgozok és páromnak is van állása, de mindez kevés ahhoz, hogy határozottan fenntartsuk a lakást.
6 éve vagyok együtt párommal, és vártam így is eleget. Az esküvő költségeit részben a szüleink állnák, az én szüleim ebből is ki szeretnének hátrálni, mondván a mi személyes döntésünk volt, nekik ehhez semmi közük. De azért azzal szeret dicsekedni, hogy az ő esküvőjükbe anno egy fillérrel nem kellett beszállni, mindent a szülők álltak.
önző volnék?! annyira gonosznak találom, hogy amit anno nekik megteremtettek az ő szüleik, azt természetesnek látják, de maguktól viszont nem várnak ugyanilyen áldozatot a saját gyerekük felé. nagyon sokat küzdöttem azért, hogy most esküvőnk lehessen és ráadásul anyu végig áltatott, hogy segít, már le lett foglalva a helyszín, az időpont.
Úgy érzem megérdemlem, hogy jobb életem legyen (bántalmazott gyerek vagyok, az eddigi életem katasztrófa).
Mi a véleményetek, tanácsotok?
válasza:
válasza:ma 02:03
nahát..milyen gyorsan lepontoztatok..Talán nem tetszik,hogy nem álltam melléd??
Ha valaki más véleményen van mint te akkor már le kell pontozni..szánalmas..
02:03-as néhány kiegészítést írok.
A havi támogatásuk néhány ezer forintnál megakadt... mondhatnám, hogy ezzel tán csak annyit kompenzáltak, hogy soha nem töltötték ki a lakhatási támogatásomhoz szükséges papírokat, mert szégyellték, h ők valójában NAGYON SOKAT keresnek, és rögtön lerí az emberek szemében, hogy ha egy ilyen diák ilyen körülmények között él, akkor hhogy nincs pénze az iskolához fenntartani magát...
Minden hónapban visszakérték a pénz 90%-át (innen, hogy csak pár ezer forint maradt támogatásra). Amikor diákmunkát dolgoztam, nagyon sokszor önként odaadtam szinte a teljes bérem, h segítsek a törlesztésben, nem volt rá példa, hogy ölbetett kézzel vártam.
Akkor, mikor megvették a lakást, mondtam, h ezt fenntartani nem tudom (és mellesleg szörnyen kicsi, így hosszú időt nem tudok tölteni benne, gyereket ott felnevelni nem ilyen körülmények között szeretnék). A lakást így is úgy is megvették volna, mivel volt egy vidéki ingatlan, aminek eladása után nem szerettek volna adót fizetni, így vettek egy másikat.
Esküvőt kicsit szeretnék, de én még mindig meg szeretném tartani a "kapcsolatot" szüleimmel, és közölték, hogy a széles rokonságnak ott a helye, őket nem érdekli. Párommal tettünk félre pénzt az esküvőre, de sajnos így is kevés, nem várom, hogy az egészet ők állják, de annyira szívbemarkoló, mikor anyukám látja az arcomon a szenvedést, hogy itt számolok, ott számolok, honnan vehetnék, hova tehetnék, hogy mindenki a végén boldog legyen - és erre ő elkezd dicsekedni (gonoszkodik, nem, nem tévedek), hogy neki minden adott volt a boldog élethez.
Ő nem vesz el sehonnan. Ő nem mond le semmiről, de elvárja, hogy kiszolgálják. Kisgyerekként én voltam a legkevesebb költséget igénylő gyerek. soha nem kaptam zsebpénzt, soha nem voltam moziban, barátokkal, nem voltak igényeim, nem kellett szépségápolási szer SEMMI, nem voltam beteg, hogy gyógyszerekre kelljen költeni, alig ettem, soha nem iszom. a diszkót, a bulit még csak hírből sem ismertem, a szalagavatóm napján voltam először (itt sem költöttem).
A ruháim közül néhányat megtartottam, azokat hordtam egész gyerekkoromban, nem kellett újat venni.
A diákhitelt is rám erőltették, már most nekem is van adósságom... A lakás hiteleit ilyen fizetések mellett még mindig kényelmesen tudnák fizetni, ha nem innák el azt a pénzt. Van apu révén céges autónk, ők beruháztak még egyre, hogy a szomszédnak dicsekedjenek... ez szintén svájci frank alapú. Nemcsak a lakást örökölném meg, hanem a több, mint 20 milliós adósságot, amit továbbra sem fogok tudni fizetni, tehát valószínűleg az egész pénzkidobás lesz. Persze, tényleg igazad van, tényleg önzőség, bár nem tudom, hogyan lehetne még rosszabb a helyzet...
Kedves 02:03!
Egyáltalán nem pontoztam le senkit, téged sem, és kérem, hogy a többiek sem tegyék, mindenben van igazság. A véleményeteket kérdeztem, meg is hallgatom, azért tettem fel a kérdést pont, hogy lássam, másnak kívülről nézve mi a benyomása erről az egészről.
válasza:Fáradt vagyok gyors leszek :)
1. Ne várd el hogy a szüleid fizessenek a lagziba, meglehet azt oldani anélkül is csak akarni kell.
2. Csak akkor költözzetek be a lakásba és fizessétek a törlesztőt, ha a nevedre íratják a lakást (különben a szüleid lakását fogjátok fizetni hónapról hónapra, és alkoholista család lévén meglepődnék ha nem raknának ki titeket, csak úgy...)
3. Ha nem íratják a nevedre akkor menjetek el albérletbe (aminek nem 100 a törlesztője hanem 30-40 a havidíja, attól függ hova költöztök) és ajánljátok fel a szüleiteknek, hogy adják el a lakást ha nem bírják fizetni
4. Állj a saját lábadra :) nem vagy önző, csak úgy érzem hajlamos vagy sajnálni magad. Néha kell ez is, én megértem, de sajnos ez nem visz téged előre...
Sok boldogságot!
válasza:Nem tudok értelmes választ adni, a szüleid viselkedése undorító, attól még, hogy felnőtt vagy, ugyanúgy a lányuk vagy, segíthetnének. Én megértem a pénztelenséget, de akkor is. Mi most, anyukámmal elköltöztünk apámtól (szintén alkoholprobléma) és anyukám oldaláról már 2éve számíthatunk támogatásra, a családtól. Pedig nekik sincs túl sok. Mindegy, mindenkinél már a normális. Nem is ezért akartam írni, csak
A válasz írója 85%-ban hasznos válaszokat ad.
A válasz megírásának időpontja: ma 02:03 válasza eléggé szúrta a szememet. Ne haragudj, én megértem hogy neked szar életed van, meg hajajaj, merthogy nem tudtál egyetemre menni. Én nem tervezem hogy támogatást kérjek a szüleimtől, ha egyetemre megyek, kétlem hogy azt a pénzt ne lehetne előteremteni diákmunkával. Szóval nem hinném hogy te annyira egyetemre akartál volna menni. Ha azt akartad volna, akkor megteremted a pénzt. Sőt, akár most is elmehetnél.
Annyira nem bírom ezt a szar-életem-van-sajnáltatom-magam dolgot.
válasza:En ezt nagyon rossz dolognak tartom - marmint a helyzeted sok szempontbol borzaszto.
Nem tudom, hogy a szuleid ilyen szamitoak vagy fel sem ismerik, hogy mit csinalnak. Ha ti bekoltoztok a lakasba, ami nem is a ti neveteken van es meg a szuleidnek is fizetsz ezert, az lehet, hogy nagyon rossz kovetkezmenyekkel fog jarni. Tehat magyarul az o lakasukat te torleszted. Nem semmi szulok. Es mi van, ha tenyleg majd tobb penzt kernek a lakhatasotok cimen, amit majd italra koltenek? Fejostehennek neznek! Amit a szuleid csinalnak az nem segitseg, hanem lenyulas.
En a helyedben ettol meg az eskuvot megtartanam (lehet azon varialni, hogy hany fo legyen meg milyen legyen az ar miatt), de a lenyeg, hogy ne rontsak el a szuleid azt, hogy ti meg akartok hazasodni. Ne hagyd, hogy meggatoljanak ebben, viszont valahogy biztositanod kell, hogy a beigert osszeggel tamogatnak. Mondd meg nekik, hogyha nem akarjak betartani a szavukat, akkor meg most, idoben kozoljek, ne pedig akkor, mikor az eskuvoi koltsegeket ki kellene fizetni.
Ezt nem rosszbol irom, de mivel itt tobb dolog is belejatszik ebbe, en a helyetekben messzire koltoznek a szuleidtol, ugyanis becsaphatnak, kihasznalhatnak, az alkoholbol lehet meg tobb problema es ennyi nehezseg utan egy ifju parnak ez nem hianyzik. Nem kell oket cserben hagyni. Ha kell segitseg nekik, lehet segiteni, de ehhez nem kell a kozelukben maradni, mert tonkre tehetnek titeket (az irasodbol ugy latszik, hogy ok nem nagyon veszik eszre, hogy mi is zajlik korulottuk, talan az ital miatt). En csak a sajat velemenyemet tudom irni ennyi alapjan...biztos, hogy nem koltoznek a ferjemmel ilyen korulmenyek koze. Sem a lakasba, sem a szuleidhez. A lakast esszerubb lenne eladni es azzal a lenyulasos problema meg a fenntartasi gond is megoldodna, mert ezek szerint a torleszto megduplazodasaval rengeteget vesztetek rajta.
válasza:"Apukám rokonságát viszont kötelező meghívni, durván 30fő, párom rokonsága is kb 40fő (szintén a kötelező jelleg)."
Ezt ugye te sem gondolod komolyan? Nincs olyan, hogy kotelezo. Nekem is volt eskuvom, tudom, hogy ez nem ilyen alapon zajlik. Eros befolyasoltsag alatt allsz. Ugyan ki mondja, hogy kotelezo? Ha pedig nem veszed igenybe a szuleid lagzis tamogatasat, akkor azt hivsz, akit te, a menyasszony akar es amennyi fot birtok kerettel.
Csak egy dolgot mondok. Ne koltozzetek abba a lakasba, ha nem iratjak a nevedre, mert lehet, hogy nem most egybol, de evek multan is nagyon meguthetitek a bokatokat azzal, hogy mas lakasat torlesztitek. Es 2:13-nak mondanam, hogy nem az a gond, hogy ok fizetik a torlesztot, hanem az, hogy nem a nevukon lenne a lakas es a megbizhatatlan, alkoholista szulokkel nem lehet tudni, hogyha nem az o nevukon van, mikor teszik oket ki, hogy zsaroljak oket meg. Tehat fizesse a torlesztot, ha az ove a lakas, de abszolut nem az ove...
válasza:Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!