Együtt élünk, mégsem találkozunk?

A probléma az, hogy együtt élünk a pasimmal immár 3 éve.

Ő 1,5éve dolgozik mert előtte mindketten suliba jártunk még.

Mióta elkezdett melózni egy ismerősénél, azóta semmit sem találkozunk. Elmegy reggel 7-8 körül és csak késő este jön haza.teljesen kihasználják ott szerintem ha ismerősei ha nem. sokszor van hogy 11-éjfélig is ott van , mert nem mer szólni nekik, hogy nem így megy ez... és persze ő nem kap ezért több pénzt.

van hogy meséli hogy ott is elalszik munka közben (ami nem olyan jó dolog mivel baj is lehet belőle).

sosem ér haza 9nél előbb..aztán egyből beül a gép elé, nézi a kocsikat, alkatrészeket stb. aztán nagy nehezen elmegy fürödni és alszik. ennyiből áll minden nap..olyan hogy szabad nap? áh nem létezik nála. mostanában orvoshoz kell járnia és eljön ugye arra az 1-2 órára..és azokon a napokon még tovább bent marad.

megcsalni biztos hogy nem csal meg, mivel tudom hogy ott van melózni meg gondolom nem nyakig olajosan megy csajozni stb..amúgy az is probléma, hogy 3 év alatt 2*voltunk együtt valami programon.

sose megyünk sehova. engem ez nagyon bánt. persze én még jobban ki vagyok akadva, mivel jelenleg nincs állásom így járok egy esti képzésre, de az időm nagy részét itthon töltöm a 4 fal között. barátaim sincsenek, mert a régi barátok is lemaradtak már..mindenkinek családja van új társaság elköltöztek stb.

én kezdek belebolondulni abba, hogy egyedül vagyok teljesen, ha bajom van senkivel sem tudok beszélni róla.

már mondtam neki ha nem változtat ezen akkor elhagyom, csak tudja hogy nem tudom mivel nincs pénzem albérletre, de még munkám sincs..rokonok sincsenek akikhez mehetnék.

Ti mit tennétek?

én kezdem úgy érezni hogy bekattanok lassan ebbe a bezártságba.