Most mitcsináljak? Nagyon kétségbe vagyok esve.

utolsó vagyok

kijavítom utolsó előttinek írtam

A válasz írója 70%-ban hasznos válaszokat ad.

A válasz megírásának időpontja: ma 14:19

neki

Milyen érdekes válaszok jöttek..

"dobni pasast,de megtartani a babát"

Leszögezem,hogy nem vagyok híve az abortusznak,de vannak helyzetek amikor ez a legjobb megoldás..

A férjed reakciója meglepő,hiszen ha 3 évig akart babát,most miért nem?Azt hogy ő nem állt készen még,az hülye kifogás..A legtöbb férfi pontosan így érzi,de nem mondják ki,mert várnak,és rábízzák magukat a jövőre.Persze amikor a karjukban tartják a kislányukat/kisfiúkat el se hiszik,hogy féltek a változástól..

Az én férjem is félt a babától..9 hónapig csak a nagy hasamat látta,de nem volt képes úgy gondolkodni a babáról mint én..Ő nem kötődött hozzá.De amikor a kezében tartotta a fiát,látni lehetett a büszkeséget,szeretetet a szemében..Ma ő a legjobb apuka..Avval nincs is gond hogy a férjed beijedt,inkább az a gond,hogy nem is akarja megadni az esélyt a változásra..ha valaki ennyire erőszakoskodik,hogy ne legyen baba,annál nem az a gond,hogy beijedt..Ő más van a háttérben.(ennek okát nem árt megtudnod,hogy legalább megértsd a viselkedését)

Írtad,hogy egyedül képtelen lennél felnevelni a babát..

Írtam,hogy nem vagyok abortusz párti,de én bizony nem szülnék egy olyan világba ahol nem tudnám biztosítani a legszükségesebbeket a születendő gyermekemnek.Nem szülnék egy olyan férfinak aki talán soha nem lesz kíváncsi a gyerekére..(elég csak itt olvasni a sok elkeseredett tinédzsert akik nem ismerik apjukat/anyjukat,mert nem fogadták el őket,és tinként saját magukat hibáztatják) Én ezt a sorsot nem kívánnám a gyerekemnek..Ha a minden napi megélhetés gondot okozna,akkor nem vennék még egy terhet a nyakamba,és akárki akármit mond a gyerek nevelés bizony sokszor teher főleg ha semmi segítség,támogatás nincs..Arról nem is beszélve,hogy te mint anyuka egy életen át szomorú leszel (amit a gyerek is észre fog venni egészen kicsinek is) hiszen ahányszor ránézel a gyereked arcára az elhagyott férj fog eszedbe jutni..

Én azt szoktam mondani,hogy a gyerekhez 2 ember kell.Nem csak a nemzésnél hanem a felnevelésében is.Vagy mindketten akarjátok,vagy egyikőtök sem..

De a te döntésed lesz..Érdemes lesz jól végig gondolni,hogy milyen lesz a jövőd..Gondolom te sem akarsz olyan életet amiben az apukával marakodsz mert nem hajlandó fizetni,amikor napi megélhetési gondjaid lesznek...

Ha mégsem térne észhez akkor ne csodálkozz ha egyszer évek múlva a fiad/lányod egy vita alkalmával a fejedhez vágja

"NEM ÉN AKARTAM A VILÁGRA JÖNNI" (ezt is milyen sokszor olvasom itt)

Nem kell mindenféle elméletet felállítani. A férjeddel kapcsolatban egyvalaki expert, ő, saját maga. Meg kell kérdezni. Valamitől beparázott, pánikol, hülyeségeket beszél. Talán fejből ő maga sem tudja, hogy miért, de tudat alatt egészen biztosan tudja. Akkor nehezebb tőle választ kapni, nem árt hozzá egy kis segítség. Sajnos ehhez szakértelem kellene, magyarul pszichológus. Csak elég nagy az esély arra, hogy erre azt a választ adja valaki: "Nem vagyok én őrült, csak nem akarok gyereket." Ami annyiban igaz is, hogy nem őrült az, aki nem akar gyereket. Sőt, egy csomó jó érv van a mellett, hogy ne akarjunk gyereket. (Legtöbbször nem valódi érvek, mert azok a háttérben maradnak. Ezek inkább praktikus kifogások.) Ami miatt én gyanakvó lettem, az a "kiborult, követeli stb." rész. Ez nekem azt mondja, hogy itt nincs minden rendben. Sajnos ez ellen csak Ő tehet, Te vajmi keveset, mert a probléma nála van, nem nálad. Akár félreértetted korábban, akár nem. Ha azzal fenyeget, hogy elhagy, akkor komoly a baj. Sajnálom.

Mit tegyél? Azt én nem tudhatom. Én talán megtartanám, akkor is, ha most úgy látszik, hogy egyedül nem tudnám felnevelni. Megpróbálnám, talán nem is kell egyedül...

Szia!

Persze, a férfiak olyan könnyen vagdalóznak ezzel! Fogalmuk sincs a testi és lelki sérülésekről! Az Én párom is mondott ilyet. Akkor már tudtuk, hogy terhes vagyok, nagyon összevesztünk valamin! Azt mondta, hogy ha szétmegyünk, Ő azt akarja, hogy vetessem el a babát! Mondtam neki, hogy erről szó sem lehet, Én megtartom, és felnevelem akár nélküle is! Mondanom sem kell, hogy azóta eltelt két év, együtt vagyunk, és az életénél is jobban imádja a kislányát! Lehet, hogy tényleg baparázott.. beszélj Vele! Ha hasztalan, egyedül is megtartanám a babát, mert érdekes dolog, de valahogy még azoknál a házaknál is jut pénz a fontos dolgokra a babának, ahol egyébként szegénység van. Nem tudom hogy van ez, de így van! Hidd el! Ja, és egyedülálló szülőként jogosult vagy bizonyos juttatásokra is + családi!

Szóval, Én nem vetetném el!

Remélem jól döntesz!

Üdv