Meddig van értelme küzdeni egy kapcsolatért, ha közös gyereketek is van?
6 éve vagyunk együtt, 2 éves a gyermekünk. Én vagyok az,aki már nem bírom ezt a kapcsolatot. Nincs harmadik,nem is akarok mást, egyszerűen csak nem akarok boldogtalan lenni. Tudom,másoknak is van gondja,senkinek se könnyű. Én már csak azért vagyok ebben a kapcsolatban,mert a párom szereti a gyermekünket, kell az apa. De milyen áron? Sokat veszekszünk,a szex borzasztó, én már régóta nem kívánom. Sokszor megbánt,aztán igyekszik jól viselkedni,stb..Rengeteget beszélgetünk, megbocsátok...bla bla, és kezdődik minden előröl.
Én nem vagyok szerelmes,és nem kívánom őt, próbáltunk sok mindent, nem vált be.
válasza:Akkor miért kínzod Magad, a párod és a gyermeket e kapcsolatban?
Lehet, h. mindhármatoknak jobb, ha békésen szakítotok, és mindketten (mármint a felnöttek) új párt kerestek. Attól a jelenlegi párod még az apja marad, megállapodhattok roppant rugalmas láthatásban/a gyerköc elvitelében, nevelésében, stb.
Mindenesetre jól gondold át, beszélj szakemberrel (családterapeuta), és csak aztán döntsetek, ha lehet, együtt!!
válasza:Eddig és nem tovább!
Eleve...a szex borzalmas,ergo mint nő megalázó helyzetbe kerülsz
Sok a vita...gondolom a gyerek észrevette) már..nos ez senkinek nem jó, és maradandó sérüléseket okozhat lelkileg.
Van hová menned? Lesz pénzed nevelni a manócskát?
Ha igen, akkor lépj! Ne hagyd magadat se ebben a helyzetben, de pláne ne a kicsit, akinek boldog, kiegyensúlyozott anyuka kell!
És nem a levegőbe beszélek!
Én 7év után hagytam ott, két gyerekkel, 1 és 2 évesek voltak. Más volt az ok...de megy!
Higyj benne, és lépj!
válasza:Én azt mondom, fiatal felnőttként, és egy problémás családban nevelkedett gyermekként (tehát nem légből kapva beszélek), hogy minél többet vársz, annál rosszabb lesz neked is, és a gyermeknek is.
Nézd... Nagyon nehéz, de az embernek be kell látni, hogy tévedhet. Lehet, hogy az elején úgy éreztétek együtt tudtok élni, és nagy volt a szerelem, aztán felszínre törtek dolgok, amiből kiderült nem tudtok tovább együtt maradni. Sokan fogják biztosan majd azt mondani, hogy megfutamodsz a problémák elől, de mint írtad sokat beszélgettek, és mégsem működik. El kell fogadni, sajnos van ilyen. Nehéz lehet feladni egy házasságot (én csak együtt éltem a párommal, gyermek nélkül), főleg ha a pici is ott van. DE! Ha csak az lebeg a szemed előtt, hogy a gyerek boldogsága a fontos, és kell az apa, ki kell, hogy ábrándítsalak. Ha most nem jó, ezredik beszélgetés után sem, akkor nagyon kevés az esélye, hogy később jobb lesz. Szinte semmi. Addig érdemes különválnotok, amíg békességben, barátságban meg tudjátok beszélni, és el tudjátok fogadni, hogy egy párként nektek nem megy tovább. Nagy valószínűséggel később barátok, "társak" lehettek, akik problémamentesen, nyugodtan tudják nevelni a közös gyermeküket. Mert a gyerek így, vagy úgy, de kötelék, és örökre összeköt titeket.
A gyermek oldalát nézve pedig, saját tapasztalatból azt tudom mondani, hogy sokkal jobb, egy külön élő apával és anyával felnőni, ha azok barátsággal tudnak elválni egymástól, mintha állandó feszültség és stressz mellett nevelkedne úgy, hogy ott van anyu, és apu is.
Persze, ha végülis válásra kerül a sor, lehet csúnyán szétválni is, de én ezt már nem várnám meg a helyetekben...
22/L
válasza:Köszönöm, hogy írtatok.
Fogalmam sincs, mit tegyek. Olyan sokszor próbáltuk már rendbe tenni a dolgokat. Vannak persze jó napjaink is, de a szívem azt mondja, jobb lenne külön. Csakhogy ezt a párom nem érti meg, tudom,hogy nem hagyná, hogy elmenjünk. Én pedig a fiam nélkül nem megyek,az biztos. A párom jó apa,és a kisfiunk is szereti, ez nagyon fontos nekem. Az én szüleim is elváltak,amikor 8 éves voltam, tudom milyen elvált szülők gyerekének lenni. Szerettem volna, ha megkímélhetem ettől a fiamat.
Mindenesetre köszönöm, hogy elmondtátok a véleményeteket.
válasza:Pontosan HOGYAN próbáltátok azt a "sok mindent"?
Voltatok-e közösen párterápián? Ki kezdeményezte? Melyikőtök mit akar, mit szeretne elérni, mivel lenne elégedett?
Amit írtál, abból úgy tűnik, hogy TE vagy boldogtalan. Lehet ennek egy megoldása az, ha elváltok. Ettől boldogabb lennél? Vagy abban reménykedsz, hogy a következő partnered jobban kitölti azokat az űröket, amiket magadnak nem sikerül kitölteni? Mert ha az utóbbi, akkor egyszerűen felesleges elválni. Aki egész személyiség, az nem mástól várja a boldogságát. A válás akkor lehet megoldás, ha konkrét oka van, és a másik fél nem hajlandó ezen változtatni, vagyis sehogy nem juttok közös nevezőre.
Azt írod megbánt. Hogyan??? Csúnyákat mond? Ordibál veled? Tudsz róla, hogy ilyenkor nem kötelező megsértődni és nem kötelező rosszul érezni magad? Ha mégis így teszel, az a TE döntésed. Az nem elegendő ok, hogy sokan tesznek így. Ez csak indok, kifogás. Valóban sokan tesznek így, de nem mindenki, tehát máris van egy alternatív út, amin elindulhatsz, ha akarsz. Akár meg is kérdezheted legközelebb: "Most miért kiabálsz?" "Ezt miért mondtad?" "Pontosan mit szeretnél?" "Valami bánt Téged, azért vagy ilyen?" -ezek mind jó kérdések. Ám ez nem csupán technika, szóhasználat stb. Akkor tudsz ilyet kérdezni, ha tényleg érdekel. Ha nem érdekel, már belefáradtál, régen feladtad, akkor nem működik.
Egy párkapcsolat megromlása folyamat, és nincs olyan eset, hogy csak az egyik fél lenne felelős érte. Ez kizárt. Közös a produkció, közös a felelősség is. A párkapcsolatba energiát kell ölni. Itt most nem a gyerek pelenkázására gondolok, vagy a mosogatásra. Arra gondolok, hogy akarni kell megérteni a másikat. A szerelem nem csupán vak, de önző is. ÉN ezt akarom, AZT várom el tőled, ILYENnek akarlak, TEDD MEG nekem ezt stb. A szeretet az, amikor érdekel a másik, nem bántom amikor pedig tehetném, sőt azt akarom, hogy érezze magát jól. Amikor legalább olyan fontos nekem, hogy Ő olyan jól legyen, mint ÉN, akkor van igazi párkapcsolat. Akkor van MI. Miközben mindketten megmaradunk egyénnek is.
Ezek triviális kijelentések, mégis azt látom a mindennapokban nem működnek simán. Ezért tenni kell. EZ a kapcsolatba fektetett energia.
Utolsónak:
1.Még nem voltunk párterápián, de csak azért, mert a párom szerint baromság, és nem hajlandó eljönni.
2. Mivel bánt meg? Szinte naponta, beleszól a dolgaimba, minden csak úgy jó,ahogy ő gondolja. Apróságok, eleinte nem zavart. Nagyon türelmes vagyok. De van egy határ.
Apróságokból balhét csinál, aztán nem győz bocsánatot kérni, stb. Én hülye megbocsátok, újra és újra.
3. Tudom,hogy két emberen múlik a kapcsolat. Nem mondom, hogy én nem követtem el hibákat, naná hogy igen.
4. Nem tudom,hogy boldogabb lennék-e ha elválnánk, de az biztos,hogy nyugodtabb. És nem kell más, nem akarok másik pasit, elegem van belőlük. Ja most jön az a szöveg,hogy ja persze majd meggondolom.. Talán, de nem érdekel a dolog. Csak az, hogy rendesen felneveljem a fiamat.
Mindketten igyekszünk, sokat változtunk, ő azt mondja, jobb ember lett mellettem. Nekem viszont nem tetszik az,amivé én váltam mellette.
Szeretnék elmenni egy párterápiára, de mit javasolsz, ha ő elutasítja??
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!