Akinek van hugija vagy öcsije, mesélnétek erről?

mindennapokba*

Elnézést kérek!

Amikor a húgom született, hároméves voltam. Nem emlékszem a dologra, csak egy családi monda van erről, hogy amikor hazahozták, szertartásosan kimásztam a rácsos ágyból (lereszthető oldalú, egész addig abban aludtam), és mondtam, hogy most már neki van rá szüksége, ezért átengedem neki.

Az öcsém születésekor már hétéves voltam, ez vicces volt, mert amikor anya elmondta, akkor rohantam apához, hogy elújságoljam és eléggé letört, hogy ő már tudta :(

Az én szüleim minimum három gyereket akartak, de inkább többet, nem beszélték meg velem előre, hogy akarok-e tesót. De erről nem is tud egy kisgyerek dönteni.

Különben a testvér a legjobb dolog a világon. Persze sokszor öltük egymást, meg a húgommal tinikoromban utáltuk egymást és nem is beszéltünk, de mára már ez teljesen megváltozott :)

22L

6 éves voltam mikor az öcsém született, már nem nagyon emlékszem, hogy hogyan mondták el vagy hasonlók, nem igazán voltam izgatott, nem különösebben vártam szerintem, teljesen jól megvolt egyedül, inkább a felnőttek társaságát kerestem már kisgyerekként is, gyerek pajtásokat nem igazán, arra viszont emlékszem, amikor megszületett és a nővér megmutatta apumnak meg nekem az üveg mögött :), féltékenykednem nem kellett, a család egy részének én voltam a kedvence (pl. dédimamám aki már meghalt sajnos), jelen pillanatban kamasz korát éli, gyerekként is nagyon rossz volt, mindig mindenemet tönkretette, megette stb... idegesítő volt, azóta eltelt némi idő, buliba vagy hasonló helyeken normális, beszélünk, meg hasonlók, meg csajok szempontjából is adok neki néha tanácsot, de itthon nem különösebben 'aktív' a viszonyunk, nem szoros, általában jól beszól valamiért, vagy csak közli, hogy hagyjam békén, és a cuccaimat még mindig megeszi, anyámék meg még mindig csak legyintenek rá.

N

Egyébként örülök, hogy van testvérem, de hát nem éppen rózsás a viszonyunk, lényegében.

N

Én is egész kiskoromtól kezdve mindig mondogattam a szüleimnek, hogy nekem kistesó kell! :) (2 nővérem volt, én voltam a legkisebb)

10 éves voltam, amikor a húgom megszületett, nem tervezett gyerek volt, de a szüleim egy pillanatig sem gondolkodtak, megtartsák-e vagy sem. Én is nagyon örültem, sokat babáztam vele :) Most a kishugi hamarosan 19 éves :)

Kicsi voltam amikor született így nem emlékszem csak arra,hogy van és sírok, hogy minek van :D

Meg is mondtam anyuéknak,hogy ha lesz még egy én elköltözök. A mai napig fenntartom, ha ide születne egy kisgyerek én soha többé nem tenném be a lábam a házba, pedig már felnőtt vagyok. Amikor testvérem megszületett azt hittem árva vagyok, mert anyának 8 napig bent kellett maradnia a kórházban én pedig beteg voltam nem látogathattam meg. Ez úgy valahogy megmaradt bennem, mert bár ugyan mára felnőtt ember vagyok, de soha nem akarok gyereket, ha véletlenül mégis úgy alakulna, hogy igen, akkor 1-nél többet soha. Én jóban vagyok a testvéremmel, de kiskorunkban ki nem álltuk egymást, és mamám a testvérével beszélőviszonyban sincs.

Nekem van egy hugom 2 év 2 hónap és 1 hét van köztünk.

NEm emlékszem arra, hogy milyen volt mikor megtudtam, hogy jön csak arra mikor haza hozták és apum rámszólt, hogy öleljem meg a tesómat vagy adjak neki puszit. Gyerekként minden hülyeségből kivettük a részünket és sokszor elvertem a tesómat :D.

Aztán kamaszkorunkban legjobb barátnők voltunk. 2007ben a szüleink elválltak és én külföldre költöztem 2 évre. Amíg kinnt voltam mindent meadtam a tesómnak meg az anyukámnak, amit csak tudtam megvettem nekik, hogy seígtem őket. Aztán úgy hozta a sors, hogy haza költöztem. Kezdetben nem volt se munka sem pénzem és mikor költsön kértem valamit a tesómtól megvádolt, hogy ne lopjak tőle. :S.Hatalmas balé volt belőle. Anyum azt mondta, hogy a tesóm amedig távol voltam megszokta h 'egyke lett' és mindent megkapott.

Igazából azót csak romlott a kapcsolatunk, már nem vagyunk gyerekek, de a tesóm sokat áltozott.

Irigy lett, nem törödöm, neki nincs más csak ő meg a lusta palija. De már nem is különösebben érdekel ha felhív és elkezd szenvedni, hogy neki milyen rossz az élete, mert van egy ingyen lakása ami fullosan van felszerelve....

Meg az a legnagyobb gondja, hogy hova menjen nyaralni a nyáron. Nekem most sajna nincs melóm, munkahelyi problémák miatt. Tartozik is, de ezért nár nem is szólók neki, mert mindig azzal jön h nekik nincs pénzük...

Szóval nekem lassan a tesóm kezd az ellenségem lenni. De remélemez majd változik, akkor ha felnőttebb lesz és nem az lesz a legnagyobb baja, hogy melyik márkás pulcsit vegye meg hanem az h a csekkek be legyenek fizetve...

24L

5 éves múltam, amikor húgom született, de már apám hónapokkal előbb mondta, hogy lesz kistestvérem. Csak akkoriban (70-es évek vége), még nem lehetett előre tudni, hogy fiú lesz vagy lány. Mivel volt öcsém, ezért húgot szerettem volna, és ez be is jött.

Természetesen nagyon örültünk neki az öcsémmel.