Mesélnétek vicces vagy épp kínos családi, ünnepi stb storikat?

Egyszer jött hozzánk egy biztosítási ügynök (nő). Leültek anyámmal az asztalhoz, és a nő nekilátott a mondanivalójának. Most 16 éves uszkárunk még kölyök volt akkor, szép csendben befeküdt az asztal alá, jól elvolt. Eltelt vagy egy óra, a nő befejezte a mondókáját. Már épp menni készült, felállt, és akkor látta, hogy hosszú szoknyáját hatalmas lyukak díszelegnek... hála a kutyának, aki szép csendben kirágta, míg ő nőci dumált... pffff...

:D

A kis fényképező gépünkkel csináltam képeket a gyerekekről, majd mivel egy fogyókúrás kezelés előtt voltam, lefényképeztem magamat szemből és oldalról bugyiban és melltartóban. De nem abban a "de jó nő vagyok" pózban, hanem poci ki (legyen csak látványos majd az ilyen volt-ilyen lett kép), nyúzott pofa.

Aztán a férjem amikor hazautazott és összegyűlt a kis családja (papa-mama, 3 hugica, egyiknek a férje, nagynéni a szomszédból és egy rakás rokon), látta hogy a gépben képek vannak a gyerekeinkről, a gépet összekötötte a tévével és indulhatott a diavetítés...

Hát számomra a tavaly karácsony volt kínos, apum rám bízta anyu ajándékát. Ameddig ők elvitték kis tesómat sétálni, addig mi beraktuk a fa alá az ajándékokat. Csakhogy apu ajándéka máshol volt, mint a többi és elfelejtettem betenni. Kiosztottuk az ajándékokat, jaj de örül mindenki a csomagnak, erre apu mondja "hozd már le az én ajándékomat is anyunak"

Ne tudd meg mit éreztem, majdnem sírtam annyira bántott, hogy pont az övét, az övét felejtettem el aki halálra dolgozza magát azért, hogy meglegyen mindenünk, én meg elfelejtem.:(

Persze mondta, hogy semmi gond és nem haragudott, de szörnyen éreztem magam, és sok időbe telt mire újra jobb kedvem lett:S

Csak MAJDNEM cikis történet: Apóséknál voltunk, a férjem meg az apja hasonló alkatúak. Nyugis délután volt, ahogy mentem ki a kertbe, megláttam a férjem előre hajolva. Gondoltam megviccelem, és hátulról benyúlva a lába között megcsippentem egy kicsit. Ahogy odalopakodtam, megláttam a hátán egy cérnaszálat. Nem is gondolkodtam, csak levettem, erre felpattant és megfordult: az apósom.

Ha nincs az életmentő cérnaszál, nem tudom mit szólt volna, ha a menye váratlanul belecsippent a heréibe....

Még kislány voltam és nagyon vicces kedvemben voltam éppen, amikor rárontottam anyura fürdés közben a régi fényképezőgéppel. Csináltam róla egy képet, a feneke premierplánban! Ő észre sem vette, hogy ott vagyok, csak az exponálás hangja után és csak szelíden kitessékelt a fürdőből. Persze el lett felejtve a kép, utána családi fotókat is készítettünk és elvittük előhívatni. Aztán a fényképésznél a pasinak elég vigyori feje volt, amikor odaadta anyunak a kész képeket... :D

21/L

Mikor kicsi voltam együtt éltünk a nagyszülőkkel.

A nagyi mindig a konyhában motoszkált,gondoltam meglesem egy darabig sunyiban a sarokban gugolva.

Sajnos nagyon jól leselkedtem,mert egy óvatlan pillanatban nemfigyeltem oda és csak egy nagy jajjjjt hallottam...Hát hanyat esett rajtam,:) erre berohant a fia,(az én apám)jujj mit kaptam...:D

1) régebben, amikor olyan 3-10 éves kor között voltam, gyakran jöttek hozzám meg a húgomhoz locsolni srácok, velünk egyidősek, az utcából, meg anyám ált. iskolás tanítványai, kolleganőinek a fiai.

az utcában van 3 srác, testvérek, ők mindig jöttek, kiöltözve, kölnivel, ahogy kell. 5-6 év van közöttük.

apám kínálta őket a szokott süteménnyel, üdítővel. aztán megkérdezte a legidősebbet, aki akkor már 18 volt, hogy kér-e esetleg egy pohár bort, esetleg egy kupica házipálinkát, megkóstolni. (előtte sosem kínálta ilyesmivel, tartotta a korhatárt)

srác elfogadta, kért, majd apám töltött a középsőnek sima narancslevet, aztán megkérdezte a legkisebbet, a velem egyidős 6 éves kölyköt is:

- te mit kérsz? elfogadsz esetleg egy pohárka finom félédes vörösbort. esetleg egy kis töményet?

a kiskölyök pedig csillogó szemmel nézte a poharát és apámat felváltva, aztán nagyot nyelt és rekedten, de határozottan és férfiasan kibökte, hogy IGEN.

persze, nem kapott. de jót mosolygott rajta apám meg anyám. :D

2) tavaly nyáron eljöttek az ország másik végéből unokatesómék, egy hétre. egész nap beszélgettünk, egész délután, már kettőtől zabáltunk és zabáltunk, egyre csak ettünk. az ebéd átfolyt a vacsorába, a vacsora is elhúzódott éjfélig, aztán végül éjjel kettőkor még mindig pofáztunk és végre leraktuk a tányérokat. negyed órányi kajahiány után az egyik, nagydarab, kétméteres srác unokatesóm hízelegve, halkan-kedvesen így szólt apámhoz:: "és mondd, a. - ehetek még egy szelet süteményt?"

innentől kezdve szakadtunk a röhögéstől, és még repetáztunk vagy egy órát. :D

3) nagynagynéném 80 éves, de még mindig autót vezet. megjegyzem, eléggé pocsékul, nem figyel rendesen, elég veszélyesen, nem rugalmas már, nem kéne neki, stb. a kerítésünk és a járda között van egy kb. másfél méteres füves rész, oda szokott oldalvást felállni a kis kocsijával. de sosem tud kétszer ugyanúgy, ugyanolyan ívben kitolatni és kifordulni az útra, át a járdán.

hát, elbúcsúztam tőle, bezártam a kaput, megyek a bejárati ajtó felé - hallom, zúg a motor és óriási, fültép recsegés-ropogás. visszarohantam, nem értettem. kirohantam a járdára, látom ám, hogy rátolatott a 10 méterrel hátrébb lévő kresz-tábla oszlopára, na de úgy, hogy ráakadt! képzeljetek el egy polski fiatot, ahogy egy benne ülő vén nőszemély padlógázt ad, de folyton visszarántja az oszlop, ami a műanyag lökhárító és az autó "segge" közé szorult. ott kalimpáltam, integettem, de csak nyomta a gázt. végre megállt. megmozdítani nem tudtuk a kiskocsit. anyámat, húgomat kihívtam, hát meg sem nyikkant, nem tudtuk kipattintani.

apám munkában. na most mi lesz? átmentünk a szomszédba a nagybátyámhoz, nagydarab, majd segít. épp ott volt a feleségének a fia is, az is nagydarab, rendőr. dadogva közöltem velük, hogy bocs, hogy megzavarom a hétvégi ebédet, de X felakadt a polskival az oszlopra. csak röhögtek, nem értették. ez abszurd. kijöttek, jól letolták a vénasszonyt, aki csak toporgott szégyenében, beszorította a száját. ezek meg egy nagy lendülettel felkapták a kocsit és kipattintották. aztán kb. 80-nal, köszönés nélkül repesztett el a nagynagynéném.

Egyszer mentunk kocsival gyerekkoromban valahova. Nagymama, tesom hatul, en az anyosulesen, anyu vezetett. Ugy volt megbeszelve, hogy aput felvesszuk ut kozben, igy nem kell megvarni, mig hazaer (eleg messze dolgozik otthonrol). Haladunk a megbeszelt hely fele, nagymamam mondja anyunak, hogy alljon meg, ott van a ferje. Anyu erre: "ne mondd mar mama, nezd mar meg, az egy oreg ember, milyen csampasan megy, mint aki becsinalt es a haja is osz, nem lehet o!" O volt...nem ismerte meg a sajat ferjet. :)

Aposommal volt olyan, hogy beszelgettunk es o szeret politizalni, de nem durvan, csak ugy neha beszelgetni rola. Kerdezte, hogy szoktunk-e egy bizonyos radios musort hallgatni, belolem meg kitort a nevetes es mondtam, hogy ugyan, dehogy, mert olyan emberrol kerdezett, akit az emberek 90%-a nem tud komolyan venni mar politikuskent (kb. mint Torgyant), o meg ugy beszelt rola, mint egy Istenrol, gondoltam, ironizal. Nevetesem utan kinos csend lett, kiderult, hogy komolyan gondolta. :S