Mit csináljak, ha nincsenek barátaim?

Úgy gondoltam írok ide még 1szer! :D

Itt egy könyvcím, ami igazából pont a te (mi) korosztályumkmak való:

Mohás Lívia: Ki vagy te? (Önismereti könyv önjáró fiataloknak)

:)) A végén találsz ilyen tesztféleséget, amit ha megoldasz, akkor talán egy kicsit magadat is jobban megismered, remélhetőleg... :)

Az a probléma, hogy a mi korosztályunk (16-17) nem az éretséget tisztelik az emberben, hanem pont azt, hogy úgy viselkedjen a személy mint egy 13 éves... Hüjeségeket, menő beköpéseket mondani... Azt tapasztaltam, hogy az sem ér semmit, ha segítek nekik, kimutatom azt, hogy bennem megbízhatnak (próbálom kimutatni azt, hogy jó ember vagyok, megbízható, és ezzel szeretném magam megszerettetni az emberekkel, mivel nehezen tudok ellazulni, viccelni olyan emberekkel, akiket nem nagyon ismerek...), de hát ezt mind ők szépen kihasználják: Jaj, vegyél nekem kólát, itt a pénz vegyél pizzát, meg ilyenek... Nincsenek igaz barátaim, tesóm az akiben megbízom, de nemsokára ő is középsulis lesz, és koleszba fog lakni, ami azt jelenti, hogy hetente 1-2 alkalommal talizunk...:'(... Hidd el megértelek...

Szerintem a baráttalanság okai ezek is lehetnek:

-azt szeretnéd, hogy az emberek szeressenek, nem tudod elviselni, hogy valaki rosszat gondoljon rólad, ezért önvédelemből bezárkózol a saját kis világodba...

-nem tudsz ellazulni, mert valami miatt nem érzed jól magad a bőrödben, ezért nem nyílsz meg az emberek előtt...

-eddig mindenki a kis nyuginak szokott meg(kivéve azokat az embereket, akikben megbízol) és nehezen tudod magad kizökkenteni ebből a szerepből...

Nekem kb. Ezek miatt van ilyen érzésem, az 1. mondatban írottak, pedig: NEM VONATKOZNAK AZOKRA AKIK MÉGSEM OLYANOK xD :) Remélem segítettem :)