Miért nincsenek már barátaim? 4 éve itthon ülök minden este, kezdek belefáradni.

Valószínűleg csak rossz társaságba keveredtél, illetve nem próbálod megismerni, ami a felszín mögött van. Nem mindenki csak erről tudnak beszélni, léteznek normális emberek 18 alatt is, csak kevesen vannak, és nehéz észrevenni őket - na meg persze, kinél vastagabb, kinél kevésbé az a cukormáz, ami mögött rájössz, hogy mindenki ugyanúgy igényli a társaságot, kedvességet, csak épp azt hiszik, máshogy nem lehet megszerezni.

Ha továbbtanulsz, és esetleg más városba költözöl az egyetem miatt, meg fogod majd látni, hogy mennyire mások ott az emberek (én sem hittem benne, amíg egy csapat hozzám hasonló elmebetegre nem akadtam a kollégiumban, akikkel el tudtuk fogadni egymást a hibáinkkal együtt, és akiket még egy évig el kell viselnem :)).

Az elsö hozzzászoló nem sokat segithet itt a gyakorin.

Szerintem probálj másképp állni az emberekhez,kedvesebb ,barátságosabb lenni.

Nézd meg magad jol a tükörbe,és ha kell feltétlenül változtass

Teremts magadnak ujj külsöt:uj hajszin,több smink,divatos rucik,ujj márkás parfüm stb.

Az nem ok ha valaki pl csunya mert a csunya lányoknak is van barátnöjük.

Remélem megoldodik a problémád.

Legyél kedves mindenkihez,meglátod beválik

Szerintem próbálj inkább te kezdeményezni ,hívd fel telón valamelyik ismerősöd ,hogy nincs e kedve elmenni veled ,ide-oda.Ha ő nem,hívj mást!

Osztálytársaid beszélgetésébe is próbálj bekapcsolódni.(Persze ha nyilvános.)Vagy dicsérd őket, pl jó ez a nadrág hol vette stb ,nem kísérne el mert te is szeretnél egyet stb...Hidd el nagyon sok módja van ,hogy barátkozz,ismerkedj.Legyél kreatív és sikerülni fog!

Én is hasonló helyzetben vagyok. Kisebb koromban inkább magányos típus voltam, egyedül éreztem jól magam, vagy inkább a felnőttekkel. még most is inkább az idősebbekkel jövök ki, a saját korosztályommal nem. általánosban sok bunkó volt körülöttem, onnan nem is lehettek volna barátaim. megpróbáltam tiszta lappal a másik suliban. itt jobb, de valamiért mégsem fogadnak el. közben már volt 2 barátnőm, de végül nem akartak már barátkozni velem. most úgy vagyok vele, hogy csak azért is erős leszek, nem hagyom hogy ezek a negatív gondolatok legyőzzenek. így is észre lehet venni a kisebb jó dolgokat :)

15/L

Én is pontosan ugyanígy voltam. De kiderült, hogy nem velem volt a baj, hanem egyszerűen más voltam mint a többi hülye liba. Egyes emberek nem értik azt, aki nem áll be a sorba, mint egy agyatlan birka.

Nekem szerencsém volt, mert rátaláltam egy Szivárvány nevű helyre, ami egy nagy rockerkocsma volt. Igazi család voltunk.

Neked azt tudom tanácsolni, hogy járj el sportolni (nem egyedül, hanem valami egyesülethez). Keress olyan csapatjátékot, amit szívesen csinálsz.

Ha egyik helyen nem találsz barátokat, menj tovább. De sokféle klubb van, ahová mehetsz. Fesztiválon is lehet barátkozni, táborban. Én Balatonlellén dolgoztam három nyáron keresztül, és sok olyan embert megismertem, akikhez igazán közel kerültem (csak kettő volt munkatárs).

Igaz, ezek "szezonos barátságok", de hidd el lélekben sokat érhetnek!! És mivel az otthonodtól távol fesztelenebbül barátkozhatsz, jó tapasztalat lehet az otthoniakkal is:)